Vérvádak, zsidóellenes zavargások, atrocitások és pogromok 1881-1885

---

írta: Deme Anna-Kádár Gábor

(szerkesztette: Vági Zoltán)

A korszakról  írt összefoglalót lásd itt

1881.09.24. Pásztó

Egy pásztói polgár antiszemita provokációja nyomán elszabadulnak az indulatok.

Pásztón 1881 húsvétja táján antiszemita falragaszok jelentek meg, melyeken ismeretlenek a „zsaroló zsidók” elleni fellépésre buzdították a lakosságot. Horváth László járási szolgabíró a zsidó hitközség kérésének ellenére sem indított vizsgálatot az ügyben. Szerinte csupán „ártatlan heccről” volt szó. Szeptemberben aztán ismét felszínre kerültek az ellentétek. A helyi állomásfőnök egy főleg zsidók által látogatott vendéglőben antiszemita nótát húzatott, mire kitessékelték. Hasonló eset történt szeptember 24-én is. Ekkor dr. Plathy Adorján ittas állapotban távozott a helyi vendéglőből, majd egy zsidóellenes dalt énekelve kocsijával nekihajtott a kocsmával szemközti zsinagóga előtt a zsidó újév alkalmából gyülekező híveknek. A zajra összesereglett helyi csőcselék ezután Plathyt kísérve vonult végig az utcán. A tömeget a megtámadott zsidók sárral dobálták meg, mire előkerültek a fegyverek. Végül a községi bíró közbelépésének köszönhetően nem történt nagyobb baj. A helyi zsidó hitközség gyors jogorvoslatot kért a belügyminisztertől, aki el is rendelte a vizsgálatot az ügyben. Időközben a helyi antiszemiták a zsidók ellen emeltek panaszt.

Az ügy bírósági tárgyalása október elején zajlott, ítélet 1882. április 19-én született. Ennek értelmében 17 vádlottat (közülük 16 férfit és 1 nőt, keresztényt és zsidót egyaránt) találtak bűnösnek hatóság és közrend elleni kihágás miatt.

Forrás: „A pásztói zsidó-üldözés.” Budapesti Hírlap, 1881. 10. 03., 4. o.; „A pásztói zsidó-üldözés.” Budapesti Hírlap, 1881. 10. 06., melléklet 1−2. o.; „A pásztói antiszemiták.” Pesti Hírlap, 1881. 10. 06., 4. o.; „Elítélt semiták és antisemiták. A pásztói zsidóüldözés.” Pesti Hírlap, 1882. 04. 20., 14. o.; Kövér 2011, 596-597. o.   

1881.09.20. Losonc

Stern Antalt véresre verik egy kávéházban.

1881. szeptember 20-án egy losonci kávéházban beszélgetett a helyi vasúti állomásfőnök, egy mérnök és egy pénztáros. Előbb a pásztói helyzethez fűztek antiszemita megjegyzéseket, majd rászóltak a szintén itt tartózkodó Stern Antal zsidó kereskedelmi alkalmazottra, hogy „Itt nincs templom, imádkozzék máshol!” Stern erre fizetni és távozni akart, de a másik három az útját állta, és ököllel, botokkal és székekkel olyan brutálisan megverték, hogy a férfit eszméletlenül vitték el.

Forrás: „Zsidó-üldözés Losoncon.” Budapesti Hírlap, 1881. 10. 02., 6. o. 

1881.10. Tolna

Plakátokon buzdítanak a zsidók kiirtására.

1881 októberében Tolnán magasra csaptak az antiszemita indulatok, elsősorban Klein takácsmester és Felber Ignác tevékenységének eredményeképpen. Az agitátorok azt hirdették,  hogy felsőbb erők utasítására uszítanak a zsidók ellen. Falragaszokat tettek közzé, melyek szerint november 15-én egy olyan zsidó jön majd világra, aki ki fogja irtani a katolikusokat és világuralomra segíti a zsidókat. A katasztrófa elkerülése érdekében tehát addig minden zsidót ki kell irtani. A lakosság egy része hitelt is adott a „próféciának”, de végül komolyabb incidens nem robbant ki.

Forrás: „Zsidóüldözés Tolnán.” Pesti Hírlap, 1881. 10. 13., 5. o. 

1882.05. Némethidas

A lakosság  „halál a zsidókra” kiáltásokkal támadja meg a helyi izraelitákat.

A Baranya megyei Némethidason a helyiek egy része a falu elszegényedéséért az izraelitákat okolta. 1882 májusában egy éjjel a lakosság „ki a zsidókkal!” és „halál a zsidókra!” kiáltásokkal megtámadott és földig rombolt egy házat. A bent lévők el tudtak menekülni. A tömeg ezután egy másik zsidó ház ablakaira és ajtóira zúdított kőzáport. A községi elöljáróság tehetetlennek bizonyult, ezért a megyétől kért segítséget. Hamarosan rendőri és katonai erők szállták meg a községet és helyreállították a békét.

Forrás: „Zsidó-üldözés Baranyamegyében.” Budapesti Hírlap, 1882. 05. 12., melléklet 3. o. 

1882.06. Nagyszombat

A városban napokig tombol az antiszemita erőszak.

1882. június közepén antiszemita falragaszok jelentek meg Nagyszombaton, melyek a keresztény lakosságot a zsidók elleni fellépésre szólították fel. Több zsidó fenyegető levelet kapott, mely szerint ha június 25-ig nem hagyja el a várost családjával együtt, megölik. Június 16-án és az azt követő napokon számos zsidó család ablakát beverték, házaikra akasztófát, kardot, kaszát és – magyar, német, ill. szlovák nyelven – „üsd agyon a zsidót” feliratot festettek. Cégéreiket bemázolták, a zsidó iskolákba sarat dobáltak, az utcán sétáló zsidókat sértegették, gúnyolták, két öregembert pedig elvertek. A tettesek között voltak helyi gimnazisták iparostanoncok és –legények, valamint helyi munkások is.

A megfélemlített nagyszombati zsidók kérelemmel fordultak Esterházy Istvánhoz, Pozsony megye főispánjához, valamint Schotter József alispánhoz, aki személyesen is a városba utazott, és fogadta a zsidók küldöttségét. Mivel a június 25-én kezdődő országos vásár folyamán számítani lehetett nagyobb zavargásokra, az alispán megígérte, hogy gondoskodik a város rendőri és katonai védelméről. Schotter arról is biztosította a zsidókat, hogy a járásbíróság különös szigorral fog fellépni az esetleges rendbontók ellen. Az alispán látogatása alatt elő is állítottak három nagyszombati keresztény lakost, akiket azzal vádoltak, hogy zsidóellenes akcióra buzdították a környékbeli falvak parasztjait. A vásár alatt azonban végül nem került sor atrocitásokra.

Forrás: „Judenhetze in Tirnau.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 06. 21., 1−2. o.; „Weiteres von der Tirnauer Judenhetze.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 06. 22., 3. o.; „Friede in Tirnau.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 06. 23., 2. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Tirnau, 22. Juni.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 06. 23., 4. o.; „Die Tirnauer antisemitische Bewegung im Verwaltungs-Ausschusse des Preßburger Komitates.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 07. 06., 1−2. o.;„Zsidó-ellenes mozgalmak N.-Szombatban.” Budapesti Hírlap, 1882. 06. 22., 6. o. 

1882.06.27-10.06. Dunaszerdahely

Egy antiszemita parasztgazda ámokfutása.

1882. június 27-én a tőkési kompátkelőnél egy Szöllő nevű jómódú  eperjesi gazda rárontott három arra kocsizó zsidóra, miközben azt üvöltözte, hogy ma meg kell ölnie három zsidót, „mert azt írta az újság.” Kettőjüknek sikerült a vízbe ugorva megmenekülnie, de a harmadiknak Szöllő kidöfte a szemét. A helyszínre érkező pandúrok elfogták és a városi börtönbe szállították a gazdát. A vizsgálat során kiderült, hogy a férfi aznap már brutálisan megvert egy Dunaszerdahely felé utazó 13 éves zsidó lányt is. A szabadlábra kerülő paraszt október 6-án Vezekényben megtámadott egy helyi zsidó gazdát, majd elmenekült.  Aznap este még jó néhány eperjesi zsidó ház ablakát is beverte. Végül a pandúrok elfogták és letartóztatták.

Forrás: „Der Mordanfall bei der Tőkéser Ueberfuhr.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 06. 28., 2. o.; „A tisza-eszlári bűntény.” Budapesti Hírlap, 1882. 06. 28., 3−4. o.; „Der Eperjeser Insasse Szöllő.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 10., 4. o. 

1882.06.30. Győr

A tiszaeszlári perrel kapcsolatos nézeteltérés bicskázássá  fajul.

1882. június 30-án Győrben tucatnyi kamasz fiú fürdött a Rábcában, köztük egy zsidó is. Szóba került a tiszaeszlári eset is, amin összekülönböztek. A szóváltás verekedéssé fajult, majd előkerültek a bicskák, a zsidó fiút nyakon szúrták.

Forrás: „A tisza-eszlári bűntett.” Magyar Polgár, 1882. 07. 05., 3. o. 

1882.07. Pápa

A városban polgárháborús  állapotok alakulnak ki, miután a pogromokat rendező tömeget Pápa józan keresztény lakosai megpróbálják megállítani.

1882 júliusában a tiszaeszlári ügy miatt igen feszültté vált a viszony a zsidók  és a keresztények között Pápán. A keresztények igyekeztek nem vásárolni a zsidóknál, a zsidó gyárosok pedig elbocsátották keresztény munkásaikat. Július 2-áról 3-ára virradó éjszaka egy főleg helyi csizmadiatanoncokból álló banda beverte a zsinagóga, a hitközségi székház, több zsidó tulajdonban lévő iparosműhely, valamint a rabbi lakásának ablakát. Egy zsidó kereskedő házát kövekkel dobálták meg, a zajra a saját otthonából előjövő keresztény házaspárt pedig megverték. A randalírozók ellen a rendőrség nem lépett fel, de az összegyűlt cserzővarga- és henteslegények megállították őket.

Reggel az izraelita hitközség vezetősége feljelentést tett a polgármesternél, aki a főispánhoz fordult utasításért. Nyolc rendbontót előállítottak és további vizsgálatokat indítottak az ügyben. A Belügyminisztérium szigorú intézkedésekre szólította fel a városi hatóságokat, a honvédség pedig már kora estétől járőrözött. Ennek ellenére a következő napokban a tömegesen az utcára vonuló helyi iparostanoncok számos zsidó (és keresztény) család házának ablakát beverték, „Üsd a zsidót!” kiáltások közepette. A főrabbi szőlőskertjében három, bunkósbottal felfegyverzett teológushallgató jelent meg. Meg akarták verni a zsidó papot, aki azonban szerencséjére éppen nem volt otthon. A zavargások helyszínére érkező alispánt ismeretlen tettesek kövekkel dobálták meg. A rendőrség és honvédség alig tudta fenntartani a rendet, így Győrből érkezett katonai erősítés. Július 9. körül a polgármester által elrendelt éjszakai kijárási tilalomnak, a városi rendőrfőnök fellépésének, valamint a razziáknak köszönhetően helyreállt a nyugalom. Sokszor helyi polgárok is segítettek az elkövetők feltartóztatásában. Az erőszak kirobbanásában valószínűleg szerepe lehetett az előzőleg nagy tömegben osztogatott antiszemita röplapoknak és pamfleteknek is.

Forrás: „Unruhen in Pápa.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 07. 07., 2. o.; „Zu den Unruhen in Pápa.” In Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 07. 07., 2. o.; „Sajnos zavargások…” Magyar Polgár, 1882. 07. 08., 5. o.; „Antisemitische Demonstrationen in Pápa.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 07. 08., 3. o.; „Ueber die Unruhen in Pápa.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 07. 08., 2. o.; „Die Pápaer Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 07. 09., 4. o.; „Die Unruhen in Pápa.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 07. 10., 2. o.; „Zu den Pápaer Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 07. 11., 4. o.; Kövér 2011.  

1882.07.14. Balatonfüred

Egy éjszakai támadásban bezúzzák a rabbi ablakát, több zsidót összevernek.

1882. július 14-én  éjjel Balatonfüreden helyi lakosok rátámadtak a zsidókra. Sok ablakot (köztük a rabbiét és a sakterét) betörtek és néhány izraelitát megvertek. A Somogy c. lap szerint a településen terjesztett antiszemita lapok és egyes helyi értelmiségiek uszításai miatt került sor az incidensre.

Forrás: „Zsidóellenes zavargás.”  Magyar Polgár, 1882. 07. 18., 5. o.; „Falu Füreden…” Somogy, 1882. 07. 25., 2. o. 

1882.07. Jánosháza

A helyiek egy része elhatározza, hogy megöli a zsidókat. Végül beérik kilenc ember összeverésével.

A Vas megyei Jánosházán 1882 nyarán elterjedt a hír, hogy a tiszaeszlári ügy miatt megrémült helyi zsidók az alispánhoz fordultak katonaság kirendelését kérve, aminek költségeit a helyi lakosoknak kell majd állniuk. Egy júliusi este a kocsma vendégei ezért elhatározták, hogy agyonütik az összes zsidót. A zsinagóga elé vonultak és betörték az ablakait. Néhányan felmásztak a tetőre, hogy földig rombolják a templomot. Egy másik csoport zsidó lakásokba hatolt be. Kilenc zsidót megvertek, egyiküket különösen brutálisan. A helyszínre érkező községi elöljáróságnak sikerült némileg lecsillapítania az indulatokat. Ennek ellenére a rendzavarások még két napig is folytatódtak. 14 tettest letartóztattak.

Forrás: „Zavargások Jánosházán.” Budapesti Hírlap, 1882. 07. 29., 3. o. 

1882.07. Kerecke

Egy földbirtokvita keresztgyalázásba majd zsidóverésbe torkollik.

1882. július közepén a Máramaros megyei Kereckén veszekedés támadt zsidó és keresztény lakosok között egy földdarab megvétele kapcsán. Az egyik jelenlévő  szaploncai zsidó hazafelé menet rálőtt a falu szélén álló keresztre, és azt söréttel átlyukasztotta. A helyiek ezért agyba-főbe verték.

Forrás: „Merénylet egy kereszt ellen.” Budapesti Hírlap, 1882. 07. 15., 6. o.

1882.09-10. Pozsony

A napokig tartó pogromot a kormány csak statárium bevezetésével és a hadsereg bevetésével képes elfojtani.

1882. szeptember 27-én egy pozsonyi veteránegylet szabadtéri koncertet adott. A rendezvényre összegyűlt tömegben több gyerek, fiatal és munkás „Éljen Istóczy!” kiáltásban tört ki, és bezúzta néhány zsidó ház ablakát. A városi őrségnek sikerült megfékeznie a rendbontókat. Szeptember 28-án este aztán mintegy ezer ember vonult az utcára, többségében fiatal (20 év alatti) tanoncok, hordárok, segédmunkások, csavargók és napszámosok. Ónodyt és Istóczyt éltetve sorra verték be a zsidó házak, boltok és műhelyek, valamint a zsidó általános iskola és a zsinagóga ablakait. Betörtek több zsidó fogadóba is, szétzúzták a berendezést és megcsapolták az alkoholkészletet. Boltokat is kifosztottak. A zsidókat kirángatták házaikból, és elkezdték maguk előtt hajtani az utcán. A közbeavatkozó városi rendőrök csak ideiglenesen tudták feltartóztatni a tömeget, mely szembeszállt a kivonuló fegyveres katonasággal is, kőzáport zúdítva rájuk. A városi rendőrparancsnok kérésére a helyi katonai vezetés további erősítést küldött. Azonban mire a katonák a zavargások által leginkább érintett távoli városrészbe értek, a tömeg magától feloszlott. Az este folyamán 40 rendbontót fogtak el, köztük egy katonát is, aki uszította a népet. A zavargók között számos értelmiségi is felbukkant. Ezek főleg német nyelven lázították a mintegy 2000 fős tömeget, melyet további mintegy 3000-en kísértek, időnként segítséget is nyújtva a rendbontóknak.

Szeptember 29-én a polgármester a Belügyminisztériumhoz fordult. A kormány szükség esetén engedélyezte fegyveres erő bevetését is. A polgármester részletes jelentést nyújtott be az esetről a pozsonyi katonai parancsnoknak, aki megígérte, hogy aznap este korábban kivezényli a katonákat, készenlétben tart négy fél zászlóaljat, valamint járőrözni küldi a tüzérséget és a honvédséget is. A városi elöljáróság aznap délelőtt rendkívüli ülésen úgy döntött, hogy lefújja a hagyományosan szeptember 2. és 7. között megrendezett vásárt. Ezért megkeresték a Dunai Gőzhajózási Társaság ügynökét, az Ausztriai Vasúti Társaság állomásfőnökét és a M. Kir. Államvasút főnökét, hogy az esetleg már megérkezett árucikkeket ne adják ki a kereskedőknek. A testület ezen kívül felszólította a lakosságot, hogy tartózkodjon a csoportosulástól. Esti és éjszakai kijárási tilalmat is elrendeltek.

A parancsnokság  ígérete ellenére éjszaka nem volt elegendő katona az utcákon. Ezért egy kisebb csoportosulásnak sikerült feltörnie és kifosztania Kohn fűszeres boltját. Ezen kívül több helyen beverték az ablakokat, a Tedesco palota emeleti lakásából pedig kidobálták a háziúr bútorait. Ezen az éjszakán 48 embert tartóztattak le.

A mozgalom szervezett jellegére utal, hogy iparostanoncok már korábban nagy halom követ hordtak az utcákra, melyeket a randalírozók most az ablakok beverésére használtak fel. Többen úgy nyilatkoztak, hogy pénzt kaptak a részvételért. Nem csoda tehát, hogy a rendőri és katonai jelenlét ellenére a következő napokban is előfordultak atrocitások. Az iskolából hazafelé tartó diákok „Éljen Istóczy” kiáltásokkal próbálták beverni a zsidók ablakait. Ismét összeállt a pogrom-csőcselék: több helyen zsidókat vertek meg a nyílt utcán. A szuronnyal felvonuló rendőri és katonai egységeket a tömeg megtámadta. A városháza börtöne szinte megtelt. Sok nőt is letartóztattak, akik a zsidó házakból elrabolt javakat próbálták meg eladni.

A zsidó hitközség táviratban fordult Tisza Kálmánhoz, hogy biztosítson számukra katonai védelmet. Emellett zsidó önvédelmi alakulatokat is létrehoztak, amelyek a zsidónegyed utcáin járőröztek. Ez sem tudta azonban feltartóztatni a következő, szeptember 30-i támadást. A zsidó véderőt szétverték, a tömeg behatolt az uzsorások lakásába. Feldúlták a berendezést, a váltókat, kötvényeket, nyugtákat pedig kidobálták az utcára és elégették. Ezen a napon történt az első halálos kimenetelű incidens is: egy keresztényt zsidók agyonvertek. A rendőrfőnök közben a vámsorompókhoz is rendfenntartó erőket küldött, mert a nép a városon kívül is gyülekezni kezdett.

Tisza Kálmán miniszterelnök szeptember 30-án a kormány teljhatalmú megbízottjaként Pozsonyba küldte rendet tenni Jekelfalussy Lajost, a magyar királyi fővárosi államrendőrség vezetőjét. Szükség esetén a kormánybiztos akár statáriumot is kihirdethetett. Jekelfalussy utasítására a városvezetés még aznap közleményt adott ki. Eszerint a gyülekezéseket és csoportosulásokat katonai erővel fogják szétverni. A vendéglőket este 8-kor, a kocsmákat pedig este 6-kor be kellett zárni. A kormánybiztos megérkezése után a polgármester újra erősítést kért a katonai parancsnokságtól. Ennek eredményeképp gyalogos és lovas csapatok szállták meg a várost. A fokozott katonai jelenlétnek köszönhetően megszűntek a tömeges kihágások, bár egy-egy magányos garázdálkodót továbbra is letartóztattak. Október 1-jén például bedobták az országgyűlési küldött és egy keresztény professzor ablakát is, mert az elkövetők azt hitték, a helyi zsidó szabó lakik ott.

Időközben számos rémhír terjengett a városban. Beszélték, hogy a lázadók a légszesz- és dinamitgyárak felrobbantására készülnek, mások szerint Budapestről  és Bécsből felfegyverzett jogászok érkeznek zsidókat irtani. Az események és a hírek hatására a helybeli tehetősebb zsidók október 1-ig összesen 2 millió forintot küldtek postán Bécsbe és más helyekre, mert nem érezték biztonságban vagyonukat. Sokan maguk is a császárvárosba menekültek családjukkal együtt, vagy otthonukat elhagyva szállodába költöztek. Ezekben a napokban Pozsony megye több településére is átterjedtek zavargások. Ennek oka lehetett, hogy a városból sok uszító vidékre menekült. A megrémült vidéki zsidók sokszor katonaság berendelését kérték a helyi elöljáróságtól, amivel azonban az amúgy is feszült keresztény lakosság nem mindig értett egyet. Ezért az alispán rendeletére a legtöbb környező faluban a tűzoltóság vette át a rendvédelmi feladatokat.

Október 1-jén a kormány a megye egész területére statáriumot hirdetett. Ennek értelmében rögtönítélő bírósági eljárás hatálya alá esett mindenki, aki rablásban, rablógyilkosságban elkövetőként vagy segítőként részt vett, lopott javakkal kereskedett vagy gyújtogatott. A statárium nem vonatkozott a 20 év alattiakra, szellemi fogyatékosokra, a magukat és segítőtársaikat megbánásból feladókra, illetve olyan gyanúsítottakra, akiknek bűnösségét a bírósági eljárás megindításától számított rövid időn belül nem sikerül bizonyítani. Többen is elégedetlenkedtek a statárium miatt. Az alispán például tiltakozott, amiért kikerült a kezéből az irányítás, a megyei képviselők pedig túlzásnak tartották az intézkedést.

Október 2-án további rendeletek és deklarációk is napvilágot láttak. A pozsonyi izraelita hitközségek elöljárói felhívásban intették nyugalomra hitsorsosaikat. A Belügyminisztérium körrendeletben szólította fel a törvényhatóságokat, hogy minden lehetséges intézkedést tegyenek meg a területükön történt kihágások felderítése, az újabb atrocitások megelőzése és a bűnösök kézre kerítése, megbüntetése érdekében. A városi tanács pedig határozatban fejezte ki sajnálatát és rosszallását az eseményekkel kapcsolatban.

Időközben Jekelfalussy kormánybiztos megindította a vizsgálatot, melynek során –  a Pesti Hírlap értesülése szerint – nagyszabású zsidóellenes szervezkedés nyomaira bukkant. Az antiszemita szervezet tagjai előkelő  és módos pozsonyi és bécsi polgárok voltak. Az értesülések szerint anyagilag támogatták és szervezték a lázongást. Több elfogott zavargó vallotta, hogy pénzt, szivart és élelmiszer-utalványokat kaptak a tüntetéseken való részvételért. Állítólag álszakállas, munkásöltözetbe bújt értelmiségiek járkáltak a tömegben, és ellenállásra, támadásra buzdítottak.

Október 4-én már teljes volt a nyugalom. Ezért a megyei bizottság a statárium felfüggesztésére kérte a Belügyminisztériumot. Ez meg is történt, azonban a miniszterelnök felhatalmazta a főispánt, hogy szükség esetén bármikor újra életbe léptetheti a kényszerintézkedéseket. Másnap Jekelfalussy Lajost felmentették kormánybiztosi pozíciójából. A katonaság a hónap végére teljesen kivonult a városból.

Október 9-ig összesen 146 embert tartóztattak le, közülük 19 ellen indult eljárás betörés és lopás vádjával. Az elfogottak többsége fiatal (17−40 év között) férfi volt, foglalkozásukra nézve munkások, iparosok (asztalos, kőműves, pék, cipész, kocsis, stb.), napszámosok. A nem helyi illetőségű vádlottakat és gyanúsítottakat átadták a lakhelyük szerint illetékes hatóságoknak. A pozsonyi városi bíróság október 4-én közölte, hogy a tiszaeszlári eset kapcsán kialakult bonyodalmakból okulva nem tart sajtónyilvános tárgyalást. Az ügy végtárgyalása 1883. június 19-én kezdődött a pozsonyi bíróságon. A vádlottakat kettőtől hat hétig terjedő elzárásra, négyüket pedig ezen felül három év hivatalvesztésre ítélték. Az egyik elítélt fellebbezett, a többiek nem emeltek kifogást. Az állami ügyészség kérésére a két távolmaradt vádlott ügyében külön végtárgyalást tűztek ki.

Forrás: „Nochmals ein Krawall.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 09. 29., 2. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 09. 29., 1−2. o.; „A pozsonyi zsidóüldözés.” Budapesti Hírlap, 1882. 09. 30., 3−4. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 09. 30., 1−3. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 09. 30., 1−2. o.; „A pozsonyi zsidóüldözés.” Budapesti Hírlap, 1882. 10. 01., 3−5. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 01., 1−2. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 02., 1−2. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. A helyzet Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 02., 4−5. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. A városi közgyűlés határozata.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 03., 5. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. A mai helyzet Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 03., 5. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. Részletek a pozsonyi zavargásokról.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 03., 12−13. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 03., 2−4. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 03., 1−3. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 04., 5. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 04., 1−3. o.;  „Zsidóüldözés Magyarországon. A helyzet Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 4. o.; „Zsidóellenes zavargások. A miniszteri intézkedések Pozsony megyében.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 9−10. o.; „Zsidóellenes zavargások. A vizsgálat.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 10. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 05., 1−2. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 05., 1−2. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 06., 2. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 07., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 07., 9. o.; „Die Verwaltungs-Ausschuß der Freistadt Preßburg und die Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 10., 2−3. o.; „A zsidóellenes zavargások ügye.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 12., 4. o.; „A zsidóellenes zavargások ügye.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 13., 4. o.; „Die Judenkrawalle in unserer städt. Repräsentanz.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 13., 2−4. o.; „Die Judenkrawalle vor Gericht.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 11. 13., 1−2. o.; „Nachträgliches über die Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 14., 2. o.; „Krawallprozesse.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 24., 2−3. o.; „Nachwehen der Judenkrawalle.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 06. 19., 2. o.; Göttl Mór polgármester jelentése a Belügyminisztériumnak, 1882. 09. 29. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Városkapitányi jelentés a f. év. szeptember hó 28-iki és 29-iki éjjelen véghez ment zavatgásokról, 1882. 09. 29., MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; A pozsonyi városi tanács felhívása, 1882. 09. 29., MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Mandl Manó izr. hitközségi elnök távirata Tisza Kálmánhoz, 1883. 08. 29. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy min. tan. távirata a pozsonyi zavargások tárgyában, 1882. 09. 30., MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; M. K. igazságügyminiszter beleegyezik, hogy Pozsonyban statarium kihirdettessék. 1882. 09. 30. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy Lajos távirata Tisza Kálmánnak, 1882. 09. 30. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Tisza Kálmán levele Jekelfalussy Lajosnak a Grenzbote 3302. száma és a felhívás ügyében, 1882. 10. 3. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Tisza Kálmán távirata Jekelfalussy Lajosnak, 1882. 10. 01. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy Lajos válasza Tisza Kálmánnak, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Tisza Kálmán távirata gr. Esterházy főispánnak, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Esterházy István távirata a Belügyminisztériumnak, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; A m. kir. belügyministeri Elnökség táviratai gr. Esterházy Istvánnak, Pozsony megye közönségének és a Budapesti Közlöny szerkesztőségének, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; A Belügyminisztérium táviratai Esterházy Istvánnak, Jekelfalussy Lajosnak és Pozsony város közönségének, 1882. 10. 04. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy Lajos min. tanácsos jelentése Tisza Kálmán, 1882. 10. 07. MOL BM K149, 6. doboz., 6. tétel, 1882−6−1362; Jekelfalussy Lajos jelentése Tisza Kálmánnak, 1882. 10. 14. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Esterházy István előterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1882. 11. 08. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Kérelem gr. Esterházy Istvánnak Pozsony város területére szóló kormánybiztosi állása alól felmentése iránt, 1882. 10. 31. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Pozsony főispánja Pozsony v. kormánybiztossága alól magát felmentetni kéri, 1882. 11. 11. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Esterházy István pozsonyi korm. biztos felmentetését kéri, 1882. 12. 06. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Kövér 2011, 600−607. o. 

1882.10.01. Bazin

Az Istóczy Győzőt éltető tüntetők beverik a zsidó lakások ablakait.

A pozsonyi zavargások a megye számos településére átterjedtek. Bazinban a helyi rendzavarók kezdetben Istóczyt éltették és zsidó házak falait mázolták be. Október 1-jén este szlovák napszámos- és tanonclegények betörték egy zsidó fűszerbolt ablakát. A támadók a polgármester és néhány helyi lakos közbelépésére szétszóródtak. Később azonban az újra összegyűlt tömeg megrohanta a zsidók házait, sorra zúzva be az ablakokat. Végül a tűzoltóknak és a Szentgyörgyről bevonuló katonaságnak sikerült helyreállítania a nyugalmat. Számos rendbontót letartóztattak. Ezek főleg más településekről származtak. Az atrocitások ellen határozottan fellépett a rendvédelmi feladatokat ellátó helyi tűzoltóparancsnok is, aki emiatt az egyik szomszédos faluból dühödt levelet kapott: az ismeretlen feladó egy éven belül végrehajtandó halálbüntetéssel fenyegette meg.

Forrás: „Die antisemitischen Unruhen.” In Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 03., 2−4. o.; Esterházy István távirata Tisza Kálmánhoz, 1882. 10. 07. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; „Letzte Nachrichten.” In Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 08., 5. o. 

1882.10.02. Fehéregyháza

A zsidó  kocsmáros és a részeg újoncok konfliktusa pogrommá fajul.

A Máramaros megyei Fehéregyházán 1882. október 2-án két, bevonulás előtt álló  újonc egy helyi kocsmában mulatott. A vendégek megkérték a zsidó  kocsmárost, hogy búcsúestjük alkalmából hitelbe adjon nekik pálinkát. A tulajdonos tudta, hogy a mulatozók másnap bevonulnak, és sosem fognak törleszteni, ezért vonakodott ingyen adni az italt. Erre az újoncok bezúzták a kocsma három ablakát. A randalírozók távozását követően a kocsmáros több más zsidóval együtt a legények után ment és megverte őket. Azok erre összegyűjtötték mintegy 20−24 társukat, betörték a településen lakó 18−20 zsidó házának ablakait, feldúlták a zsinagógát, egy zsidó szatócs boltjának árukészletet az utcára szórták, majd másnap reggel bevonultak az ezredükhöz.

Az izraelita hitközség küldöttsége jelentette az esetet a másnap a helyszínre érkező alispánnak, aki a rend helyreállítására utasította a község elöljáróit. A rendbontó legényeket Máramarosszigetre rendelték és kihallgatták. Tíz elfogott zavargót és három zsidót átadtak a királyi ügyészségnek, ellenük bírói eljárás indult. A főispán ezen kívül felmentette tisztségéből a községi bírót és fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, mert az nem avatkozott be a zavargásokba.

Forrás: Szaplonczay Miklós főjegyző távirata a belügyminiszternek, 1882. 10. 03. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3422; Tisza Kálmán távirata Szaplonczay Miklósnak, 1882. 10. 03. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3422; Lónyay főispán távirata a belügyminiszternek, 1882. 10. 04. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3422; Lónyay főispán távirata a belügyminiszternek, 1882. 10. 06. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3422; Mihálka László alispán jelentése a belügyminiszternek, 1882. 10. 11. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3422; „A máramarosi zsidóhajsza.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 4. o.;„Zsidóüldözés Magyarországon. Zavargások Máramaros-Szigeten.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 10−11. o. 

1882.10.18-19. Bátaszék

Kéttucat helyi lakos zsidó kereskedők ablakait zúzza be.

1882. október 18-ról 19-re virradó éjszaka a Tolna megyei Bátaszéken 18−20 helyi lakos beverte három zsidó kereskedő és a rabbihelyettes házának ablakait, majd elmenekült. A közeli portákról több szemtanú, köztük két községi rendőr is végignézte a történteket, de senki nem avatkozott közbe. Bár ezután további kihágások nem történtek, a szolgabíró a béke fenntartása érdekében négy pandúrt a településre rendelt.

Forrás: Tolna megyei alispán jelentése a belügyminiszternek, 1882. 10. 10. MOL BM K148, 80. csomó, 182−XIV/D−3507. 

1882.10. Rajka

Éjszakánként téglákkal verik be a zsidók ablakait.

1882 októberében a Moson megyei Rajkán folyamatosak voltak az antiszemita zavargások. Szinte minden éjszaka kövekkel, téglákkal verték be a zsidó  házak ablakait. A település a járási bíró székhelye volt, aki a helyszínen állomásozó pandúrokkal együtt megpróbálta megfékezni az erőszakot. Azonban sem ebben, sem a tettesek kézre kerítésében nem járt sikerrel.

Forrás: „Judenkrawalle im Wieselburger Komitat.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 30., 1−2. o. 

1882.10-11. Nyulas

A fosztogató, romboló tömeg meggyilkol egy terhes zsidó nőt.

1882 októberében a Moson megyei Nyulason agitátorok heteken keresztül uszították a főleg németajkú lakosságot a helyi zsidó családok ellen, aminek meg is lett az eredménye. Egy revolverrel felfegyverzett csoport először Deutsch Albert, majd Steiner Mór helyi zsidó kereskedők boltját rabolta ki. Steiner hiába tett panaszt a városi hatóságoknál, ott lekezelően bántak vele és semmit nem tettek az ügyben. Október 26-án ismeretlenek bezúzták a kereskedő házának ablakait, és egy puskaporral töltött petárdát dobtak a szobájába. Steiner ekkor Fiala Miklós nezsideri szolgabíróhoz fordult, hogy katonai védelmet kérjen. Fiala másnap reggel két pandúrt rendelt Nyulasra. Ő maga Alsó-, Felsőlimic és Bánfalu községekbe ment, ahonnan szintén zsidóellenes zavargásokról érkeztek hírek. Október 31-én délután a Nyulasra érkező szolgabírósegédet két másik zsidó azzal kereste meg, hogy zsarolták és életveszélyesen megfenyegették őket. A vizsgálat során sikerült két tettest azonosítani és elfogni.

A letartóztatások miatt felháborodott falubeliek a szolgabírósegéd távozása után késsel fenyegették meg a zsidókat, mondván: „Ma éjjel mind a pokolba mentek!” Este belőttek Steiner ablakán, majd megrohamozták a házat: bezúzták az ajtókat és az ablakokat, feldúlták és kifosztották a boltot. A menekülő, állapotos Steinernét agyonlőtték. Ezután szétverték Deutsch üzletét is. A hatóságok még az éjszaka letartóztattak 12 embert. A felbőszült tömeg másnap este megint gyülekezni kezdett, és olyan fenyegetően lépett fel a szolgabírósegéddel szemben, hogy az kénytelen volt elmenekülni a helyszínről.

A szolgabíró  az események hatására segítséget kért a Nezsiderben állomásozó  dragonyos század parancsnokától, aki 50 emberét a helyszínre is küldte. A katonák gyorsan szétverték a csőcseléket. Hamarosan Pataky Fábián megyei alispán is a településre érkezett. A garázdálkodó banda 8−10 tagját hamar letartóztatták. A nyulasi zsidók Nezsiderbe menekültek, majd beadványban fordultak a miniszterelnökhöz, melyben panaszt emeltek az atrocitások és a hatóságok elégtelen fellépése miatt. Eközben Zurány, Miklósfalu, Parndorf, Illmic és Bánfalu községekben is antiszemita zavargások törtek ki. A helyzet súlyosságára való tekintettel a mosoni főispánt november 8-án a megye kormánybiztosává nevezték ki, aki körrendeletben intette nyugalomra lakosságot. A kedélyek lassan csillapodtak. Nyulasról végül december elején vonták ki a hadsereget.

1884. október 10-én Steinerné gyilkosát, Holzschuszter Józsefet 12 évi fegyházra ítélték. Egy bűntársa 10, egy másik 2 év fegyházbüntetést kapott.

Forrás:„Zsidóheccek Mosonymegyében.” Budapesti Hírlap, 1882. 11. 03., 4. o.; „Újabb zsidóüldözés. A nyulasi rablás és gyilkosság.” Pesti Hírlap, 1882. 11. 04., 13−14. o.; „A sopronmegyei zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 10. 11., 11−12. o.; „Aus dem Gerichtssaale. Die Judenhetze in Joys.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 11. 13., 2. o.; Volf Samu, Fischer József és Kohn Bernát beadványa a Belügyminisztériumhoz. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3810; Tisza Kálmán távirata a Moson megyei főispánnak, 1882. 11. 08. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3810; Moson megyei főispán és kormánybiztos jelentése a belügyminiszternek, 1882. 11. 10. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3810 ; Moson megyei főispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1882. 11. 17. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3842; Moson megyei főispán felterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1882. 12. 07. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3821; Győri kir. törvényszék jelentése az igazságügy-miniszternek, 1882. 12. 31. Moson megyei főispán felterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1882. 12. 07. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3810; 

1882.11-12. Himod

A zsidó  kereskedő és a falu közti birtokvita antiszemita zavargásba torkollik.

1882 őszén Neumann Jakab himódi zsidó kereskedőnek birtokvitája támadt a községgel. A falu szerint Neumann önhatalmúlag használta a közös legelő  egy részét. A vita elmérgesedett. November 12-én bezúzták Neumann ablakát. Egy hét múlva (november 19-én) a feldühödött tömeg megrohanta a kereskedő házát. Betörték az ablakokat és az ajtókat, szétverték a bútorokat, a boltból az árukat kidobálták az utcára, az üzleti főkönyveket széttépték. Másnap hajnalban egy másik zsidó kereskedő házát is feldúlták. Ezután a tömeg „Le a zsidókkal!” felkiáltással elkezdte keresni a többi falubeli izraelitát, akik azonban időközben mind elmenekültek. Hat pandúr megpróbálta helyreállítani a rendet. Elfogták a főkolomposokat: a lakosságot a zsidók ellen uszító Egri József paksi származású segédjegyzőt, Kovács Jánost és négy társát. Kapuvárra akarták szállítani őket, a foglyok azonban megszöktek és fellármázták az ún. Ófalut. Innen fejszékkel, késekkel és kapával felszerelt férfiak és nők tömege zúdult a pandúrokra, akik el tudtak menekülni. A helyszínre érkező főszolgabírónak sikerült lecsillapítania a kedélyeket. Kérésére november 21-én katonai erősítés érkezett a faluba. Az ügyben folytatott vizsgálat során kilenc zavargót elfogtak és a járásbíróság elé állítottak. 

Forrás: „Zu den antisemitischen Exzessen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 23., 2. o.; „Ueber den Judenreiz in Himod.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 24., 3. o.; „Zsidóüldözés a Rábaközben.” Budapesti Hírlap, 1882. 11. 23., 6. o.; „A Rába-közi zsidóüldözésről.” Magyar Polgár, 1882. 11. 25., 5. o.; „Die antisemitischen Ausschreitungen im Oedenburger Komitate.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 12. 22., 2. o. Kövér 2011, 605−606. o. 

1882.11. 27. Fertőszentmiklós

A falu csaknem összes zsidó lakóját támadás éri.

1882. november 27-én a Sopron megyei Fertőszentmiklóson ismeretlen tettesek téglákkal megpróbálták bezúzni a Feiglstock testvérek boltjának ablakait, majd elkezdték letépni a zsalukat. Az egyik testvér lármát csapott, mire a tettesek elszaladtak. December 15-én a helyi izraelita hitközség delegációt küldött Sopronba, hogy jelentse az alispánnak: a településen már régóta zaklatják a zsidókat. Majdnem az összes zsidó ablakát betörték, egyiküket pedig durván megverték. Az alispán ígéretet tett a helyzet kivizsgálására.

Forrás: „Zsidóheccek Sopronmegyében.” Budapesti Hírlap, 1882. 12. 03., 6. o.; „Zsidóhecc Szent-Miklóson.” In Budapesti Hírlap, 1882. 12. 18., 5. o. 

1882.12. Kapuvár

A zavargó  csoportok több mint több száz ablakot zúznak be.

1882 decemberének elején a Kapuváron élő zsidók házainak több száz ablakát törték be. A főleg iparosokból és parasztokból álló  zavargó csoportok napközben rendszeresen benyomultak a zsidó  kereskedők italméréseibe, alaposan megcsapolták a készleteket, majd fizetés nélkül távoztak. Éjszakánként késekkel felfegyverkezve masíroztak az utcán. A szolgabíró és a pandúrok fellépése semmi eredménnyel nem járt, ezért december 6-án a helyi zsidó hitközség az alispántól kért segítséget. Hannibal József megyei főjegyző megígérte, hogy helyreállítja a nyugalmat. Mindössze annyi történt azonban, hogy az alispán a tetteseket figyelmeztető falragaszokat küldött Kapuvárra. Ezeket viszont egyrészt nem nyomtatták ki elég példányban, másrészt a kifüggesztett példányok némelyikét rögtön letépték a falakról.

Forrás: „Antisemitische Unruhen im Kapuvárer Bezirke.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 12. 08., 3−4. o.; „Zsidóellenes nyugtalanságok Mosonmegyében.” Pesti Hírlap, 1882. 12. 09., 9. o.

1883.08.12-15. Sopron

A tomboló  tömeget csak egy katonai század szuronyrohama képes megállítani.

1883. augusztus 12-én este egy nagyobb, főleg nem helyi származású munkásokból  és iparostanoncokból verbuválódott csoport gyűlt össze Sopronban. Istóczyt éltetve vonultak az utcán, és közben betörték az ortodox és a neológ zsinagóga, valamint az összes zsidó ház ablakait, szám szerint 636-ot. A rendőrség képtelen volt megfékezni a tömeget. Végül egy katonai század szuronyrohama kergette szét a csőcseléket. 53 embert letartóztattak, őket a zavargók megpróbálták kiszabadítani.

Másnap a városi közgyűlés elrendelte, hogy a házak kapuit és az italméréseket 8 órakor, a vendéglőket pedig legkésőbb 10 órakor be kell zárni. 8 óra utánra gyülekezési tilalmat rendeltek el. A családfőket, munkaadókat és iparosokat személyükben tették felelőssé a családtagok és munkások esti otthon maradásáért. Az izraelita lakosságot figyelmeztették, hogy tartózkodjon a kihívó cselekményektől. A katonaság megszállta az utcákat, a városon kívül pedig lovas őrjáratok ügyeltek a rendre. 13-án este azonban ismét gyülekezni kezdtek a zavargók. A mellékutcákban be is dobáltak néhány ablakot, de a rendőrség és a katonaság egyesített csapatai hamarosan feloszlatták a tömeget. 15-én is sor került ablakbeverésekre, de a tetteseket elfogták. A zavargás kapcsán összesen 89 embert tartóztattak le. Másnap hatályon kívül helyezték a rendkívüli biztonsági intézkedéseket.

Forrás: „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Ödenburg, 13. August.” Preßburger Zeitung, 1883. 08. 13., 3. o.; „Az utcai zavargások…” Magyar Polgár, 1883. 08. 17., 4−5. o.; „Zavargások Sopronban.” Dunántúl, 1883. 08. 16., 2. o.; Kövér 2011, 639. o.; Kubinszky 1968, 165. o.; Soproni városi tanács felhívása, 1883. 08. 13. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; Soproni városi tanács hirdetménye, 1883. 08. 17. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; Soproni polgármester jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 21. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kérelme a földművelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztériumhoz, 1883. 09. 20. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; Az Izraeliták Országos Irodája titkárának jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; Sopron megyei főispán jelentése a miniszterelnöknek, 1883. 09. 13. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356 

1883.08.20-21. Dunaföldvár

Az alispán a zsidókat hibáztatja az antiszemita erőszakért.

1883. augusztus 20-án  és 21-én éjszaka a Tolna megyei Dunaföldváron beverték több helyi zsidó lakos ablakát és kővel megdobáltak egy zsidó férfit. A járási szolgabíró szigorú intézkedésekre utasította a helyi elöljáróságot. Foglárokból őrjáratot szerveztek, melyek minden csoportosulást feloszlattak. A kocsmákat, italméréseket este 9 óra után bezáratták. Másnapra a nyugalom nagyjából helyreállt. Az alispán figyelmeztette a szolgabírót, hogy a kihágások esetleges ismétlődéséért a községi elöljárókat teszi felelőssé, és szükség esetén a legszigorúbb kivételes rendszabályokat fogja alkalmazni. A megyei szolgabírókat körrendeletben utasította, hogy a rendelkezésre álló pandúrokat tartsák készenlétben, komolyabb zavar esetén személyesen lépjenek közbe, és minden antiszemita megmozdulásról táviratilag értesítsék őt. A Belügyminisztériumnak küldött jelentésében szóvá tette „egyes zsidó fiatalok” „kihívó és tapintatlan” viselkedését, mely véleménye szerint a zavargások egyik kiváltó oka lehetett. Ezért utasította az izraelita hitközségeket, hogy intsék nyugalomra hitsorsosaikat.

Forrás: Dunaföldvári járási szolgabíró jelentése Tolna megye alispánjának, 1883. 08. 22. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3436; Tolna megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 24. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3436; Tolna megyei alispán körrendelete a szolgabíróknak, 1883. 08. 30. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3436; Tolna megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 01. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3436 

1883.08.23-25. Zalaegerszeg

A több napos pogrom során a felbőszült tömeg egy embert meggyilkol és a kivezényelt katonaságra is rátámad.

Zalaegerszegen 1883. augusztus 17-ére virradó éjjel néhány suhanc beverte a zsinagóga és a zsidó iskola ablakait. Augusztus 22-én verekedés tört ki egy keresztény és egy zsidó között. Másnap este 60−80 főnyi tömeg gyűlt össze az utcán. Istóczyt éltetve bezúzták a zsidó lakások ablakait, leszaggatták és összetörték a redőnyöket. A helyszínre érkező alispán, foglárok és börtönőrök szétoszlatták a tömeget és letartóztattak néhány rendbontót.

Augusztus 24-én a városháza előtt mintegy 1000 ember gyűlt össze, hogy kiszabadítsa a fogvatartottakat, akiket ezért katonai kísérettel vittek át a börtönbe. A helyiekből, vidéki földművesekből, asszonyokból és gyerekekből álló tömeg azonban olyan fenyegetően lépett fel, hogy a rendfenntartók jobbnak látták elengedni az iparoslegényeket. Az indulatok azonban nem csitultak: ismét megrohamozták a zsidók házait, beverték az ablakokat, több boltot feltörtek és kifosztottak. A hatóságok tehetetlenek voltak a hajnalig randalírozó csődülettel szemben. Az alispán még az esti órákban katonai erősítést kért a parancsnokságtól. A következő napokban több századnyi gyalogos és dragonyos katonaság érkezett a városba.

Augusztus 25-én napközben nyugalom honolt. A városi képviselő-testület polgárőrség megalakítására szólította fel a lakosságot. Este 7 után megtiltottak mindenféle csoportosulást, este 8 utánra pedig kijárási tilalmat rendeltek el. Az iparossegédek és cselédek otthon tartásáért a mestereket valamint a háztulajdonosokat tették felelőssé. Este 6 után a katonaság megszállta a főteret és lezárta az utcákat.

Este 10 körül azonban ismét gyülekezni kezdtek a főleg a szomszédos falvakból érkező  zavargók. Feltörtek és kifosztottak több boltot, később pedig egy mészárszéket is. Egy megtámadott zsidó később belehalt a sérüléseibe. A 800−1000 fős, pisztolyokkal felfegyverzett csőcselék a katonákra is rárontott, akik sortűzzel válaszoltak. Két ember meghalt, 8−10-en halálosan, hatan súlyosan, többen pedig könnyebben megsérültek. A tömeg erre feloszlott.

Az erőszak hulláma azonban a környékbeli településeket is elborította. Több faluban felgyújtották a zsidók házait. A tűz a többi épületre is továbbterjedt, Bezeréd például porig égett. Sok helyen teljesen leállt élet. Az atrocitások miatt a kereskedők nem mertek kinyitni. A legtöbb zsidó családfő a nőket és a gyermekeket az értékesebb holmikkal együtt elszállította Zalaegerszegről. Augusztus 26-a vasárnap lévén munkaszüneti nap volt, ezért további összecsapásokra lehetett számítani. Az alispán már délelőttre kirendelte a katonaságot a plébánia elé, hogy megakadályozza a templomból kitódulók esetleges rendbontását. A hadsereg megszállta a várost, az utcán folyamatosan járőröztek, aminek hatására augusztus 26−27-én már nem történtek rendzavarások.

A söjtöri és zalalövői események hatására azonban augusztus 28-án a Belügyminisztérium másnapi hatállyal elrendelte a statáriumot Zala megye egész területére, egyhavi időtartamra. Kormánybiztossá Glavina Lajos főispánt nevezték ki. A megye összes településéhez intézett felhívásban Glavina felszólította az elöljárókat, hogy hirdessék ki a statáriumot, tegyenek meg mindent a zavargások megakadályozása érdekében és szervezzenek őrjáratokat.  A lakóházak kapuit, valamint a vendéglői ivószobákat este 8-kor be kellett zárni, a cselédek gazdájuk tudta és beleegyezése nélkül nem mehettek el otthonról, a lakosok kötelesek voltak beszolgáltatni fegyvereiket, a községekben megjelenő idegeneket szemmel kellett tartani, a rablott tárgyakat birtoklókat pedig fel kellett jelenteni. Az országos és heti vásárok nagy részét betiltották. Ez lényegében befagyasztotta a térség gazdasági életét. Ezért a kormánybiztos szeptember közepétől elkezdte feloldani a korlátozásokat, és engedélyt adott az október 8-i országos vásár megtartására. Október 22-én megszűntették a statáriumot.

A nyomozások során egyre több olyan adat került a felszínre, amely a megmozdulások szervezett jellegére utalt. Egy sárhidai paraszt azt vallotta, hogy augusztusban három zalaegerszegi férfi jelent meg a településen. Az idegenek felszólították a helyieket, hogy menjenek a városba és fosszák ki az ottani zsidókat, cserébe részesülhetnek a zsákmányból. Két elfogott legény azt állította, hogy egy fiatalember biztatta őket a rendbontásra, aki aztán a zavargás élére is állt és a kirabolandó boltokhoz irányította a tömeget. A személyleírás ráillett Báli Kálmán asztaloslegényre. Róla kiderítették, hogy társait a katolikus temetőben gyűjtötte össze, és egyenként megeskette őket, hogy kirabolják és elkergetik a zsidókat.

A Kozma főügyész által kihallgatott zavargók vallomása alapján úgy tűnt, a környékbeli falvakban idegen agitátorok biztattak a zsidók megtámadására. Elhitették a helyiekkel, hogy szabad zsidókat fosztogatni, mert a katonaság nem fog rájuk lőni. A Nemzet tudósítójának értesülései szerint Zalaegerszegen és a környező falvakban már hónapok óta mesterségesen szították a most kirobbant antiszemita indulatokat. A mozgalom résztvevői előkészületeket tettek egy népgyűlés összehívására is. Ezen a zsidók 1867-ben törvénybe iktatott emancipációjának eltörlését szorgalmazó kérvényt terjesztettek volna a parlament elé. A zalai antiszemiták állítólag szoros kapcsolatban álltak a németországi testvérmozgalom vezetőivel is. Német és magyar nyelvű antiszemita lapok, röpiratok tömegesen terjedtek a megyében.

Szeptember 13-án Kozma főügyész értekezletet tartott Glavina kormánybiztos, Svastics alispán, Gömörey törvényszéki elnök, Bessenyei királyi ügyész és Neumann Spallart tábornok részvételével. Ezen elhatározták, hogy a parasztok letartóztatása helyett inkább az értelmi szerzők előkerítésére koncentrálnak. Végül a zavargásokban való részvétel miatt elfogott 117 személy közül 44-et állítottak statáriális bíróság elé. Legtöbbjüknél azonban kevés esély mutatkozott a bűncselekmény elkövetésének bizonyításra az előírt nyolc napon belül, így ők hagyományos bírósági eljárásra számíthattak.

Az 1884. június 9-én kezdődő végtárgyaláson Schreiner Ferenc és Bali Kálmán fővádlottak tagadták a zavargásokban való részvétel és az uszítás vádját. A per során négy további személlyel bővült a vádlottak köre, amely egyébként főleg fiatal munkásokból és  iparosokból állt. Az ítéletet végül 1884. július 28-án hirdették ki. 43 vádlottat elmarasztaltak, 31-et felmentettek. A lázadásra való felbujtásban valamint testi sértés elkövetésében bűnösnek talált fővádlottak közül Schreiner Ferencet 7 évi fegyházra, Gerencsér Istvánt 5 évi fegyházra, Bali Kálmánt 4 évi fegyházra ítélték. A többi vádlottat több hónapos börtön-, illetve fogházbüntetéssel, egyeseket több évi hivatal- és jogvesztéssel, másokat pedig pénzbüntetéssel sújtottak. A legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum, a Kúria 1885. július 24-én hozott jogerős ítéletet az ügyben. Ennek értelmében Schreiner 5 évi, Bali és Gerencsér pedig 3 évi fegyházbüntetést kaptak az egy évi vizsgálati fogság beszámításával. További 10 vádlottat (9 férfi és 1 nő) 2−9 havi fogházra ítéltek, a többi esetben pedig helyben hagyták a királyi tábla által hozott ítéletet.

Forrás: „Zendülés Zalaegerszegen.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 26., 4. o.; „Zendülés Zalaegerszegen.” In Budapesti Hírlap, 1883. 08. 27., 4−5. o.; „Die Unruhen in Zala-Egerszeg.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 08. 27., 1−2. o.; „Zendülés a zsidók ellen. A királyi főügyészség és a zavargások.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 28., 2−3. o.; „Zendülés Zalaegerszegen és a vidéken.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 28., 4−5. o.; „Antiszemita zavargás.” Magyar Polgár, 1883. 08. 28., 4. o.; „A zendülő Zala.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 29., 5−6. o.; „Zendülés Zalaegerszegen.” Magyar Polgár, 1883. 08. 29., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások Zalaegerszegen.” In Zala, 1883. 08. 29., 1−2. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Magyar Polgár, 1883. 08. 30., 3. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 08. 30., 1. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 08. 31., 1. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Magyar Polgár, 1883. 09. 01., 3. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 04., 3−4. o.; „Die Judenhetzen in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 05., 2 o.; „Zsidóellenes zavargások. A zalai kormánybiztos rendelete” Pesti Hírlap, 1883. 09. 07., 9. o.; „Zsidóellenes zavargások. Zalai hírek.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 07., 9−10. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung, 1883. 09. 08., 1−2. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 10., 9. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 11., 2. o.; „A zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 13., 5. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 13., 2. o.; „Zsidóellenes zavargások. A vizsgálat.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 14., 3−4. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Zala-Egerszeg 14. September.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 09. 14., 1. o.; „Aus dem Gerichtssaale. Statarium in Zalaegerszeg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 21., 4.o.; „A zalaegerszegi zavargások ügyében…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 10., 12. o.; „A zalaegerszegi zavargások ügyében…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 12., 12. o.; „A zalaegerszegi zavargások ügyében…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 13., 11. o.; „A zalaegerszegi zavargások ügyében…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 15., 12. o.; „A zalaegerszegi zavargások ügyében…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 16., 11−12. o.; „A zalaegerszegi zavargások ügyében…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 17., 11. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 18., 12. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 19., 11−12. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 20., 11. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 22., 13. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 23., 11. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 24., 11. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 25., 11−12. o.; „A zalaegerszegi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 07. 26., 11. o.; „A zalaegerszegi zsidóüldözők fölött…” Pesti Hírlap, 1884. 07. 29., 12. o.; „Aus dem Gerichtssaale. Die antisemitischen Unruhen in Zala-Egerszeg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1884. 07. 17., 5. o.; „A zala-egerszegi zsidózavargás…” Pesti Hírlap, 1885. 04. 24., 8. o.; „A zala-egerszegi zsidóellenes zavargások…”  Pesti Hírlap, 1185. 07. 25., 6. o.; Zala megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 25. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Zala megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 24. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; A Zala−Somogy megyei izraeltia községkerületi elnökség jelentése az Izraeliták Országos Irodájának, 1883. 09. 27. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tisza Kálmán felterjesztése Ferenc Józsefhez, 1883. 08. 27. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Igazságügyi miniszter a Zala megye területén életbe léptetendő rögtönbíráskodás tárgyában, 1883. 08. 28., 1883−XIV/D−3377; Zala megyei főispán és kormánybiztos a kivételes állapotnak mielőbbi beszüntetése iránt, 1883. 10. 20. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Foki 1986; Kubinszky 1968, 165-168. o.; Kubinszky 1976, 112-116. o.; Rácskay 1987, 550 

1883.08.25-26. Csurgó

A felhergelt csőcselék zeneszóra támadja meg a zsidó házakat.

1883 nyarán a Somogy megyei Csurgón egyre többen énekelték a „Zechcige, zipcige, te kutya zsidó / Többet a keresztény vérből nem iszó’”  kezdetű nótát. Néhány zsidó ingerülten reagált a provokációra. Augusztus 21-én egy 11 éves fiút pofoztak fel a dal miatt. 24-én egy husángokkal felfegyverkezett zsidó csapat csurgói mesterlegényeket, inasokat vert össze, mert azok rágyújtottak az antiszemita nótára.  A 25-ére virradó éjjel a helyi kocsmában összegyűlt egy nagyobb csoport, amely ugyanezt a zsidóellenes dalt énekelte. A város bírája és a segédszolgabírók próbálták lecsillapítani a három fő hangadót, de sikertelenül. A főként mesteremberekből, iparoslegényekből és inasokból álló, 200−300 fős csoport ezután zeneszóval kísérve vonult végig az utcán. Amikor egy zsidó ház vagy középület elé értek, elhallgatott a zene, és a tömeg vezényszóra bezúzta a helyi zsidók ablakait. Megostromolták a zsinagógát is. Több boltot megrohantak és kifosztottak. A zsidó iskola és a rabbi háza is sorra került. Betörtek a metszőhöz, Scharf József tiszaeszlári sakter rokonához, aki térdre esve könyörgött kegyelemért. A segédszolgabíró a rendelkezésére álló négy foglárral nem tudta megakadályozni a pusztítást.

Másnap (augusztus 26-án) a legtöbb zsidó elmenekült a közeli Zárkányba. Délután a helyiek felgyújtottak egy pajtát. Egy zsidó kisfiút majdnem a lángok közé dobtak, de a helyszínre érkező segédőrbíró  megmentette a gyereket. Este folytatódott a zavargás, botokkal felfegyverkezett csoportok járták az utcákat. A pandúrok a levegőbe lőttek, hogy feloszlassák a tömeget, amely azonban csak akkor fogta menekülőre, amikor a megérkező pénzügyőrök is tüzet nyitottak.  Augusztus 27-én délelőtt 80 katona érkezett. Azonnal járőrözni kezdtek, így további rendbontásra nem került sor. A zsidók lassanként visszaszállingóztak, és az üzletek is kinyitottak, de eddigre már mintegy 20.000 forintos kár keletkezett.

Forrás: „Zendülés a zsidók ellen.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 28., 2−3. o.; „Dunántúli kravallok. A zendülő Csurgó.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 30., melléklet 1. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 08. 30., 1. o.; „Zsidó ellenes mozgalmak a Dunántúl.” In Somogy, 1883. 09. 04., 1. o.; „Zsidóellenes zavargások. A somogyi zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 07., 9. o.; „A csurgói zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 02. 13., 11. o.; „A csurgói lázadás.” Somogy, 1884. 02. 19., melléklet; Bősze 1994, 91−92. o.; Kövér 2011, 640−647. o.; Kubinszky 1968, 168. o.; Kubinszky 1976, 117. o.; Rácskay 1987, 550−551. o. 

1883.08.26. Berzence

A pogrom során kifosztanak két zsidó kereskedőt  és összevernek egy férfit.

1883. augusztus 26-án felfegyverkezett parasztok hatoltak be a Somogy megyei Berzencére. Antiszemita nótákat énekelve betörték a zsidók ablakait, kiraboltak két zsidó kereskedőt, és „üsd a zsidót” felkiáltással brutálisan bántalmazták Jünker Sándort. A rend helyreállítása után a pogrom 14 résztvevőjét letartóztatták. Az 1883. december 3-án nyolc vádlott állt bíróság elé. Végül két embert marasztaltak el: Tibold Vilmos 32 éves asztalost 2 év fegyházra, Balogh József 28 éves cipészt 9 havi börtönre ítélték.

Forrás: „A szigetvári és a berzencei zavargások s a budapesti kir. törvényszék.” Somogy, 1883. 11. 20. 1. o.; „A berzencei zendülés pörének tárgyalása.” Pesti Hírlap, 1883. 12. 04., 5. o. Kövér 2011, 645−646. o.; Bősze 1994, 92. o.  

1883.08.26. Gyékényes

A faluba érkező katonaság megfékezi a romboló, fosztogató, tivornyázó embereket.

1883. augusztus 26-án a Somogy megyei Gyékényesen két csősz éppen a gyümölcsösöket járta, amikor egy ismeretlen embereket szállító szekérrel találkoztak. Az idegenek kalapjukat szemükbe húzták, arcukat sárral kenték be. A kilétüket firtató kérdésére megfenyegették a csőszöket. A csoport ezután körbejárta Kasztel Ádám, Unger Herman, Unger Samu, majd Mester Mór helyi zsidó lakosok házait, és beverték az ablakokat. Ezután másodszor is visszatértek az Unger testvérek házához, ahonnan a család pánikszerűen elmenekült. A rablók feltörték a pincét, a bor egy részét megitták, a többit kiöntötték. Ungerék üzletét kirabolták, főleg pénzt, értékesebb árukat és ruhákat vittek el. A lakásból az utcára cipelték a bútorokat és a zongorát, amelyen egyikük játszani kezdett. Hajnalig tivornyáztak, majd felgyújtották a hangszert. Összesen több mint 20 ezer forint kár keletkezett.

Az indulatokat végül a faluba érkező katonaságnak sikerült megfékezni. A nyomozás során sikerült azonosítani az egyik izgatót, Volf Lajos 37 éves, nagykanizsai születésű cipészt. A több tanúvallomásban is felbukkanó férfi számos Somogy megyei településen is uszított a zsidók ellen. A gyékényesieknek például augusztus 26-án arról szónokolt, hogy a zsidók üldözése a koronaherceg kifejezett óhaja.  Súlyos betegsége miatt Volf már nem érte meg a tárgyalást.

A gyékényesi zavargások ügyének tárgyalására 1884. február 22. és 28. között került sor a kaposvári bíróságon. A törvényszék végül mindenkit felmentett a lázadás bűntette alól, 10 vádlottat viszont magánszemélyek elleni erőszak miatt 2−6 havi börtönre ítélt. A királyi tábla azonban az 1884. november 12-én, Kalocsán zajló végtárgyaláson megváltoztatta ezt az ítéletet, és bűnösnek találta a vádlottakat lázadás bűntettében. Ezért 14 vádlott 2 és fél évi, három pedig 2 évi fegyházbüntetést kapott. A Kúria 1886. március 18-án tárgyalta az ügyet, melynek eredményeképp 7 vádlottat felmentettek, két 19 éves elkövető börtönbüntetését pedig másfél évre szállították le. A többiek esetében helybenhagyták a tábla által hozott ítéletet.

Forrás: „Zsidóellenes zavargások. A somogyi zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 07., 9. o.; „Zsidóellenes mozgalmak a Dunántúl.” Somogy, 1883. 09. 11., 2. o.; „Dunántúli zavargások.” Somogy, 1883. 10. 16., 2. o.; „Die Gyékénser Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1884. 02. 24., 5. o.; „A gyékényesi zsidóellenes zavargások…” Pesti Hírlap, 1884. 11. 12., 6. o.; „A gyékényesi zsidóellenes zavargások…” Pesti Hírlap, 1886. 03. 19., 11. o. Bősze 1994, 92. o.; Kövér 2011, 642−647. o.; Nemes 2007, 34. o. 

1883.08.26-28. Zalalövő

A környékbeli falvakból érkező parasztok kifosztják a zsidó boltokat és félholtra verik a rabbit.

1883. augusztus 26-a hajnalban kisebb-nagyobb csoportok randalíroztak Zalalövőn. Két nap múlva mintegy 40−50 (egyes sajtóértesülések szerint jóval több), a környékbeli falvakból (Budafa, Csép, Zalapatak, Jakab stb.) érkező paraszt rohanta meg a zsidók házait. Az ablakokat bezúzták, a berendezést darabokra törték. Sok értékesebb vélt tárgyat az utcára dobáltak. Itt kocsikra pakolták a zsákmányt, majd elhajtottak. A zsidó műhelyeket és boltokat is feldúlták és kirabolták. A fosztogatók összevesztek a zsákmányon, ezért tömegverekedés tört ki. A zsidók nagy része elmenekült. 28-án késő este újra rohamra indultak a zavargók. A zsinagóga ablakait betörték, a rabbit, aki fiait keresve a csőcselék karjaiba futott, félholtra verték. A tömeg a pozsonyi hadtestparancsnokságról érkező négyszázadnyi katonát is megtámadta, ám azok sortűzzel válaszoltak. Egy asztaloslegény meghalt, sokan pedig megsebesültek.

Augusztus 31-ig a főszolgabíró  közreműködésével 50 zavargót tartóztattak le. A fő hangadók közül hármat (egy munkanélküli nagykanizsai gazdasági hivatalnokot, egy tönkrement zalaszentgróti kereskedőt és az elbocsátott csányi jegyzőt) sikerült elfogni.

Szeptember 15-én elterjedt a hír, hogy a helyi parasztok körében idegen agitátorok uszítanak, és éjszaka újabb támadására lehet számítani. A településen állomásozó három katonai század ezért egész nap készenlétben állt, a parancsnok járőröket küldött ki. Éjjel lövések hallatszottak, de komolyabb atrocitás nem történt.

Az ügy végtárgyalása 1884. augusztus 12-én zajlott a királyi ítélőtáblán. Az illetékes budapesti fenyítő törvényszék két vádlottat lázadás bűntettének elkövetése miatt 2 évi fogházra ítélt. Kilenc elkövető (6 nő, 3 férfi) lopás, négy pedig orgazdaság miatt 6-tól 9 hónapig terjedő börtön- és fogházbüntetést kapott. A királyi tábla részben megváltoztatta ezt az ítéletet: egy 16 évnél fiatalabb fiút és egy lányt lopás vétsége miatt 1 havi fogházra ítélt, amit a vizsgálati fogság miatt letöltöttnek tekintett. Két férfit és egy nőt orgazdaság helyett bűnpártolás vétségében találtak bűnösnek, amiért 3 havi fogházat kaptak. Egy másik, eredetileg szintén orgazdasággal vádolt férfit pedig súlyos testi sértés miatt 6 havi fogházzal büntettek. A lázadás és a lopás miatt elítélt többi bűnös ügyében hozott ítélet nem változott.

Forrás: „A zendülő Zala.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 29., 3−4. o.; „A zendülő Zala.” Budapesti Hírlap, 1883. 08. 30., 4−5. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 08. 31., 4. o.; „Zsidóellenes zavargások.’ Pesti Hírlap, 1883. 09. 08., 4. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung, 1883. 09. 08., 1−2. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung, 1883. 09. 13., 2. o.; „Zu den Judenexzessen in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 20, 2. o.; „A zala-lövői zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 08. 13., 12. o.; Foki 1986, 230−231., 239. o.; Hencz Kohn és társai zalalövői lakosok távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 29. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377. 

1883.08.29. Söjtör.

Gondosan megtervezett zavargás során felgyújtják a zsidók házait.

A Zala megyei Söjtörön 1883. augusztus 29-én éjszaka egy körülbelül 400 fős felfegyverzett banda két álarcot viselő helyi lakos vezetésével, Istóczyt éltetve megtámadta és kifosztotta a zsidók házait. Amit nem tudtak magukkal vinni, azt összetörték. Az épületeket felgyújtották, az okozott kár összesen 16 ezer forintra rúgott. Az ügyben később indított vizsgálat kiderítette, hogy több község lakói előre megbeszélt terv alapján jelentek meg Söjtörön. Itt és Pusztaszentlászlón a kisbírók már 28-án figyelmeztették a telkes gazdákat, hogy rendbontás várható. A zsidók nyilván értesültek a közelgő eseményekről, mert a legtöbben még 29-én délelőtt elmenekültek. Egy környékbeli zsidó mérnök például névtelen levélben kapott figyelmeztetést, amit meg is mutatott a szolgabírónak, kérve, hogy hagyja a katonaságot a faluban. A hivatalnok azonban, bízva az augusztus 29-én este 6 órakor kihirdetett statárium erejében, engedélyezte a katonák elvonulását. Így csak később jelentek meg a Nagykanizsáról küldött katonák Söjtörön. A zavargók azzal fenyegetőztek, hogy a hadsereg elvonulása után kiirtják a zsidókat és a mágnásokat.

A szolgabíró  pár nap múlva egy gyalogszázaddal Szentpéterúr községbe indult, hogy felkutassa az állítólag ott elrejtőzött zavargókat. Az ottani lakosok azonban megüzenték, hogy agyonverik a katonákat, ha azok be mernek lépni a faluba. A szolgabíró ezért még egy század gyalogost kért és kapott Komáromból. Így végül két század vonult Szentpéterúrra. Söjtörön sikerült több tettest is kézre keríteni. Ezek vallomása alapján szeptember 6-án elfogtak két zalaegerszegi és két ismeretlen illetőségű férfit, akiket uszítással vádoltak.

Végül 36 embert állítottak a zalaegerszegi királyi törvényszék elé lázadás, további négyet pedig orgazdaság, illetve lopás miatt. A törvényszék és később a királyi tábla Kis Baksa Ferenc fővádlottat lázadás miatt 2 évi fegyházra ítélte. A Kúria ezt az ítéletet annyiban szigorította, hogy az 1883 szeptembere óta fogságban lévő Kis Baksa büntetésének kezdetét 1885. április 17-étől számították.

Forrás: „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 08. 30., 1. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 08. 31., 4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 02., 5. o.; „Zsidóellenes zavargások. Zalai hírek.” Pesti Hírlap, 1883. 09., 07., 9−10. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 07., 1−2. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 11., 4. o.; „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Zala-Egerszeg 14. September.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 09. 14., 1. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 18., 2. o.; „Zu den Judenexzessen in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 20, 2. o.; „Zalaegerszegről…” Magyar Polgár, 1883. 09. 21., 4. o.; „Aus dem Gerichtssaale. Statarium in Zala-Egerszeg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 21., 4. o.; „Aus dem Gerichtssaale. Statarium in Zala-Egerszeg.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1883. 09. 21., 2. o.; „Aus dem Gerichtssaale. Statarium in Zala-Egerszeg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 22., 5. o.; „Aus dem Gerichtssaale. In Angelegenheit der Zalaer Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1884. 03. 27., 5. o.; Foki 1986, 229-230. o.  

1883.08.24-09.01. Nyíregyháza

Az ablakbeveréseket csak kijárási tilalom bevezetésével tudják megfékezni a helyi hatóságok.

Nyíregyházán 1883 augusztusának végén rendszeresen betörték a zsidó házak ablakait. A városi rendőrség sikertelenül igyekezett megfékezni a tombolást. (Időközben egy több száz tagú „Keresztény védegylet” nevű antiszemita liga is alakult, ami tovább fokozta a zsidóellenes hangulatot.) A főispán táviratban figyelmeztette Krasznay Gábor polgármestert, hogy ha nem képes rendet tenni, akkor katonaság fogja megszállni a várost. Krasznay ezért elrendelte, hogy a nagyobb vendéglőknek legkésőbb hajnali 1-kor, a kocsmáknak pedig este 10-kor be kell zárniuk. Ezen kívül 9 óra után kijárási tilalmat rendelt el a tanulókra, segédekre és cselédekre.

Szeptember elején  éles töltényekkel ellátott csendőrök járőröztek folyamatosan a városban. A 3-án megrendezett helyi vásárra tízezer idegen érkezett a városba, de zavargások nem történtek. Az antiszemita közhangulat azonban nem szűnt meg. Ebben nagy szerepe volt a városban megjelenő hetilapok, főleg a Szabolcsmegyei Közlöny és az Ébredjünk uszító propagandájának is.

Forrás: „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 03., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 05., 3−4. o.; „A zendülő vidék.” Budapesti Hírlap, 1883. 09. 08., melléklet 1−2. o.; Kubinszky 1968, 171–172. o.; Kubinszky 1976, 120−123. o.; Nyíregyházi polgármester hirdetménye a lakossághoz, 1883. 08. 29. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3569; Szabolcs megyei főispán jelentése a Belügyminiszternek, 1883. 08. 30. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3569; A nyíregyházi polgárok felhívása a lakossághoz, 1883. 09. 01. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3569 

1883.09. Szigetvár

Vasvillákkal felfegyverzett randalírozók „Üsd a zsidót” kiáltással fosztják ki a zsidó boltokat.

Szigetváron 1883 nyarán több zsidóellenes tüntetés is kirobbant. A főleg mesterlegényekből álló antiszemita csoport a helyi borbély műhelyében találkozott rendszeresen. Augusztus végén-szeptember elején elterjedt a hír, hogy hamarosan pogrom várható. A tekintélyesebb zsidók ezért katonai védelmet kértek a szolgabírótól és a megyei alispántól, sikertelenül. Szeptember 2-áról 3-ára virradó éjjel több száz ember gyűlt össze az utcán. Az ünnepi ruhába öltözött, vasvillákkal, dorongokkal felszerelt mesterlegények „üsd a zsidót!” kiáltással vonultak végig a városon. Közben beverték a zsidók ablakait, ajtókat és kapukat zúztak szét, de behatoltak a szerb ortodox templomba is. 8−10 zsidó boltot feltörtek és kifosztottak.

A néhány pandúrral a helyszínre érkező főszolgabíró eleinte tehetetlen volt a zavargókkal szemben. A tömegből rálőttek a pandúrokra, mire azok viszonozták a tüzet. Egy tüntető meghalt, kettő megsebesült. A tömeg erre feloszlott, de hamarosan újra összegyűlt és folytatta a tombolást. A Siklósról távirati kérésre érkező két lovasszázad sem tudta teljesen helyreállítani a rendet, ezért Bonyhádról újabb huszáregység jött. Így sikerült véget vetni a rombolásnak és elfogni 16 zavargót. Számos zsidó Pécsre, Budapestre vagy Bécsbe menekült. A nyomozás során kiderült, hogy a zavargásban főleg iparossegédek vettek részt. Az embereket egy csizmadia, egy borbély és egy henteslegény uszította és irányította. A helyi bosnyák lakosság az izgatások ellenére végig távol tartotta magát az eseményektől.

Az ügy 1884. május 27-én került a királyi tábla elé, ahol öt vádlottat lázadás bűntettének elkövetése miatt több éves fegyház és börtönbüntetésre ítéltek. Négy vádlottra lopás vétsége miatt szabtak ki 2 havi fogságbüntetést. A többieket felmentették.

Az ügy utóéletéhez tartozik, hogy Szalay Károly, a Somogy megyei antiszemitizmus vezéralakja vizsgálatot akart indítani Fenyőssy Ödön szolgabíró ellen a pandúrok fegyverhasználata miatt. A képviselő-testület egybehangzó nyilatkozata, a megyei törvényhatósági bizottság vizsgálati eredményei és a sajtóban megjelent tudósítások alapján Tisza Kálmán miniszterelnök jogszerűnek ítélte Fenyőssy lépését. A főispán szerint Szalay csak azért kezdeményezte a vizsgálatot, hogy ezzel a tisztújítás idején megakadályozza vagy megnehezítse a szolgabíró újraválasztását.

Forrás: „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 04., 3−4. o.; „Szept. 2., Szigetvár.” Somogy, 1883. 09. 04., 2. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 05., 3−4. o.; „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 07., 1−2. o.; „A szigetvári zendülők pere.” Pesti Hírlap, 1883. 12. 11., 5. o.; „A szigetvári zsidóellenes zavargás…” Pest Hírlap, 1884. 05. 27., 12. o.; Bősze 1994, 95. o.; Kövér 2011, 647. o.; Nemes 2007, 1, 37. o.; M. kir. főügyészség jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 11. 22. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377

1883.09.01. Vihnye

Az antiszemita csőcselék megrohamoz egy zsidó kocsmát.

1883 augusztusában az ország különböző vidékein zajló zsidóellenes zavargásokról  értesülve a Bars megyei Vihnye községben is készülődni kezdtek a helyi izraeliták megtámadására. Szeptember 1-jén munkások és tanoncaik megrohantak egy zsidó kocsmát. A tulajdonos házának ablakait beverték, a kocsmából alkoholt és olajat raboltak. Ezután kifosztottak egy másik zsidó házat is. A községi elöljáróság erélyes fellépésének köszönhetően végül sikerült lecsillapítani a zavargókat.

A 27, főleg szlovák nemzetiségű vádlott (jobbára 20 év körüli munkások, iparosok, földművesek és kiskorú gyerekek) tárgyalása 1884. május 20. és július 1. között zajlott a budapesti fenyítő törvényszéken. A vádlottak tagadták, hogy zsidógyűlölők lennének, és azt állították, hogy csak az ingyen pálinka csábította őket a részvételre. Ugyanakkor az is kiderült, hogy rendszeresen olvasták a Hiasnik című túrócszentmártoni antiszemita, pánszláv lapot. A vádlottakat végül bűnösnek találták lázadás bűntettében. A fő felbujtót 4 év börtönre, a másik két uszítót pedig 2, illetve 5 év börtönre ítélték.

Forrás: „Die Juden-Krawalle in Ungarn.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 09. 07., 1−2. o.; „A vihnyei és peszerényi zavargások.” Pesti Hírlap, 1884. 05. 20., 17. o.; „A barsmegyei zsidóüldözések pöre.” Pesti Hírlap, 1884. 05. 30., 11. o.; „A barsmegyei lázadók. Ítélet.” Pesti Hírlap, 1884. 06. 01., 11−12. o.; „A barsmegyei zsidóellenes zavargások…” Pesti Hírlap, 1885. 02. 15., 6. o.

1883.09. Szilágysomlyó

Ablakbeverés után antiszemita plakátokkal szórják tele a várost.

1883 szeptemberében Szilágysomlyón néhány zsidó ablakát kövekkel beverték. Másnap reggel óriási plakátokkal ragasztották tele a várost. Még a polgármester lakásába is bedobtak egy példányt. A plakátokon a „Ki a zsidókkal, ki a sakterekkel!” felirat mellett egy bárd és egy néhány akasztófáról csüngő pajesz volt látható. A hatóságok intézkedtek a helyi csendőrség létszámának megháromszorozásáról. A következő napokban azonban nem történt zavargás.

Forrás: „Zsidóhecc Szilágy-Somlyón.” Budapesti Hírlap, 1883. 09. 17., 6. o. 

1883.09.01-10. Tapolca

A hadsereg és zsidóellenes tömeg szabályos utcai harcot vív.

1883. augusztus végén antiszemita mozgolódás kezdődött Tapolcán. Ebben jelentős szerepük volt az elburjánzó zsidóellenes lapoknak és röpiratoknak. Az Izraeliták Országos Irodája már augusztus 31-én figyelmeztette Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy a tapolcai kereskedők állandó rettegésben élnek, mert „utcai csavargók” megfenyegették őket. Az Iroda információja szerint szeptember 1-jére pogrom készül. Időközben beharangozták, hogy az antiszemita képviselők jótékonysági bált kívántak tartani a településen, Pauler Tivadarné, az igazságügyi miniszter feleségének védnöksége alatt. Ugyan a rendezvény végül elmaradt, de a településen tapasztalható feszültség már a puszta hír hatására robbanásig fokozódott. Tisza azonnali intézkedésre utasította Glavina Lajos kormánybiztost. A katonaság is elindult Tapolcára, de nem érkezett meg időben.

Szeptember 1-jén ismeretlen okból tűz ütött ki Wolf Sándor kereskedőnél. Az összegyűlt tömegből többen hangoztatni kezdték, hogy a zsidók okozták a tüzet. Az is fokozta az indulatokat, hogy Wolf rokonának, Pollák Dávid kereskedőnek oltás közben kiesett egy revolver a zsebéből. A lincshangulat elől éppen hogy elmenekülő Pollákot a helyi hatóságok a pandúrkaszárnyába akarták bekísérni, attól tartva, hogy a felbőszült tömeg a lakására is utána menne. A csőcselék azonban a kísérőkre támadt, és csak a járásbíró, az esperes, a káplán és a bírósági közegek fellépése mentette meg Pollákot az agyonveréstől. A randalírozók ezután beverték a főtéren lakó zsidó kereskedők ablakait. A városi elöljárók rendkívüli ülésen elhatározták, hogy polgárőrséget állítanak fel.

Ennek ellenére szeptember 2-án akadálytalanul szabadult el az antiszemita erőszak. A dühödt tömeg betörte az összes zsidó ház és bolt ablakát. A katonákkal is szembeszálltak, ezért azok kénytelenek voltak fegyvereikhez nyúlni. Több zavargót megsebesítettek, számos rendbontót letartóztattak. Szeptember 3-án reggel Győrből egy újabb lovasszázad vonult be Tapolcára. Ekkor már a katonaság folyamatosan járőrözött az utcákon. Ennek ellenére az este ismét véres összecsapásokat hozott. Több tüntetőt meglőttek, egyikük meg is halt. A parancsnokot megtámadta egy suhanc, mire a katonák leszúrták.

Időközben sok tapolcai lakos elmenekült a városból, a kereskedelem pedig szinte teljesen leállt. Szeptember 5-én újabb lovas és gyalogos egységek érkeztek, hogy szükség esetén a környékbeli településekre is ki tudjanak vonulni. Másnap a szolgabíró már a nyugalom helyreállásáról számolt be a Belügyminisztériumnak. Szeptember 10-én reggel egy kőműveslegény betörte egy zsidó ablakát, de más atrocitásra nem került sor ezekben a napokban.

Forrás: „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 04., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 04., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 05., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1883. 09. 06., 4. o.; Foki 1986, 234. o.; Kubinszky 1976, 119. o.; Az Országos Izraelita Iroda jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 31. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tapolcai járási szolgabíró távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tapolcai járási szolgabíró távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 06. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tapolcai járási szolgabíró távirata a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 10. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377 

1884.06.06. Zsámbék

A kocsmáros zsidóellenes uszítása nyomán kővel dobálják meg a hitközségi elnököt.

1884 júniusában Grün György zsámbéki vendéglős a helyieket a zsidók ellen uszította. Június 6-án a fejbujtott csőcselék kövekkel dobálta meg a zsinagógába tartó Steiner Miksa helyi izraelita hitközségi elnököt, majd egy asztal tetején állva antiszemita szónoklatot tartott. Június 12-én a kocsmában időző cigánybanda élére állva zenekísérettel járta végig a települést és azt üvöltözte, hogy Rudolf trónörökös utasítására ki kell kergetni a zsidókat a Zsámbékról. Ő maga 10 ember kiüldözését „vállalta”. Mindezért az izraelita hitközség feljelentette a kocsmárost. Az ügy tárgyalására 1885. január 22-én került sor a pestvidéki törvényszéken, ahol szemtanúk megerősítették a Steiner által ismertetett vádakat. A törvényszék azonban felmentette a vádlottat az izgatás vétsége alól.

Forrás: „A zsámbéki zsidózavargás.” Pesti Hírlap, 1885. 01. 22., 12. o.

1885.03.09. Zsámbék

Rituális gyilkosságot vizionál a szolgálólány.

1885. március 9-én Zsámbékon egy 14 éves szolgálólány, Mierl Teréz feljelentette a helyi elöljáróságnál Fuchs Józsefet és családját. Elmondása szerint éjjel meg akarták őt gyilkolni, hogy vérét rituális célokra használják. A vád alaptalansága hamar kiderült. A lányt így rágalmazás miatt akarták perbe fogni. Megállapították azonban, hogy nem teljesen beszámítható és paranoiásan fél a zsidóktól. A vádat ezért ejtették.

Forrás: A zsámbéki Solymosi Eszter. Pesti Hírlap, 1885. 06. 03., 3−4. o. 

1885.03.31. Németlipcse

A vérvád hírére felbőszült tömeg betöri az ablakokat és összever egy zsidót.

1885 márciusában rituális gyilkosság híre terjedt el a Liptó megyei Németlipcsén. Egy Paula nevű, 14 éves árva leány bevásárlás céljából bement Schönstein ortodox zsidó kereskedőhöz. A lány állítása szerint Schönstein felesége feltűnően kedvesen fogadta, édességekkel kínálta, majd a pincébe vezette, ahol egy zsidó késsel várt rá, de ő elmenekült. Az elöljáróság jelentést tett Mattyasovszky Gyula szolgabírónak, aki hivatalos vizsgálatot indított. Ennek során a lány fenntartotta a vádat, amelyet Schönsteinék tagadtak. A lakosság felbolydult, március 31-én beverték a helyi zsidók ablakait. Berg Józsefet a szakállánál fogva rángatták ki a házából, és összeverték. A szolgabíró a városban összpontosította a térség csendőrségét. A feszültség a környékbeli településekre is átterjedt. Rózsahegyen nagy tüntetést tartottak a zsidók ellen. A csendőrség távolléte miatt a hadseregnek kellett helyreállítania a rendet. Tepla mezővárosban csak a közjegyző tekintélyének köszönhetően nem történt nagyobb baj.

Forrás: „Tisza-Eszlár Liptóban.” Pesti Hírlap, 1885. 04. 01., 5. o.; „Tisza-Eszlár Liptómegyében.” Pesti Hírlap, 1885. 04. 02., 5. o. 

Helyszínek listája:

Balatonfüred

Bátaszék

Bazin (Pezinok, Szlovákia)

Berzence

Csurgó

Dunaföldvár

Dunaszerdahely  (Dunajská Streda, Szlovákia)

Fehéregyháza (Albeşti, Románia)

Fertőszentmiklós

Gyékényes

Győr

Himod

Jánosháza

Kerecke (Керецьки (Kerecki), Ukrajna)

Kapuvár

Losonc (Lučenec, Szlovákia)

Nagyszombat (Trnava, Szlovákia)

Némethidas

Németlipcse (Partizánska Ľupča, Szlovákia)

Nyíregyháza

Nyulas (Jois, Ausztria)

Pápa

Pásztó

Pozsony (Bratislava, Szlovákia)

Rajka

Sopron

Söjtör

Szigetvár

Szilágysomlyó (Şimleu Silvaniei, Románia)

Tapolca

Tolna

Vihnye (Vyhne, Szlovákia)

Zalaegerszeg

Zalalövő

Zsámbék

 

A bibliográfiát és a rövidítések listáját lásd itt.

Олександр Васильович Фільчаков