Zsidó-magyar konfliktusok, merényletek, etnikai tisztogatások 1923-1942


írta: Kádár Gábor-Vági Zoltán

(szerkesztette: Dancs István)

 

 

Az időszakról  írt összefoglalót lásd itt

 

1923.12.07. Budapest

Antiszemita provokációból kirobbanó utcai dulakodásban egy zsidó libakereskedő ledöf egy katonát.

A Lázár kávéház a pesti zsidónegyed szívében, a Dob és a Holló utcák sarkán  állt. 1923. december 7-én este egy jótékonysági rendezvényt tartottak itt. Két rabbi, a kerületi elöljáróság megbízottja és egy országgyűlési képviselői jelenlétében több mint nyolcvan, szegény keresztény és zsidó gyermeknek adományoztak téli ruhát. Kilenc óra tájban nyolc részeg katona lépett be a helyiségbe. Rendeltek, hangoskodtak, eleresztettek egy-két antiszemita megjegyzést is. Közülük négyen el is hagyták a kávéházat. A bejárat előtt a zsidó libakereskedő, Löbl Lipót kérdőre vonta őket, hogy miért zavarják meg a jótékonysági vacsorát. Zsidó civil létére elkövette azt a „pimaszságot”, hogy letegezte a katonákat. Szó szót követett, verekedés robbant ki. Löblt valaki fejbe verte, ő pedig belevágta bicskáját Tremmel Mátyás őrvezetőbe, aki a helyszínen meghalt.

Az esetből 24 óra alatt országos ügy lett. A szélsőjobboldali sajtó boldogan kapott a lehetőségen, hogy végre nem antiszemita pogromokat és különítményes gyilkosságokat kell valahogy megmagyaráznia, vagy egyenesen tagadnia. „Tegnap éjszaka egy galíciai sakter kése piros lett egy magyar katona vérétől” – rikoltotta a Nép másnapi vezércikke, ezzel kijelölve a szélsőjobboldali narratíva fő irányát. Így lett a libakereskedőből rituális metsző, a bicskából sakterkés, a verekedésből vérvád. A Szózat emelte a tétet: egyenesen azt állította, hogy egy titokzatos földalatti zsidó hadsereg szervezett, keresztényellenes pogromjának esett áldozatul a szenvedő magyarság szimbólumává emelt, szerencsétlen őrvezető. A rendőrség ezután nem győzte cáfolni a „Zsidó Véderő” létezéséről szárnyra kapott rémhíreket.

A kormányzat nem akarta élezni a feszültséget, ezért néhány napon belül titokban temették el Tremmelt. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A felháborodni mindig kész egyetemi bajtársi szövetségek annyira nehezményezték, hogy nem változtathatták az áldozat temetését antiszemita tüntetéssé, hogy több zsidót is összevertek az egyetemen és a Dob utcában is megkergettek néhány fiatalt.

Löblt 1925 áprilisában elmarasztalták szándékos emberölés bűntettében és 7 évi fegyházra ítélték. Enyhítő körülménynek találták, hogy a libakereskedő  „felekezeti érzékenységében joggal érezhette magát sértve”.

Forrás: A Népszava, a Pesti Napló, A Nép, a Szózat, a Világ, a Magyarság 1923. 12. 08-15-i számai; „Mi az igazság a Tremmel-ügyben” Esti Kurir, 1924. 09. 02, 3. o.; „Ítélet a Dob-utcai halálos verekedés ügyében” Népszava, 1925. 04. 19., 8. o.          

1924.10.03. Budapest

Igazoltatás  és zsidóverés az egyetemen.

1924. október 3-án a Trefort-kert Esterházy (ma: Puskin) utcai kapuit elállták a bajtársi szövetségekhez tartozó egyetemisták. Mindenkit „igazoltattak” és a zsidó vallású hallgatókat összeverték. Néhányan segítségért futottak a Rákóczi út sarkán posztoló rendőrhöz, ám mire ő a helyszínre érkezett, a társaság feloszlott.

Forrás: „Újból igazoltattak és verekedtek az egyetemen” Az Est, 1924. 10. 03., 3. o.

 

1927.10-11. Budapest

A bajtársi szövetségek megtámadják a zsidókat a pesti egyetemeken.

A numerus clausus törvény várható módosítása miatt az egyetemi antiszemitizmus 1927 október-novemberében ismét kiújult. A bajtársi szövetségek kitiltották a zsidó hallgatókat bölcsészkarról, a jogi egyetemről és a műegyetemről is. Október 28-án a felsőipari iskola Zrínyi Bajtársi Egyesületének tagjai botokkal összeverték zsidó diáktársaikat. A tombolást csak az épületbe behatoló rendőröknek sikerült megállítani. November végén a Műegyetemen véresre vertek egy zsidó mérnökhallgatót és a még a segítségére siető pedellust is brutálisan bántalmazták. A jogi egyetemen hasonló jelenetek zajlottak. Miután kivertek az épületből két zsidó hallgatót, a „bajtársak” rákezdtek az Erger-Berger kezdetű antiszemita nótára a Szerb utcában. Ezt hallva a közgazdasági egyetem közeli épületében tartózkodó diákok is kitódultak a kapun és jogász társaikhoz csatlakozva üvöltötték a zsidóellenes jelszavakat. A tüntetést a rendőrségnek kellett feloszlatnia.

Forrás: „A zsidóvallású diákok pénteken sem hallgathatják az előadásokat.” Magyar Hírlap, 1927. 10. 29., 5. o; „A Műegyetemen véresre verték ma a pedellust, aki segítségére sietett egy földretaposott zsidó hallgatónak.” Esti Kurir, 1927. 11. 24., 1. o.; „Az egyetemi zavargások ma ismét megújultak.” Esti Kurir, 1927. 11. 26., 3. o. 

1927.10.28. Debrecen

Fajvédő  egyetemi csoportok zsidó hallgatókat vernek össze az egyetemen kívül is. Verzár Frigyes rektor kiáll a zsidó  diákokért.

A szélsőséges ifjúsági szervezetek Debrecenben is kitiltották a zsidókat az egyetemről. Így viszont a „bajtársaknak” nem volt kit bántalmazniuk, megalázniuk. Ezért szinte vadásztak a zsidó diákokra a városban. Október 28-án este hétkor sikerült is elkapni és összeverni két izraelita hallgatót egy sötét mellékutcában. Dr. Verzár Frigyes rektor nem tudta megállítani a kontrollálhatatlan bajtársi szövetségeket, de közölte, hogy addig nem tart előadást, amíg a zsidók nem látogathatják az óráit. Sőt, tüntetően felszólította őket, hogy jöjjenek be az előadására. Egyetlen hallgató, Fischer Ede jutott csak be, őt Verzár személyesen kísérte a terembe. A szélsőségesek ezt nem tűrték, és elhagyták a helyiséget, de megfogadták, hogy összeverik Fischert. Itt már a rektor tekintélye sem segített: a zsidó diákot egy földalatti alagúton kellett kimenteni az egyetem területéről.

Forrás: „Debrecenben nagyobb csoport egyetemi hallgató véresre vert két zsidóvallású diákot.” Magyar Hírlap, 1927. 10 . 29., 5. o.;„Földalatti folyósón kellett kicsempészni egy zsidó hallgatót a debreceni élettani intézetből.” Pesti Napló, 1927. 10. 30.

 

1928.10.20-23. Budapest

Tüntetések és zsidóverések bénítják meg az egyetemek és a főváros életét.

A numerus clausus 1928-as módosítása rendkívül feszült helyzetet teremtett az egyetemeken. Október közepére gyakorlatilag leállt a tanítás, a bajtársi szövetségeket nem lehetett megfékezni. Október 20-án az utcára tódultak, antiszemita jelszavakat skandáltak és Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztert (a numerus clausus módosításáért felelősnek tartott politikust) szidalmazták. Végigvonultak a Nagykörúton, megtámadták a liberális Est kiadóvállalat és a szociáldemokrata Népszava épületeit. A Műegyetem aulájában betörték egy zsidó mérnökhallgató fejét. Az Állatorvosi főiskolán összeverték a zsidó diákokat és megdobálták a járókelőket, akik nemtetszésüknek adtak hangot a brutalitás miatt. Az egyetemi vezetők ezek után az intézmények nagy részét bezárták. Ezzel azonban még inkább az utcára kényszerítették a randalírozókat. 23-án újabb tüntetés volt a Körúton. A rendőrség most már keményebben lépett fel, szétoszlatta a tömeget és több mint 200 embert előállított.

Forrás: „A Műegyetemen és az Állatorvosi főiskolán ma délelőtt véresre vertek néhány diákot…” Esti Kurir, 1928. 10. 21., 1-2. o. „A belügyminiszter nem ismer extraterritoriális területet és az állítja, hogy a rendőrséget a tegnapi eseményekért nem terheli felelősség”. Esti Kurir, 1928. 10. 21., 3. o.; „Az egyetemeken helyreállt a rend.” Pesti Hírlap, 1928. 10. 24., 7. o.

 

1928.10.24-25. Pécs

Az antiszemita zavargók a nemzetközi hírű, keresztény professzort sem kímélik.

Ahogy a budapesti diáktüntetések elcsitultak, zavargások robbantak ki Pécsett. Október 24-én este két tucat fajvédő diák demonstrálni kezdett a gyermekgyógyászati klinikán. Heim Pál, nemzetközi hírű gyermekgyógyász tanársegédeivel kérdőre vonta a „bajtársakat”, mire egyikük botjával a professzor felé sújtott. Az ütést Vertán Emil főorvos fogta fel. A kedélyeket a megérkező rendőrök csillapították le. Másnap az egyetem épülete előtt jelentős tömeg gyűlt össze és a „Le a zsidókkal!”, „Zsidómentes Magyarországot akarunk” jelszavakat skandálta. A rendőrség ezt a tüntetése is feloszlatta.

Forrás: „Heim Pált, az európai hírű gyermekgyógyász tanárt inzultálták a tüntető pécsi diákok.” Ujság, 1928. 10. 28., 3. o.   

1928.10.22-25. Debrecen

Nagyszabású  antiszemita diáktüntetések rázzák meg a várost.

A budapesti és pécsi eseményekkel párhuzamosan október 22-én Debrecenben is kitört a diáklázadás. A zavargás epicentruma a Tisza István Tudományegyetem orvosi kara volt. A mintegy 150 fajvédő hallgató az összes jelenlévő zsidót megverte és kidobta az épületből. A több száz fősre duzzadt tömeg ezután a városban folytatta az antiszemita demonstrációt. Az egyetem vezetése még aznap lezárta az intézményt. Másnap a fajvédők még nagyobb számban vonultak az utcákra, ahol csak jelentős rendőri erők tudták megfékezni őket. 24-én már össze is csaptak a diákok a rendőrökkel, akiknek a Nyíregyházáról érkező erősítésre is szükségük volt a rend helyreállításához. A tüntetések csak október 25-ére fulladtak ki.

Forrás: Kerepeszki 2005

 

1930.11.10. Szeged

A fajvédő  diákok szándékosan akkor verik össze zsidó  társaikat, amikor a kultuszminiszter az épületben tartózkodik.

A szegedi fajvédő  egyetemista szervezetek sérelmesnek találták, hogy a Horthy Miklós kormányzó tiszteletére tartott felvonuláson zsidó hallgatók is részt vehettek. Ezért úgy döntöttek, hogy zsidóverést rendeznek, mégpedig akkor, amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is az épületben tartózkodik. A jelet november 10-én a rektori hirdetőtáblára krétával felvésett „Üsd a zsidót!” felirat adta meg. A jogi karon és a természettudományi intézetben a diákok egy időben kezdték verni izraelita kollégáikat. A zsidó egyetemisták még aznap tiltakozó memorandumot szerkesztettek, amelyet Klebelsberg kezébe szerettek volna adni. A minisztert azonban sehol sem találták. Minden fórumon azt a választ kapták, hogy Klebelsberg inkognitóban tartózkodik Szegeden, ezért nem tudja őket fogadni.

Forrás: „Verekedéseket rendeztek hétfőn a szegedi egyetemeken.” Magyar Hírlap, 1930. 11. 11., 5. o.     

1931.04.03. Budapest

Egy őrült férfi vérfürdőt rendez a Dohány utcai zsinagógában.

1931. április 3-án, a péntek esti szertartás idején tömve volt Európa legnagyobb zsidó temploma, a Dohány utcai zsinagóga. A ceremónia végén a tömeg a kijárat felé áramlott. Egy szürke kabátos, zavar tekintetű férfi az elöljárósági padsorok felé nyomakodott, majd pisztolyt rántott és több lövést adott le. A pillanatnyi dermedt rémület után gyorsan kiverték a kezéből a fegyvert, majd a tömeg neki esett. A lincseléstől csak egy hatalmas termetű rendőr mentette meg. Öt ember sebesült meg, akik közül kettő (Róth Jenő és Taglicht Náthán) később belehalt sérüléseibe. A merénylő, Zatloka Emil gépészmérnök, mentálisan labilis személy volt, többször ápolták elmegyógyintézetben. Kihallgatásai során elmondta, hogy őt a „szabadkőművesek” egész életében üldözték, és ezért akarta megölni a zsidó hitközségi elöljárókat. A férfit beszámíthatatlannak találta és élete végéig a Lipótmezei intézetbe záratta a bíróság. A merényletet minden politikai erő és közéleti fórum elítélte, mégis hamar parázs sajtópolémia alakult ki körülötte. Sokan felvetették, hogy a férfi bomlott elméjében talán nem véletlenül fogant meg a zsinagógai merénylet gondolata, hanem a sok éves, folyamatos antiszemita uszításnak is szerepe lehetett ebben. A szélsőjobb sajtó természetesen rögtön riadót fújt. Tudatosan félreértve a zsidóellenes propagandát bíráló hangokat, visszautasította az egész „keresztény magyarság kollektív felelősségrevonását”.

Forrás: Pesti Napló, Magyarország, Esti Kurir, Magyar Hirlap 1931. 04. 05-i számai; „A merénylet” Nemzeti Újság, 1931. 04. 08., 4. o.; „Vád és viszontvád” Magyarság, 1931. 04. 14., 1. o.

 

1939.02.03. Budapest

Nyilaskeresztes merénylők kézigránátokat hajítanak a Dohány utcai zsinagógából távozó tömegre.

1939. február 3-án tíz perccel hat után két kézigránátot hajítottak a Dohány utcai templom előtt álló tömegre. Tizenhárom ember megsérült, senki sem halt meg. A merénylet nagy vihart kavart. Volt, aki a szélsőjobbot látta az akció mögött, mások a kommunistákat, és egyesek természetesen kacifántos összeesküvés-elméleteket gyártva a „nemzetközi zsidóság” újabb manőveréről beszéltek. A tetteseket néhány hét alatt elfogták. Kiderült, hogy a merényletet Szálasi Ferenc szélsőjobboldali Nemzetiszocialista Magyar Pártjához köthető személyek követték el (A formációt éppen ezekben a hetekben keresztelték át. Új neve Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom lett. Vezére, Szálasi rendszerellenes tevékenységéért ekkor börtönben ült.) A kézigránátokat hajító Kenyeres Jenőt életfogytig tartó fegyházra, bűntársait négy évi fogháztól tíz évi fegyházig terjedő szabadságvesztésekre ítélték. A merénylet egyik szervezője Kovarcz Emil, a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője volt. Ezért 1941-ben börtönbüntetést szabtak ki rá. Az ítélet elől Németországba menekült és csak 1944 áprilisában, az ország német megszállása után tért vissza. Kenyerest egészségi állapotára tekintettel 1944-ben három hónapra elengedték a börtönből, de ő nem ment vissza. Az októberi nyilas hatalomátvétel után „érdemeire” hivatkozva kiigényelt egy zsidó boltot, amelyet azonban egy ostrom alatti belövés megsemmisített. 1945 után háborítatlanul élt egészen 1949-ig, amikor a hatóságok a nyomára bukkantak. Ekkor visszavitték a szegedi Csillag-börtönbe.

Forrás: Népszava, Magyarország, Esti Kurir 1939. 02. 04-i számai; „Új nyomokon indult meg Budapesten és vidékén a bombamerénylők erélyes üldözése.” Virradat, 1939. 02. 13., 1. o.; Benevolus 1939; Vámos 2010; Sipos 1996.

 

1942.01.21-23. Újvidék és környéke

Magyar katonai és csendőri egységek tömegesen gyilkolják a szerb és zsidó civileket.

Újvidék városát 1941 tavaszán a Délvidékkel együtt csatolták vissza Magyarországhoz. A térségben intenzív partizántevékenység bontakozott ki, ezért a katonai vezetés 1941 decemberében hadműveleti területté nyilvánította. A partizánvadász akció Újvidéken és környékén 1942 januárjában ártatlan civilek tömeges lemészárlásába torkollott. Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József vezérkari ezredes, Deák László ezredes és Zöldy Márton százados honvédei és csendőrei mintegy 3340 (más adatok szerint 3800), zömében szerb polgárt gyilkoltak le, köztük 729 nőt, 299 idős embert és 147 gyermeket. Az áldozatok között volt körülbelül 700-1000 (javarészt magyar) zsidó is. A városban hat kivégzőpontot hoztak létre, de voltak, akiket otthonuk előtt öltek meg. Sok embert a jeges Dunába lőttek. Az atrocitás elkövetőit (három honvédtisztet, tizenkét csendőri vezetőt és mintegy 200 alacsonyabb rangú személyt) Magyarországon bíróság elé állították. 1944 januárjában hirdettek ítéletet. A négy főbűnös a felelősségre vonás elől Németországba szökött, majd néhány hónap múlva a megszálló nácik oldalán, az SS kötelékében tért vissza. (Feketehalmy-Czeydner például az SS-ben valaha szolgált legmagasabb rangú külföldiként, SS-tábornok lett.) Az itthon maradtak egy része több éves fegyházbüntetést kapott. A háború után a főbűnösöket kiadták Jugoszláviának, ahol kivégezték őket.

Forrás: A. Sajti 1987, 152–168. és 174–188. o.; MZSL DEGOB-jegyzőkönyvek 761. 

Helyszínek listája:

Budapest

Debrecen

Pécs

Szeged

Újvidék (Novi Sad, Szerbia)