6. Az utolsó alkotmány
A nemzetiségi ellentétek erősödését Tito egy új alkotmánnyal akarta csökkenteni. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság harmadik, és egyben utolsó alkotmányát 1974. február 21-én fogadták el. Az alkotmány az országot továbbra is szövetségi államként határozta meg, mégis több területen konföderatív logikát követett. Bevezették például az egy föderális egység – egy szavazat elvét. Mind a hat tagköztársaság (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szlovénia, Szerbia) a helyi ügyekben erős autonómiát és a szövetségi szintű kérdésekben érvényes vétójogot kapott. Szerbián belül masszív autonómia jutott a jelentős kisebbségeknek otthont adó Vajdaságnak és Koszovónak is. Ez a megoldás volt hivatott sakkban tartani a szerb nacionalistákat.
Az államelnököt felváltotta a tagköztársaságok által delegáltjaiból álló kollektív államfői testület, az elnökség. Ez rotációs rendszer alapján működött, az egyes köztársaságok és tartományok képviselői 1-1 évig látták el a testület vezetését. Gazdasági téren is több önállóságra tettek szert a tagok, létrejöttek az önálló nemzeti bankok.
A föderáció reformját pozitívan fogadták a horvátok, a koszovói albánok és a Vajdaságban élő kisebbségek. A szerbek viszont elégedetlenek voltak. Egyrészt gyengült a befolyásuk, másrészt igazságtalannak tartották, hogy a Horvátországban és Boszniában tömbben élő honfitársaik számára nem alakítottak ki autonóm tartományokat.
Az új alkotmány lényegében az idősödő Tito politikai végrendelete volt. A nagy kormányos ezt a konstrukciót a fékek és egyensúlyok kifinomult rendszerének, az államszövetséget összetartó, a kompromisszumkényszert biztosító keretnek szánta. Megfelelő trónörökös helyett egy kollektív testületre akarta hagyni a hatalmat. Valójában ez maga volt az intézményesített működésképtelenség.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Holokauszttagadás
"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt." Állítólag ezt mondta Eisenhower tábornok, miután a saját szemével látta, hogy mit műveltek a nácik a táborokban. A nyugati szövetséges haderők főparancsnoka, a későbbi amerikai elnök jóslata hamarabb beigazolódott, mint gondolta volna. A holokauszttagadók főbb állításai az elmúlt 20 évben már alig változtak. A következőkben a megvizsgáljuk leggyakoribb téziseiket és a történettudomány által használt források - eredeti n [...]
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.