Zsidóellenes zavargások az 1956-os forradalom időszakában
írta: Szakolczai Attila
A korszakról írt összefoglalót lásd itt
1956.10.26. Miskolc
A tömeg megöli Gáti Gyula rendőr alezredest és Freimann Lajost. Freimann meggyilkolásának antiszemita motivációja is volt.
1956. október 26-ára virradó éjszaka Miskolcon a rendőrség felkelőket és tüntetőket fogott el, de kihallgatásuk után többségüket elengedték. Az előállítások hírére ezrek gyűltek a Belügyminisztérium megyei főosztálya elé és a foglyok szabadon bocsátását követelték. Az egyre feszültebb helyzetben az épületből a tömegbe lőttek. Az emberek szétrebbenttek, ami lehetővé tette, hogy az ávósok és a rendőrök a nagyüzemekhez, valamint az előző nap alakult megyei munkástanácshoz forduljanak segítségért. Többen éltek az alkalommal, és elmenekültek a veszélyesnek ítélt helyzetből.
Hamarosan a tömeg újra összegyűlt és blokád alá vette a főosztályt. Mások a nagyüzemekbe és a bányákba indultak erősítésért. Az ávó sortüzének bizonyítékaként magukkal vitték a lövetés halálos áldozatait. A munkások és a bányászok szerszámokkal és robbanószerekkel felszerelkezve indultak a főosztály ostromára.
A főosztály küldöttje a Lenin Kohászati Művekben (LKM) bejelentette, hogy alárendelik magukat a munkástanácsnak. A testület ezt elfogadta. Az elnök azonban nem vállalta, hogy személyesen menjen be Miskolcra tárgyalni, ezzel Miklós Zoltán nemzetőrt bízták meg. Miklós bejutott a főosztályra, de megérkezése nem oldotta meg a helyzetet: a rendőrök és az ávósok nem fogadták el kompetens személynek, amúgy sem volt esélye arra, hogy le tudja csendesíteni a tömegharagot. Ekkor határozták el, hogy Gáti Gyula rendőr alezredes, a főosztályvezető bűnügyi helyettese Miklóssal visszamegy az LKM-be tárgyalni.
Az épületet azonban nem tudták észrevétlenül elhagyni, egy csoport körülvette őket. Miklósnak sikerült munkástanácsi papírjaival igazolni magát. Tovább engedték őket, ám szorongatott helyzetüket látva az épület védői ismét tüzet nyitottak. Az újabb lövetésnek további áldozatai voltak, ezért Gátiékat üldözőbe vették. (Más forrás szerint valaki felismerte Gátit). A két férfi egy ház pincéjébe menekült, de megtalálták, az utcára hurcolták és ütlegelni kezdték őket. Miklóst egy munkatársa igazolta, mire abbahagyták bántalmazását. Ezért el tudott menekülni, de így is kórházi kezelésre szorult. Gáti hiába mondta ártatlannak magát, nem engedték közelébe a mentőket sem. Nyakánál fogva egy teherautó után kötötték, amely a szovjet hősi emlékműhöz vonszolta, ott felakasztották.
Egyes források szerint Gátit már bántalmazása közben zsidózták, az ügyben kihallgatott tanúk többsége szerint azonban ávós tisztként, a sortűz felelőseként verték össze. Zsidó származására csak később derült fény. Jelen ismereteink szerint a lövetés és a főosztály elfoglalása közötti időben Gáti Gyula volt az egyetlen tiszt, akit a tömeg kézre tudott keríteni, akin bosszút tudtak állni. Valószínűtlennek látszik, hogy megkímélték volna az életét, ha nem lett volna zsidó.
Nem világos, hogy Freimann Lajos mikor csatlakozott a Gáti alezredest bántalmazó, majd meggyilkoló csoporthoz, de tény, hogy a megölésekor már ott volt. A figyelem csak azt követően terelődött rá, hogy szót emelt a tömeg brutalitása ellen. Ekkor rárontottak, majd miután menekülni kezdett, üldözőbe vették. Freimann szálláshelyéig, a Kossuth szállóig jutott. Itt elfogták, verni kezdték, majd vissza vonszolták egy taxi után kötve a szovjet hősi emlékműhöz, amelyre Gáti mellé felakasztották.
Freimannt üldözése és meggyilkolása közben háromféleképpen szidalmazták. Mondták általában ávósnak, konkrétan az ávós Gáti öccsének, és zsidózták is. Nem egyértelmű, hogy melyik Gátival rokonították, a borsodi főosztályon ugyanis két ilyen nevű tiszt szolgált vezető beosztásban: Gáti Gyula mellett Gáti Imre, aki államvédelmi századosként a főosztályvezető politikai helyettese volt. A tömeg október 26-án mindkettőjüket meggyilkolta, ráadásul mindketten zsidó származásúak voltak, miként egyaránt nyoma van annak is, hogy Freimann hasonlított a két Gátira.
Freimannt azonban nemcsak ávósként (vélhetően valóban az volt) és (valamelyik) Gáti öccseként (ami nem volt) gyilkolták meg, hanem zsidóként is. Nem pontosan meghatározható mértékben, de halálához bizonyára hozzájárult zsidó származása. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nem emiatt miatt vált a tömeg dühének céltáblájává, hiszen csak azt követően támadtak rá, hogy bírálta a tömeg jogszerűnek vélt önbíráskodását.
Forrás: BFL XXV.4.a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok, B. 1057/1957. Balázs Géza és társainak pere; Szakolczai 2000, 314-317. o.; Fehér könyv, IV. 71-72.; Standeisky 2007, 59-60. o
1956.10.26. Hajdúnánás
A feldühödött tömeg behatol a zsinagógába és összever két hitközségi alkalmazottat.
Hajdúnánásról 1944/45-ben több száz férfit hurcoltak el a szovjet megszállók. Ez volt az egyik kiváltó oka az 1956-os zavargásoknak. Egyes források szerint már az atrocitás kitörése előtt voltak olyanok, akik a kollektív bűnösség elve alapján „a” zsidók bűnének tartották az 1944/1945-ben történteket. Az első megtámadottak mégis olyanok voltak, akiket személyükben tartottak felelősnek a szovjet deportálásokért. Származásuk és közreműködésük a több száz férfi elhurcolásában egyszerre tette őket célponttá.
Október 26-án nem zsidó kommunista funkcionáriusok bántalmazása után a tömeg rátámadt Glücklich Sándorra a város központjában lévő boltban. Kivonszolták az utcára, szidalmazták, összeverték, megrugdosták, majd ott hagyták. A férfi 1945-ben egy évig rendőr volt, 1956-ban pedig a háztartási bolt vezetőjeként ápolt jó viszonyt a város vezetőségével.
Glücklich bántalmazása után az 1944/1945-ben történtek legfőbb felelősének tartott Schlosser Jenő ellen indultak, aki akkoriban a városi rendőrség politikai osztályának (az ávó elődjének) élén állt, kapcsolatot tartott a megszálló szovjet erőkkel, később pedig a szociális otthon vezetője lett. Őt azonban figyelmeztette valaki, ezért egyik szomszédjánál keresett és talált menedéket. Miután a tömeg nem akadt rá, a lakását dúlták fel.
A tömeget innen valaki az ún. „zsidó utcába” vezette, ahol 1944-ben a gettó állt. Ezzel változott a Schlosser utáni hajsza antiszemita támadássá. Behatoltak a zsinagógába, majd az annak udvarán lévő lakásában bántalmazták Wiesel Bernát zsidó hittantanítót és feleségét, valamint Jakabovits Hermann saktert (rituális metszőt). A történtek hatására a zsidó lakosok pánikba estek, igyekeztek elrejtőzni.
A zavargások a kora esti órákban sem csillapodtak. Továbbra is keresték Schlossert, de nem találták meg. A helyzet egyre fenyegetőbbé vált, különösen miután a tömeg feltörte (a zsidó származású) Nánási Lajosnak, a helyi vendéglátó-ipari vállalat vezetőjének a lakását. Itt pálinkát találtak, majd további, jelentős mennyiségű italhoz jutottak egy kocsma pincéjéből.
A helyzet egyre kaotikusabbá vált. Egy csoport kifejezetten a zsidókra vadászott, mások kommunista funkcionáriusokat kerestek és támadtak meg, származásuktól függetlenül. A legveszélyesebb helyzet a zsidó Stuhlberger Dávid háza előtt alakult ki, akit a tömeg fel akart akasztani. A férfit, aki 1945 nyaráig a rendőrség politikai osztályán teljesített szolgálatot, felelősnek tartották az 1944/1945-ös elhurcolásokért. A tanácselnök, Szilágyi Gyula azonban fellépett a készülő népítélettel szemben. A tömeg beleegyezett, hogy Stuhlbergert a rendőrség vegye őrizetbe. (A férfit a tanácsházáról még az éjjel elengedték.) Október 26-a után súlyosabb kilengésekre már nem került sor.
A zavargásokkal szemben a hajdúnánási rendőrség nem lépett fel. A kapitány már jóval a kollektív dühkitörés kezdete előtt kijelentette, hogy nem fog beavatkozni az eseményekbe, embereit pedig bevonta az utcáról. A tömeg megfékezésére nem lehetett bevetni az éppen szervezni kezdett nemzetőrséget, részben kezdetleges állapota, részben pedig fegyvertelensége miatt. Ebben a helyzetben a forradalmi tanács vezetőségében is részt vevő tanácselnök Debrecenhez fordult segítségért. Innen este 10 óra tájban katonatisztek vezetésével egy felfegyverzett egyetemista szakasz érkezett. Ennek sikerült feloszlatnia az akkor már botokkal és baltákkal felszerelkezett tömeget, és helyreállítania a rendet. Ezután a városházán felállt egy csoport (benne a tanácselnök és a forradalmi tanács leendő titkára, katonatisztek, nemzetőrök és egy rendőr, valamint civilek), amely igyekezett felmérni a zavargások következményeit és megnyugtatni a rettegőket. Az ápolásra szorulókat kórházba vitették.
A zavargásnak nem volt halálos áldozata. Nyolcan szenvedtek kisebb vagy súlyosabb sérüléseket, közülük öten voltak zsidó származásúak.
Forrás: Völgyesi 2001, Standeisky 2007, Fehér könyv, IV. 75, 77. o.; MIOI-jelentés.
1956.10.26. Tápiógyörgye
Egy nagyobb csoport a helyi zsidó szociális otthon lakóit bántalmazza.
Október 26-án egy 30-40 fős csoport behatolt a tápiógyörgyei zsidó szociális otthonba. Zsidózták, szidalmazták az ápoltakat, többeket kirángattak az ágyból.
Forrás: Böőr 1997, 114. o.; Fehér könyv, IV. 70-71. o.; MIOI-jelentés.
1956.10.26. Csenger
Antiszemita bekiabálások a forradalmi gyűlésen. A helyi földműves szövetkezetből kirúgják a zsidó alkalmazottakat.
Október 26-án Juhos Lajos, a csengeri földműves szövetkezet igazgatósági tagja utasította az ügyvezetőt, hogy azonnali hatállyal bocsássa el a zsidó származású alkalmazottakat. Juhos valószínűleg antiszemita zavargásokra számított és meg kívánta óvni a szövetkezi vagyont az esetleges pusztításoktól. A kirúgottakat figyelmeztette, hogy lehetőség szerint maradjanak otthon, ne mutatkozzanak az utcán.
Juhos a forradalmi követelések elfogadására összehívott gyűlés antiszemita megnyilvánulásait is bátorította. A Gerő Ernőt zsidózó bekiabálásokra azt válaszolta: „le velük, a magyar népet magyar ember vezesse”. Igaz, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az antiszemita indulat nem ment túl a szóbeliségen.
Forrás: Dikán 1993, I/7. 46-99. o.; Standeisky 2007, 190. o.
1956.10.27. Tiszabercel
Egy részeg társaság antiszemita gyalázkodások kíséretében téglákkal beveri egy zsidó cipész házának ajtaját és ablakait.
1956. október 27-én este Tiszabercelen egy 8-10 fős, fiatalokból álló, részeg társaság kocsmazárás után elhatározta, hogy megtámadja a település vezetőit. Megrohanták a községi párttitkár, a pártinstruktor és a begyűjtési előadó házát, valamint a tanácsházát. Az ablakokat és ajtókat téglákkal verték be. Elsőként azonban egy zsidó származású cipész házára támadtak rá, ahol ugyancsak betörték az ajtókat és az ablakokat, miközben antiszemita jelszavakat kiabáltak. A cipész már a támadás előtt elmenekült. Házának védelmére egy ismerősét kérte meg, aki eredménytelenül szállt szembe a támadókkal, a garázda társaság magával hurcolta. A község lakói több esetben felléptek a fiatalokkal szemben, megvédték a megtámadottakat. Ennek azonban a cipész esetében nincs nyoma. A csoport fellépése ugyanakkor nem lehetett nagyon fenyegető: a begyűjtési felelős házától egy szülésznő egymaga zavarta el őket.
Forrás: Dikán 1993, I/9. 332-341. o.; Standeisky 2007, 183. o.
1956.10.27.
Füzesabony. Ittas személyek halállal fenyegetnek egy zsidó kereskedőt.
Füzesabonyban már október 25-én este feszültté vált a helyzet, amikor a településen utaztak keresztül a Miskolcról és Mezőkövesdről Budapestre tartó felkelők. Másnap sor került az első tüntetésekre, amelyeken a miskolci BM-főosztály ostrománál részt vevő helyiek is megjelentek. Október 27-én a tömeg a leginkább bűnösnek tartott helyi vezetőket akarta felelősségre vonni, miközben feldúlta a járási pártbizottságot és lefegyverezte a hadkiegészítő parancsnokságon lévőket. Ebben a feszült helyzetben ittas személyek nekitámadtak egy zsidó kereskedőnek, akit halállal fenyegettek. A tettlegességet a kiegészítő parancsnokság beosztottjai akadályozták meg.
Forrás: Cseh 2003, 276-277. o.; Cseh 2006, 127-129. o.; Standeisky 2007, 191. o.
1956.10.28. Máriapócs
Egy zsidó férfit részeg randalírozók támadnak meg.
Október 28-án a máriapócsi Garai József és barátja, Nagy Mihály több liter bort ittak meg, majd leverték a népköztársasági címeres táblákat és a vörös csillagokat a faluban. Bántalmaztak több kommunistát: a szociális otthon vezetőjét, a kultúrház gondnokát és még egy személyt. Keresték az adóügyi és a közellátási megbízottat, valamint a községi rendőrt is, de őket nem találták otthon. Ezzel a hat személlyel kapcsolatban nem merült fel, hogy zsidók lettek volna. Rátámadtak ugyanakkor F. M. zsidó származású lakosra, ki épp a háza előtt állt. Szidalmazták, és Garai zászlórúddal meg akarta ütni, de a férfi kitért az ütés elől. A részeg randalírozókat több gyermek kísérte. Közülük az egyik téglával bedobta a ház ablakát. Október 30-ra virradó éjjel valaki felgyújtotta F. M. házát. A két incidens valószínűleg összefüggött. A jelek szerint F. M.-et kizárólag a származása miatt támadták meg.
Forrás: Dikán 1993, I/8. 184-193. o.; Standeisky 2007, 183-184. o.
1956.10.28-29. Füzesgyarmat
A kommunistaellenes megmozdulások antiszemita tüntetéssé válnak, egy zsidó testvérpárt a nemzetőrségnek kell megmentenie.
Az október 28-i nagygyűlés idején elterjedt az utóbb valótlannak bizonyult hír, hogy fegyveres kommunisták (akiket többen zsidóknak mondtak) érkeztek a községbe a diktatúra védelmére. (A megye másik végén, Nagyszénáson is elterjedt a hír, hogy kommunista ellentámadás készül, de ott nincs nyoma, hogy az antikommunista hisztéria antiszemitizmussal párosult volna.) Az indulatok megfékezése érdekében a nemzetőrség parancsnoka átkutatta két zsidó származású ember házát, ezzel aznap sikerült megakadályozni az agresszió kitörését. A rémhír másnap ismét felbukkant, a tömeg a kommunista funkcionáriusok ellen fordult, megverték a párttitkárt és a begyűjtési előadót, utóbbit fel is akarták akasztani. Megtámadtak egy zsidó testvérpárt, akiket nemzetőröknek kellett kimenteniük a lincselni készülők karmai közül.
Forrás: Somlai 2003, 100-101. o.; Standeisky 2007, 191. o.
1956.10.28. Győr
Az antiszemita közhangulat nyomására a Győri Nemzeti Tanácsból eltávolítják a testület zsidó származású tagját.
A Győri Nemzeti Tanács elleni október 28-i tüntetésnek egyaránt voltak országos és helyi okai. A testületet vezető Szigethy Attilát sokan túl mérsékeltnek, nem kellően kommunista-ellenesnek tartották. Október 28-án fokozta az indulatokat az október 25-i sortűz halálos áldozatainak temetése, valamint az, hogy a Nemzeti Tanács kiadásában megjelenő megyei lap közölte a kommunista párt újjáalakult megyei vezetőségének felhívását. A tüntetők követelték a kommunisták és a zsidók eltávolítását a nemzeti tanácsból, többen Szigethy leváltását, sőt felelősségre vonását is. A rend fenntartása és a tüntetők lecsendesítése érdekében Szigethy elmozdította a nemzeti tanács legismertebb kommunista, egyben zsidó származású tagját, Földes Gábort. Földes átmeneti kivonása a megye forradalmi vezetőségéből kétségtelenül a zsidó- (és kommunista-)ellenes követeléseknek tett engedmény volt. Ugyanakkor Szigethy még október 28-án egy félig zsidó, félig cigány származású újságírót bízott meg a sajtó ellenőrzésével, Földessel pedig november 3-án közölte, hogy miután helyreállt a rend, ismét számít a munkájára.
Forrás: ÁBTL, V-145910. Szigethy Attila vizsgálati iratai; Szakolczai 2006.
1956.10.28. Nyírcsaholy
A tömeg behatol Réti Miksa zsidó kereskedő házába.
1956. október 28-án Nyírcsaholy községben megválasztották a nemzeti bizottságot és megalakították a nemzetőrséget. Ekkor érkezett oda Mátészalkáról Kecskés József, aki a forradalmat méltató beszédet mondott a tanácsháza köré gyűlteknek, és magát (alaptalanul) a miskolci forradalmi események résztvevőjének mondta. A nemzeti bizottság elrendelte a lőfegyverek begyűjtését. Az emberek a beszéde révén tekintélyre szert tett Kecskéssel együtt a zsidó származású, párttag kereskedő, Réti Miksa házához mentek, mivel úgy vélték, fegyvere van. Réti ezt tagadta. Ráadásul elvtársnak szólította Kecskést, aki ezen felbőszülve a csoportosulás élén bekísérte a tanácsházára, miközben nemcsak párttagsága, hanem zsidó származása miatt is szidalmazta.
A tanácsházán a forradalomban megválasztott helyi vezetők Kecskést felelősségre vonták önkényes és erőszakos eljárásáért, majd a nemzetőrség parancsnoka eltávolította. Ez alatt Réti hazament. Kecskést egy régi ismerőse elvitte magához, italoztak, közben Kecskés tovább szidalmazta a kereskedőt, akire fenyegető kijelentéseket tett.
Még aznap ismét összegyűltek az emberek Réti háza előtt, a csoportosuláshoz a hazafelé tartó Kecskés is csatlakozott. Benyomták a kaput, de Rétit nem találták meg, mert elbújt a kukoricakúpban. Nem tudjuk, hogy történt-e a portán pusztítás, illetve hogy a tömeg mikor és miért távozott onnan.
Forrás: Dikán 1993, I/2/2. 373-382 o.; Standeisky 2007, 183. o.
1956.10. Budapest
A sertésvágóhídi munkások egy csoportja megpróbálja eltávolítani a zsidó alkalmazottakat.
1956. október utolsó napjainak egyikén Serfőző Sándor, a budapesti sertésvágóhíd dolgozója két társával felkereste a vállalat vezetőségét, és azt kérte a főmérnöktől, hogy küldje el a zsidó származású munkatársakat. Serfőzőék a javaslatot a dolgozók követeléseként adták elő. Feltehetően valóban egy kisebb csoport véleményét tolmácsolták, ugyanis a megbeszélést követően beszámoltak munkatársaiknak arról, mit végeztek: semmit. A főmérnök elhárította a követelést, ebben támogatta a beszélgetésbe bekapcsolódó technikus. A kérdés többet nem merült fel sem hivatalos fórumon, sem máshol.
Serfőző valószínűleg zsidó származású volt: a világháború idején munkaszolgálatot teljesített. Lehetséges, hogy a könnyen befolyásolható, ittas férfi fokozottan reagált valaki antiszemita kijelentéseire (netán uszítására). Tettének súlyosabb következménye nem lett.
Forrás: BFL XXV.4.a. A BFB büntetőperes iratai, B. 5833/1957. Serfőző Balázs és társa pere; Standeisky 2007, 185. o.
1956.10.31. Veszprém
A forradalmi tanács ülésén antiszemita uszítás hangzik el.
Veszprémben a forradalom helyi és országos győzelme előtt alakult meg a forradalmi tanács, amely a városban és a megyében átvette a feladatokat és a hatalmat. Ez a régi vezetés reformhajlandóságú részével kötött kompromisszum révén, velük együttműködve történhetett meg. A tanács legfőbb feladatának a rend fenntartását tekintette. A testület támogatta a kormányt és elítélte a kormányellenes követeléseket.
Az október 31-re meghirdetett gyűlés célja a város és a megye forradalmi vezetőségének elkülönítése volt. A gyűlés kezdete előtt valaki felkiáltott: Mit keresnek itt a zsidók? – amivel a tanács addigi elnökét, Lóránd Imrét támadta. Brusznyai Árpád, aki mindvégig a forradalmi tanács meghatározó tagja volt, nyilvánosan elítélte és visszautasította az antiszemita hangot, az őrök pedig kivezették a bekiabálót. Tény azonban, hogy Lóránd kikerült a helyi forradalom vezérkarából, noha nem maradt feladat nélkül: a forradalmi tanács őt bízta meg a megyei lap szerkesztésével.
Forrás: Kahler 1998; Mészáros 2001, Standeisky 2006, Szöllősy 2007.
Helyszínek listája:
Budapest
Csenger
Füzesabony
Füzesgyarmat
Győr
Hajdúnánás
Máriapócs
Miskolc
Nyírcsaholy
Tápiógyörgye
Tiszabercel
Veszprém
A bibliográfiát és a rövidítések listáját lásd itt.
Keresés
Tananyag ajánló
Polgárháború Jugoszláviában
150 ezer halott, félmillió sebesült, 4 millió menekült és mintegy 100 milliárd dolláros kár. Népirtás, etnikai tisztogatás, koncentrációs táborok, háborús bűnösök, nemi erőszak. Az 1991-1999 közötti polgárháborúban az egységes jugoszláv állam nyolc részre szakadt. A második világháború óta ez volt az európai történelem legnagyobb és legsúlyosabb háborúja.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.
