A holokauszt időszakából néhány mozgókép is fennmaradt a népirtásról. Közülük több, a Szovjetunió elleni 1941-es invázió első hónapjaiban készült. A lettországi Liepajában lefilmezték egy zsidó csoport tömegsírba lövését. 

A német propaganda előszeretettel örökítette meg, amint a helyi ukrán, lengyel, vagy baltikumi lakosság „zsidó elnyomóira” támadt. Ezeket a pogromokat helyenként az SS szervezte és bátorította, máskor a német hadsereg ellenőrzése mellett zajlottak. 1941 nyarán Lembergben (Lvov/Lviv) azt vették filmre, ahogy zsidókkal ásatják ki és temettetik el újra a szovjet titkosszolgálat, az NKVD börtönében kivégzettek hulláit.

Azt is megörökítették, amint az ukrán lakosság a németek felügyelete mellett antiszemita pogromot rendez a városban. 

A film egyes részeit még a német filmhíradóban is bemutatták a nagyközönségnek.

Hasonló film készült a lengyelországi Zloczówban (ma Zolochiv, Ukrajna) is. Innen származott Jimmy Carter amerikai elnök (1977-1981) nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbiegnew Brzezinski apja, valamint az 1981-es kémiai Nobel-díjas, Roald Hofmann. A nácik megörökítették, amint az NKVD mészárlásáért a helyiek itt is a zsidókon álltak bosszút.  

A Rigában, 1941 nyarán készült német filmhíradó nemcsak az NKVD áldozatait, a zsidókat verő letteket, az égő zsinagógát, de a német felügyelet alatt óriási gödröket, leendő tömegsírokat ásó zsidókat is bemutatta. Látjuk, amint a németek terrorizálják a riadt zsidókat, akik a nehéz fizikai munkától kiizzadva leveszik ruháikat. 

A forgatás befejezését követően valószínűleg lelőtték őket. Az illetékes Einsatzgruppe A egyik jelentése beszámol erről a pogromról „amelynek során az összes zsinagóga elpusztult és mintegy 400 zsidót megöltek”. Ebből kiderül, hogy azért bíztatták a lett segédrendőrséget a mészárlásra, hogy fotókkal és filmfelvételekkel igazolják: a helyi lakosság kezdeményezte „a zsidók és kommunisták első spontán kivégzéseit”. 1944 nyarán a nácik propagandafilmet készítettek a csehországi Theresienstadtban lévő gettóról. Mivel küszöbön állt a Vöröskereszt látogatása, be akarták mutatni, hogy a deportált zsidók milyen jó körülmények között élnek. Hónapokig tartó ún. „városcsinosítási akció” (Stadtverschönerungsaktion) kezdődött. A tökéletes megtévesztés érdekében kávézókat, éttermeket rendeztek be, színházi előadásokat, focimeccseket engedélyeztek, szobrászműhelyt és játszóteret alakítottak ki. 

A filmet, a korábban Marlene Dietrichhel dolgozó zsidó színész-rendező, Kurt Gerron készítette. A felvett anyagot megvágták, zenével és narrátori szöveggel egészítették ki. A bemutató azonban a háború vége miatt elmaradt. A rendezőt és a szereplők nagy részét a forgatás után Auschwitzban elgázosították. A nácik néha a zsidók deportálását is lefilmezték. Ez történt például a hollandiai westerborki táborban, ahonnan főleg Auschwitzba indultak a vonatok. A mozgóképeken több alkalommal feltűnnek az akciót buzgón irányító SS-ek is.

Persze a tettesek jól tudták, hogy a német lakosságnak mi mutatható be és mi nem. Az eutanáziát - amely a háború alatt mintegy 100 ezer német fogyatékos életét követelte – a harmincas években még fesztiválnyertes filmekkel propagálták. A varsói gettóban 1942-ben készített propagandafilm azonban már titkos minősítést kapott és dobozban maradt. A valóság túl borzalmas volt ahhoz, hogy a német közönség láthassa.