10. Az első jugoszláv polgárháború
A második világháborúban Jugoszlávia borzalmas veszteségeket szenvedett. A több mint 1 millió halott közül a megszállók számlájára legfeljebb 3-400 ezer fő írható. A németek sok tízezer partizánt öltek meg a harcokban. Több ezer kommunistát és romát kivégeztek.
Pancsovai kivégzések
15 ezer szerbiai és több mint 7000 macedón, valamint 7-10 ezer horvátországi zsidót lőttek agyon vagy gázosítottak el, majd 1944-ben 3-400 zsidót deportáltak Koszovóból Bergen-Belsenbe. Számos szerb települést lakosságával együtt pusztítottak el. Eközben az olaszok ezrével végezték ki szlovén túszaikat, sok Montenegróban harcoló partizán halála is a számlájukra írható. A magyar és bolgár megszállásnak is ezrek estek áldozatul.
A legtöbb áldozatot azonban jugoszláv testvérnépek közti harc, az első jugoszláv polgárháború szedte. A konfliktusok szinte áttekinthetetlenek. Mindenki harcolt mindenkivel, hadifoglyot senki sem ejtett. A szövetségek gyorsan változtak, abszurd koalíciók alakultak. Az aktuális ellenség által megszállt területek civil lakosságát valamennyi háborús fél üldözte és gyilkolta.
1941-ben még voltak próbálkozások az antifasiszta egységfront megteremtésére. Tito többször találkozott Mihajloviccsal, de nem sikerült megegyezniük. A csetnikek kezdetben a németek, olaszok és az usztasák ellen harcoltak, 1941 végére azonban a partizánok és a muzulmán albánok, bosnyákok váltak a fő ellenséggé. Boszniában szisztematikus etnikai tisztogatást szerveztek a bosnyákok ellen. Civilek ezreit mészároltak le Goraždéban, Žepaban, Srebrenicában, Foćában és számtalan más helyen. Falvakat gyújtottak fel, a muzulmánokat agyonlőtték, felakasztották, élve elégették, a lakosságot elűzték. A különböző adatok szerint 30-100 ezer bosnyákok öltek meg. Boszniában és a dalmát területeken a horvátokra is vadásztak. Itt áldozataik száma a becslések szerint elérhette a 20 ezer főt. 1942-ben a csetnikek lényegében felhagytak a megszállók elleni küzdelemmel. Először az olaszokkal kötöttek tűzszünetet 1942 elején. Nyáron még ősellenségeikkel is kiegyeztek: elismerték a horvát usztasa államot (NDH), hűséget fogadtak Pavelics poglaviknak. A brutális német megtorlásokra hivatkozva 1941 végére lényegében abbahagyták a németek elleni harcot. Sőt: az 1943-as Tito-ellenes német offenzívák során 20 ezer csetnik harcolt az SS és a Wehrmacht, az olasz fasiszták, usztasák és bolgárok oldalán a partizánok ellen. 1943 őszén végül a csetnikek formális megállapodást kötöttek a németekkel. Mivel passzivitásuk miatt egyre kevesebb ellátást kaptak az angoloktól, immár a náciktól szereztek be pénzt és fegyvert. A szerb és montenegrói területeken a kommunista partizánok teljes megsemmisítésére törekedtek. Tito feltételezett támogatóiról és családtagjaikról halállistákat készítettek. Az áldozatokat gyakran késsel mészárolták le.
A németek tizenhat fiatal partizánt végeznek ki Smederevska Palankán, 1941. augusztus
A kommunista partizánok négy megszálló hadsereg mellett főleg az usztasák és a csetnikek ellen harcoltak, de nem kímélték a szerb és a montenegrói bábállamok fegyvereseit sem. 1943 végétől lassú fordulat következett be a jugoszláv harctéren: a partizánok több súlyos vereséget mértek a csetnik csapatokra is, akik így elvesztették korábbi pozícióikat Krajinában, Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban.
A legvéresebb konfliktus a partizánok és usztasák között zajlott. A horvátok főként szerbeket, zsidókat, partizánokat és a romákat üldözték. Áldozataik száma mintegy 350-400 ezer főre rúgott, túlnyomó többségük szerb civil, illetve partizán volt. A kölcsönös gyilkolással tarkított harcokban ők is mintegy 200 ezres veszteséget szenvedtek. A mészárlás még a háború vége után is folytatódott. Tito győztes csapatai több tízezer usztasa és csetnik hadifoglyot, valamint német, magyar, szlovén és albán civilt öltek meg, gyakran bestiális kegyetlenséggel.
Keresés
Tananyag ajánló
Politikai antropológiai előadások
Negyedik éve tanítom egy félévben kulturális antropológusoknak a Politikai antropológia c. tárgyat. Az előadásokat alaposan kidogoztam, s hallgatóim a maguk által készített jegyzetek alapján készülnek a vizsgára. A megadott szakirodalmat feldolgozzák, de közös tapasztalat, hogy nincs olyan szöveg, mely egységes keretben, a politika jelenségvilágára koncentrálva, az antropológiai szempontokat figyelembe véve képes lenne arra, hogy közel hozza a politika világát a hallgatókhoz, megértetve velük, hogy de te fabula narratur.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.