5. A kutatás és a vita szabadsága


A kadeshi csatára az i.e. 13. században került sor. Az ütközetben az egyiptomi II. (Nagy) Ramszesz fáraó csapott össze a hettita Muwattalis seregeivel. A tét a Közel-Kelet feletti uralom volt. A csata az egyiptomiak számára legjobb esetben is döntetlenre zárult. Ennek ellenére a fáraó legalább öt templomában, köztük a lenyűgöző Abu Szimbelben emléket állított győzelmének. A szórványos hettita források későbbről származnak, és rendelkezünk még a konfliktust évekkel később lezáró békeszerződés töredékes példányával. Nincs kezünkben Muwattalis hadi terve, hiányoznak a semleges, harmadik féltől származó beszámolók. Nincsenek fotók, filmek, a helyszínen nem találtak érdemi, vonatkozó régészeti leleteket. A források zöme Ramszesz révén ránk maradt propagandaszöveg. Mégsem gondoljuk, hogy nem volt kadeshi csata.

 

Töredékes múlt. A kadeshi csata után évekkel kötött egyiptomi-hettita béke szövege

 

 

Homéroszról nincs fényképünk, életrajzunk. Mégsem hisszük, hogy Trója ostroma a nemzetközi görög összeesküvés kitalációja. A maja írást csak néhány évtizede fejtették meg, de addig se gondolta senki, hogy Chichén Itzát a spanyol hódítás után építették. A tatárjárásról a legtöbbet a váradi kanonok, Rogerius krónikáiból tudunk. Fent maradt még például IV. Béla Konrád császárhoz írt levele, néhány egyházi forrás és mongol krónika. Thuróczy Chronica Hungarorum című műve viszont már 200 évvel később készült. Lehet, hogy a mongolok sosem jártak erre? Mi van, ha Rogerius és társai hazudnak, és Batu kán seregei csak segíteni akartak? Aligha ez történt. Az ókor és középkor legtöbb eseményéről kevés forrással rendelkezünk. Legnagyobb részük jóval később, nem szemtanúk tollából született. Antik örökségünk jó része szúrágta papiruszokon, vagy éppen arab közvetítéssel maradt ránk. Lehet, hogy ők hamisították Arisztotelészt? Biztosan nem. De ki látta? Ki volt ott? És ha ott volt, honnan tudjuk, hogy nem hazudik? Ezeken a kérdéseken joggal csodálkozna mindenki.

 

Rivalizáló narratívák, eltérő vélemények és viták nélkül a tudomány nem fejlődhet. Miközben azonban a holokauszttagadók azt állítják, hogy egy hamis dogmává merevedett mítosszal küzdenek, a valódi tudományos életben számtalan vita zajlott és zajlik a holokausztról és a második világháborúról. Történészek, jogászok, szociológusok, pszichológusok, egyetemi tanárok, muzeológusok és kutatók egyaránt részt vesznek a diskurzusban. E viták többnyire megmaradnak az elvárható keretek között, néha persze személyeskedő jellegűek, sokszor ideológiai, politikai nézetkülönbségekkel terheltek.

 

Eltérő vélemények voltak és vannak arról, hogy Hitler mikor és milyen körülmények között rendelte el a zsidók kiirtását. Újabb és újabb interpretációk látnak napvilágot a wannsee-i konferenciával kapcsolatban is. A hiányos statisztikák és a nácik szervezett iratmegsemmisítése miatt valószínűleg sosem fogjuk megtudni a zsidó áldozatok teljesen pontos számát sem. Az amerikai Raul Hilberg például 5,1 millióra, a brit Martin Gilbert 5,8 millióra becsülte számukat, a német Wolfgang Benz szerint 5,3-6,2 millióan is lehettek. Megint mások 4-5 milliós becslésekkel álltak elő. Hasonlóan eltérő számokkal találkozhatunk az egyes táborok áldozatainak számával kapcsolatban. Komoly tudományos összecsapások bontakoztak ki az üldözött zsidók viselkedéséről, a zsidó tanácsok kollaborációjáról, az ellenállás összességében elhanyagolható mértékéről.

 

A nácikat sokan és sokáig szadista gyilkosként jellemezték. Az utóbbi évtizedekben – elsősorban a szociológiai és pszichológiai kísérleteknek köszönhetően – a kép már jóval árnyaltabb. Sok, a hidegháborús szembenállás időszakában keletkezett tabutéma is napirendre került. Bár az egyes esetekkel kapcsolatban komoly viták zajlanak, ma a tudományos szakértők között általánosan elfogadott, hogy a második világháborúban a szövetségesek is gyakran megszegték a hadviselés szabályait. Katonáik komoly atrocitásokat, súlyos bűncselekményeket követtek el, vezetőik megkérdőjelezhető, vagy bűnös döntéseket hoztak. A fronton tömegesen végeztek ki hadifoglyokat, a szovjetek egész népeket deportáltak és Kelet-Európa meghódítása során nők százezreit – köztük a holokauszt sok túlélőjét is - erőszakolták meg. Az angolszász légitámadások mintegy félmillió német civil halálát okozták. A holokauszttagadóknak nem kell aggódniuk: nélkülük is van vita bőven.

лобановский александр дети