Polgárháború Jugoszláviában - életrajzok


Nikola Pasics (Nikola P. Pašić, 1845-1926)

Nikola Pasics (Nikola P. Pašić, 1845-1926)

 

Egyik legbefolyásosabb szerb politikus és diplomata. A Szerb Népi Radikális Párt egyik alapítója és vezére. A Szerb Királyság miniszterelnöke 1891-1892-ben, 1904-1905-ben és kisebb megszakításokkal 1909-1918-ban. 1920 és 1926 között a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kormányfője.»

Naszer Orics (Naser Orić, 1967–)

Naszer Orics (Naser Orić, 1967–)

 

Bosnyák katonai vezető, aki a Bosznia-Hercegovina Köztársaság Hadseregének parancsnoka a srebrenicai enklávéban. A Nemzetközi Törvényszék két év börtönre ítélte boszniai szerb foglyok elleni bánásmódja miatt. 2008-ban e vád alól is felmentették.»

Benito Amilcare Andrea Mussolini (1883-1945)

Benito Amilcare Andrea Mussolini (1883-1945)

 

Olasz politikus, diktátor (1922-1943). Az olasz fasiszta diktatúra létrehozója és vezetője. 1943-ban a háborús vereségek hatására megbuktatták és bebörtönözték, de egy német kommandó kiszabadította. 1943 szeptemberétől a németektől függő bábállam, a Salói Köztársaság vezetője. A háború végén a partizánok szeretőjével együtt kivégezték.»

Ratko Mladics (Ratko Mladić, 1943–)

Ratko Mladics (Ratko Mladić, 1943–)

 

Boszniai szerb tábornok, háborús bűnös. 1961-ben lépett be a Jugoszláv Néphadseregbe. Fokozatosan haladt előre a ranglétrán. 1991-ben érkezett Kninbe, ahol a horvátok ellen harcolt, 1992-ben pedig megbízták a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének megszervezésével. A Nemzetközi Törvényszék 1995 óta népirtással, háborús bűnökkel, emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolja. A szarajevói ostrom és a srebrenicai mészárlás fő felelőse. A háború után feltételezhetően Szerbiában és a Boszniai Szerb Köztársaságban bujkált. A Nemzetközi Törvényszék gyakran vádolta meg a szerb vezetést, hogy nem működik kellőképpen együtt a fő háborús bűnösök elfogásában. Mladicsot végül 2011. május 26-án tartóztatták le a vajdasági Lazarevóban. Hágai pere 2011. június 3-án kezdődött.»

Szlobodan Milosevics (Slobodan Milošević, 1941-2006)

Szlobodan Milosevics (Slobodan Milošević, 1941-2006)

 

Szerb jogász, politikus. Vállalatvezető, bankelnök, 1984-től a belgrádi pártbizottság vezetője lett. 1989 és 1997 között Szerbia, 1997-től 2000-ig Jugoszlávia elnöke. 1990-től a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) elnöke. Mivel az 2000. szeptember 24-i elvesztett elnökválasztás után nem akarta átadni a hatalmat, tömeges tüntetések kezdődtek az országban és lemondásra kényszerült. 2001. március 31-én a szerb hatóságok korrupció, sikkasztás és a hatalommal való visszaélés vádjával letartóztatták, majd átadták a Nemzetközi Törvényszéknek, mely háborús bűnökkel vádolta. Ítélet nem született, mert Milosevics 2006-ban hágai börtönében meghalt szívelégtelenségben.»

Drazsa Mihajlovics (Dragoljub “Draža” Mihailović, 1893-1946)

Drazsa Mihajlovics (Dragoljub “Draža” Mihailović, 1893-1946)

 

A csetnik mozgalom vezetője, az emigráns kormány külügyminisztere és “honi főparancsnoka”. A német megszállást követően megtagadta a fegyverletételt, és a nyugat-szerbiai Ravna Gora erdeibe húzódva megalapította a csetnik mozgalmat. A csetnikek támogatták az emigráns kormányt, tagjai főleg szerb nacionalisták voltak. Csapatai a Jugoszláv Hadsereg Csetnik Különítményei nevet viselték. A csetnik jelentése: a četa azaz osztag, szabadcsapat tagja. A partizán antifasiszta mozgalmat mindinkább kommunista lázadásnak tartó Mihailović a háború végére nyílt kollaborálásba kezdett a nácikkal. 1946-ban egyik alvezére feladta, ezt követően háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték.»

Milan Kucsan (Milan Kučan, 1941–)

Milan Kucsan (Milan Kučan, 1941–)

 

Jogász végzettségű szlovén függetlenségi párti politikus. 1968-tól a Szlovén Ifjúsági Szervezet elnöke, 1986-tól a Jugoszláv Kommunisták Szövetségén belül a szlovén pártszervezet vezetője. 1990 és 1992 között Szlovénia államelnökségének elnöke. 1992-ben ő lett a Szlovén Köztársaság első elnöke.»

Anton Korosec (Anton Korošec, 1872-1940)

Anton Korosec (Anton Korošec, 1872-1940)

 

Szlovén politikus, 1917 és 1940 között a konzervatív Szlovén Néppárt vezére. A Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsának elnöke, mely 1918. október 29-én kikiáltotta a Szlovén-Horvát-Szerb Államot. A királyi Jugoszlávia legbefolyásosabb szlovén politikusa, 1918-1920-ban miniszterelnök-helyettes, 1928-1929-ben kormányfő, 1935-1939-ben belügyminiszter.»

Radovan Karadzsics (Radovan Karadžić, 1945-)

Radovan Karadzsics (Radovan Karadžić, 1945-)

 

Boszniai szerb politikus, költő, pszichiáter, háborús bűnös. 1990-ben megalapította a Szerb Demokrata Pártot (SDS). 1992 és 1996 között a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke volt. 1996-ban mielőtt a hatóságok letartóztatták volna eltűnt. Ratko Mladics tábornokkal együtt az egyik legkeresettebb háborús bűnös volt. A Nemzetközi Törvényszék többek között a bosnyák és horvát lakosság ellen elkövetett tettekkel, a szarajevói ostrom és a srebrenicai mészárlás elrendelésével vádolja. 2008-ig hosszú szakállt és hajat növesztve Belgrádban bujkált. Dr. Dragan Dabics álnéven egy magánklinikán dolgozott mint természetgyógyász. Tárgyalása 2008. július 31-én kezdődött. Karadzsics elfogatása és kiadatása után azt állította, hogy Richard Holbrooke amerikai diplomatával kötött egyezségnek köszönhető, hogy 13 évig nem találtak rá. Szerinte a daytoni béke megállapodás után az USA büntetlenséget ígért neki, ha eltűnik a politikai és közéletből. Holbrooke többször is határozottan cáfolta egy ilyen paktum létezését.»

Alija Izetbegovics (Alija Izetbegović, 1925–2003)

Alija Izetbegovics (Alija Izetbegović, 1925–2003)

 

Bosnyák-muszlim politikus, jogász. 1990-ben Bosznia és Hercegovina első elnökévé választották. 1996 és 2000 között az ország elnökségének tagja. 1946-ban majd 1983-ban „iszlám agitáció” miatt bebörtönözték. 1970-ben publikált „Iszlám Deklarációjában” a muszlim állam és a társadalom kapcsolatát tárgyalja. A szerbek és a horvátok nézetei miatt fundamentalistának tartották, a vallásos muzulmánok pedig karizmatikus vezetőt láttak benne. 1990-től a Demokratikus Akció Pártja (SDA) elnöke, mely a muszlim érdekeket képviselte. Politikájában egy központi hatalommal rendelkező soknemzetiségű országot hirdetett, mely a körülmények között nem tűnt megvalósíthatónak.»

Richard Holbrooke (1941-2010)

Richard Holbrooke (1941-2010)

 

Amerikai diplomata, író, egyetemi tanár. Mint amerikai külügyi államtitkár-helyettesnek, meghatározó szerepe volt a daytoni békemegállapodás létrehozásában. 1962-ben Vietnámban, a hetvenes évektől Marokkóban teljesített szolgálatot. 1993-ban az Egyesült Államok németországi nagykövetévé nevezték ki, 1994-ben az európai és eurázsiai ügyek államtitkár-helyettese, 1999-ben ENSZ nagykövet lett.»

Adolf Hitler (1889-1945)

Adolf Hitler (1889-1945)

 

Náci politikus, a Harmadik Birodalom és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) kialakítója és vezére (Führer). 1933-tól német kancellár, 1934-től vezér és kancellár. Felfegyverezte Németországot, felszámolta az első világháborút lezáró békerendszert, 1939. szeptember 1-én, Lengyelország lerohanásával kirobbantotta a második világháborút. 1941-ben kiadta a zsidók fizikai megsemmisítésére vonatkozó (szóbeli) parancsot. A német háborús vereség küszöbén, 1945. április 30-án Berlinben öngyilkosságot követett el.»

Goran Hadzsics (Goran Hadžić, 1958-)

Goran Hadzsics (Goran Hadžić, 1958-)

 

Horvátországi szerb tábornok, politikus. Fiatalkorában tagja volt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének. 1990-ben belépett a horvátországi Szerb Demokrata Pártba. A jugoszláv polgárháború idején Kelet-Szlavónia miniszterelnöke a Szerb Krajinai Köztársaság második elnöke. A Nemzetközi Törvényszék háborús bűnökkel vádolja, többek között Vukovar, Eszék, Vinkovci, Zsupanja környéki horvát civilek lemészárlásával. 2011. július 20-án fogták el a szerbiai hatóságok a vajdasági Krusedol faluban. Horvátországban már 1995-ben távollétében elítélték Sibenik és Vodice városok elleni rakétatámadásai miatt.»

Ante Gotovina (1955– )

Ante Gotovina (1955– )

 

A horvát hadsereg altábornagya, háborús bűnös. Tizenhat évesen tengerésznek állt, majd csatlakozott a Francia Idegenlégióhoz. Az 1980-as években biztonsági cégeknél dolgozott Franciaországban, ahol állampolgárságot is szerzett. 1991-ben visszatért Horvátországba és csatlakozott a Horvát Nemzeti Gárdához, a horvát hadsereg elődjéhez. A Vihar hadművelet során részt vett a Szerb Krajinai Köztársaság felszámolásában és a főváros, Knin elfoglalásában. Katonai tevékenységét a boszniai háborúban folytatta. A horvát közvélemény egy része a mai napig a horvát függetlenségi háború hősét látja benne. A Nemzetközi Törvényszék 2001-ben vád alá helyezte háborús bűncselekmények, többek között a krajinai szerbek elűzése miatt. Négy évig bujkált, 2005-ben fogták el a Kanári-szigeteken. 2011. április 15-én nyolc vádpontból hétben bűnösnek találták és 24 éves börtönbüntetésre ítélte.»

Feketehalmy-Czeydner Ferenc (1890-1946)

Feketehalmy-Czeydner Ferenc (1890-1946)

 

Honvédség altábornagya, az újvidéki mészárlás egyik irányítója. A felelősségre vonás elől Németországba szökött, ahonnan a náci megszállás után tér vissza. 1945-től SS-tábornokként a magyar SS alakulatok felügyelője. A háború után Budapesten halálra ítélték, majd kiadták a jugoszláv hatóságoknak. Újra halálra ítélték és kivégezték.»

Adolf Eichmann (1906-1962)

Adolf Eichmann (1906-1962)

 

SS-alezredes, az európai zsidóság megsemmisítésének egyik fő irányítója. 1932-től náci párttag, 1935-től a Biztonsági Szolgálat (Sicherheitsdienst - SD) „zsidóügyi” referense. 1938-től az osztrák, később a cseh és német zsidók kényszerkivándoroltatásának irányítója. 1941-től a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) zsidóügyi osztályának (IV/B/4) vezetőjeként a deportálások irányítója. 1944 márciusától speciális egysége élén a magyar hatóságokkal közösen szervezte a magyar zsidóság gettósítását és deportálását. A háború után Németországban bujkált, majd náci szervezetek segítségével Argentínába szökött. 1960-ban izraeli ügynökök elrabolták, és Jeruzsálembe vitték, ahol bíróság elé állították. Halálra ítélték, 1962-ben felakasztották.»

Dusán István (Stefan Uroš IV Dušan Nemanjić, 1308-1355)

Dusán István (Stefan Uroš IV Dušan Nemanjić, 1308-1355)

 

1331-től szerb király, 1346-tól cár. Görögország ellen 13 háborút viselt. 1340-ben legyőzte a görög császárt, aminek következtében egész Albánia is hatalmába került. 1346-ban elfoglalta egész Macedóniát a törököktől, ezzel az összes szerb lakta vidék ura és a Balkán-félsziget legnagyobb fejedelme lett. Szkopjében szerb és bizánci császárnak kiáltotta ki magát.»

Vuk Draskovics (Vuk Drašković, 1946–)

Vuk Draskovics (Vuk Drašković, 1946–)

 

Szerb politikus. Jogi karon végzett, majd 1969 és 1980 között újságíróként dolgozott. Tagja volt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének. 1990-ben megalapítja a nemzeti-demokratikus pártot, a Szerb Megújulási Mozgalmat. Politikai pályafutása ellentmondásokkal teli. Megpróbálta rehabilitálni a második világháborús csetnikeket, egyrészt Jugoszlávia konföderációja mellett állt ki, ám pártja a horvátok ellen harcoló Szerb Gárda alapítója volt. Később az első olyan szerb politikus volt, aki nyíltan bírálta a szerb erők háborús bűneit. Ezért 1993-ban feleségével letartóztatták és összeverték. 1999-ben és 2000-ben Milosevics emberei sikertelen merényletet követtek el ellene. 1999-ben a NATO bombázások idején helyettes miniszterelnöki posztot töltött be 2004 és 2007 között Szerbia és Montenegró külügyminisztere.»

Hazim Delics (Hazim Delić, 1964-) és Eszad Landzo (Esad Landzo)

Hazim Delics (Hazim Delić, 1964-) és Eszad Landzo (Esad Landzo)

 

A Čelebić-i fogolytábor bosnyák parancsnoka és őrei. Delicset 2003-ban 18 évre ítélte a Nemzetközi Bíróság szerb foglyokon elkövetett kínzások és mészárlások miatt. Landsot 15 évi fegyházra ítélték. Az emberjogi aktivisták szerint a tábor foglyai csak nagyritkán kaptak vizet, kenyeret, nem volt lehetőségük tisztálkodni, a földön, betonon kellett aludniuk, nem volt takarójuk sokuknak a földön kellett elvégezniük a szükségleteiket. A foglyokat ütőkkel, fadarabokkal, kábeldarabokkal, lapátokkal ütlegelték.»

Dobrica Csoszics (Dobrica Ćosić, 1921–)

Dobrica Csoszics (Dobrica Ćosić, 1921–)

 

Szerb író, nacionalista politikus, filozófus. 1992 és 1993 között a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság első elnöke. A modern szerb politika és nemzeti megújulásra gyakorolt hatása miatt követői a “nemzet atyjának” hívják. 1939-ben csatlakozott a kommunistákhoz, a ’60-as évekig Tito elkötelezett híve. A ’70-es években ellenezte Koszovó és a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését. Szellemi atyja a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia memorandumának, ami a koszovói szerbek védelmében készült. 1989-ben támogatja Milosevicset, két évvel később pedig a boszniai szerb vezető Radovan Karadzsics hatalomra kerülését.»