A tolerancia és az internethasználat összefüggései
Társadalom az információs korban - projekt
Tolerancia nélkül a modern társadalmak konfliktuspotenciálja az elviselhetetlenségig fokozódna. Az individualizáció nagyon sokféle érdek és érték mentén képződő csoportok létrejöttét teszi lehetővé, amelyek nyíltság, megértés és kölcsönös kommunikáció nélkül nem lennének képesek egymást elviselni.
A posztmodern társadalmi klíma nem követeli meg többé az egykori gyarmatokról bevándorolt kisebbségek beolvadását a többségbe, ami – a hatalmas etnikai, kulturális és vallási különbségek miatt – számos országban jelentős feszültségforrás a többség és a kisebbség viszonyában. Richard Florida kutatásai azt bizonyítják, hogy a tolerancia egy-egy ország, régió vagy város gazdasági teljesítőképességének is jelentős hajtóereje, ha a tehetségek versenye és a legfejlettebb infokommunikációs technológia társul hozzá (Florida, Tinagli 2004).
A tolerancia szintjét az egyes társadalmakban a szexuális mássággal és az idegenekkel kapcsolatos attitűdökre vonatkozó kérdésekkel mérték, ezúttal is bizonyos állítások elfogadásán keresztül. Az első komponensre vonatkozó kijelentés a következőképpen hangzott: „Hagyni kell, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők szabadon éljék az életüket melegként és leszbikusként, úgy, ahogy akarják.”1 Az ábra jól mutatja, hogy a szexuális másság elfogadása Nyugaton nagyobb mértékű, mint Keleten.
1. ábra. A szexuális másság elfogadása az európai országokban (átlagok)
A tolerancia másik összetevője az idegenek befogadására mutatott hajlandóság, melynek ellentéte az idegengyűlölet (xenofóbia). Ennek vizsgálatára az ESS kérdőívében hat kérdés szolgált. Az első kérdés egy sajátos konfliktusra irányult, ami különösen azokra az államokra jellemző, ahol az állampolgárok többsége egyazon nemzet tagjának vallja magát, miközben más országokban is nagy számban (jóllehet kisebbségi sorsban) élnek olyanok, akik az adott nemzet tagjai közé sorolják magukat.
A megkérdezettektől azt tudakolták, hogy a nemzeti hovatartozásukat velük azonosan meghatározó, de más országokban élő személyek mekkora hányadának engednék meg az országukba történő betelepülést? A lehetséges válaszok a következők voltak: 1: senkinek nem kellene megengedni; 2: keveseknek kellene megengedni; 3: jó néhányuknak meg kellene engedni; 4: sokuknak meg kellene engedni.2
2. ábra. „A Önével azonos nemzetiségű, de külföldön élő személyek mekkora részének engedné meg a betelepülést?” (átlagok).
A kulturális értelemben felfogott nemzeti hovatartozás azonossága szemmel láthatóan minden országban jelentős mértékben csökkenti az idegenségérzetet. Svédország, Németország, Ciprus és Bulgária lakosai körében minimális a velük azonos nemzetiségű, de külföldön élő személyekkel szemben érzett idegenség. Figyelemre méltó, hogy Magyarország nincs az élcsoportban, jóllehet a Magyarországgal határos országok mindegyikében él magyar kisebbség. A legkevésbé Portugália, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Szlovákia lakossága támogatja az így meghatározott személyek betelepülését.
A második kérdés olyan személyek esetleges betelepülésére vonatkozott, akik nem tartoznak a megkérdezettek országában élő nemzethez:
3. ábra. Az idegen nemzetiségűek mekkora részének engedné meg a betelepülést? (átlagok)
Az idegenek irányában minden országban kisebb a befogadási készség, mint a megkérdezettekkel azonos nemzetiségűek esetében, de a különbségek eltérő mértékűek. Ciprus és Magyarország állampolgárai határozott ellenállást tanúsítanak a betelepüléssel szemben. Az Európán kívüli, szegényebb országokban élők lehetséges betelepülése nem népszerű az európai országok lakóinak körében.
4. ábra. „Az Európán kívüli szegényebb országokban élők mekkora részének kellene megengedni a betelepülést?” (átlagok)
Az egyes országok azonban ebben az esetben is jelentős mértékben különböznek egymástól. Az Európán kívül élők betelepülésének elutasítása a magyarokra és a ciprusiakra jellemző leginkább.
Az idegengyűlölet kognitív hátterét (a befogadás vagy elutasítás lehetséges gazdasági, kulturális és társadalomlélektani indokait) három kérdés3 segítségével mérték az ESS vizsgálatban. Az első kérdés így hangzott: „Általában véve árt vagy használ az ország gazdaságának, hogy más országokból idejönnek élni emberek?”
5. ábra. A bevándorlás gazdasági indokainak elfogadása az egyes európai országokban (átlagok)
A bevándorlásnak a gazdaságra kifejtett hatását leginkább Svájc, Norvégia és Lengyelország lakosai értékelik pozitívan, míg Magyarország, Oroszország, Szlovákia és Szlovénia lakossága gazdasági érvekkel is igyekszik alátámasztani az idegenek elutasítását. Az ESS vizsgálat eredményeinek tükrében a bevándorlás lehetséges kulturális hatásainak megítélése is változatos képet mutat:
6. ábra. A bevándorlás kulturális indokainak elfogadása az egyes európai országokban (átlagok).
Egészében véve a megkérdezettek egész Európában kedvezőbben ítélik meg a bevándorlás kulturális hatásait, mint a gazdasági hatásokat. Különös módon ebből a szempontból Lengyelország az élmezőnybe, azok közé az országok közé került, melyeknek a polgárai a leginkább pozitívan ítélik meg a bevándorlás hatásait, míg az Egyesült Királyság – majdnem sereghajtóként – a kelet-európai országok között foglal helyet.
A bevándorlás társadalomlélektani hatásaira utalt a kérdőívben a következő kérdés: „Rosszabb, vagy jobb hely lett-e az ország azzal, hogy más országból idejöttek emberek élni?”
7. ábra. A bevándorlás társadalomlélektani hatásainak megítélése az egyes európai országokban (átlagok)
A már ismert kép nem változik: Svédország az élen, Magyarország a sereghajtók között. Az ábrák alapján nyilvánvaló, hogy a toleranciát mérő hét kérdésre kapott válaszok országonkénti megoszlása meglehetősen egy irányba mutat. Minden megkérdezett esetében megnéztük, hogy a hét közül hányszor adott befogadó, vagyis toleráns választ.4 Ennek alapján minél magasabb értéket kap valaki, annál inkább toleránsnak mondható.
Ily módon minden országra kiszámíthattuk a tolerancia-indexet, melynek alakulását az egyes országokban a következő ábra mutatja.
8. ábra. Tolerancia az európai országokban (index-átlagok)
Kifejezetten alacsony a tolerancia-index a kelet-európai és a dél-európai országokban, szemben Nyugat- és Észak-Európa államaival. Lengyelország itt is „kilóg” a sorból, mintha elindult volna keletről nyugatra.
Tolerancia és internethasználat
Az internetet napi rendszerességgel használók átlagos tolerancia-indexe mindegyik vizsgált országban szignifikánsan magasabb, mint az internetet nem használóké. Az országonkénti átlagokat mutatja a következő ábra.
9. ábra. Tolerancia az internetezők és nem internetezők között az európai országokban (átlagok).
1 A válaszokat beforgattuk, így a kérdésre adható válaszok a következők lettek: 1: egyáltalán nem értek egyet; 2: nem értek egyet; 3: egyet is értek, meg nem is; 4: egyetértek; 5: teljesen egyetértek.
2 Az ESS kérdőívben szereplő kérdésekre adható válaszok kódolása eredetileg fordítva történt, de a könnyebb értelmezhetőség érdekében beforgattuk a válaszokat.
3 Erre a három kérdésre tizenegy fokú skála használatával kellett választ adni. (0: árt; 10: használ, illetve 0: rosszabb lett; 10: jobb lett).
4 Az öt válaszlehetőséget felkínáló kérdésben a „teljesen egyetért” és az „egyetért” válaszokat, a négy válaszlehetőséget felkínáló kérdések esetében a „sokuknak” és a „jó néhányuknak” (meg kellene engedni a betelepülést) opciókat, az öt tizenegy fokú skála esetében pedig a 6-10 osztályzatokat tekintettük toleráns válasznak.
Keresés
Tananyag ajánló
Politikai antropológiai előadások
Negyedik éve tanítom egy félévben kulturális antropológusoknak a Politikai antropológia c. tárgyat. Az előadásokat alaposan kidogoztam, s hallgatóim a maguk által készített jegyzetek alapján készülnek a vizsgára. A megadott szakirodalmat feldolgozzák, de közös tapasztalat, hogy nincs olyan szöveg, mely egységes keretben, a politika jelenségvilágára koncentrálva, az antropológiai szempontokat figyelembe véve képes lenne arra, hogy közel hozza a politika világát a hallgatókhoz, megértetve velük, hogy de te fabula narratur.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.
