Digitális Konfliktus Adatbázis
Háttér
A ravensbrücki női koncentrációs tábor
A Harmadik Birodalom történetének legnagyobb női koncentrációs táborát Berlintől mintegy 100 kilométerre, északra állították fel. A láger a Schwedtsee partján, a ma 6000 lakosú brandenburgi kisváros, Fürstenberg/Havel mellett terült el. Az első női foglyokat a lichtenburgi táborból küldték ide 1939 tavaszán. Kezdetben csak nőket hoztak ide, de 1941 tavaszán egy férfi tábort, a következő évben pedig egy ifjúsági tábort (Jugendschutzlager) is felállítottak. A legtöbb halálesetet az éhség, a betegségek és az SS-felügyelőnők brutalitása okozta. Fritz Suhren táborparancsnok legyengült foglyaitól a táborba telepített üzemekben (Siemens, DAW) napi 12 óra nehéz fizikai munkát követelt. A tábort a szovjet csapatok szabadították fel 1945. április 30-án. 1939 és 1945 között körülbelül 130 ezer nő és gyerek került ide, illetve a több mint 40 ravensbrücki altáborba hosszabb-rövidebb időre. Közülük legalább 28 ezren itt pusztultak. További ezrek innen induló halálmenetekben, vagy más táborokba átszállítva vesztették életüket. »
Fehérterror és lakossági pogromhullám vidéken 1919-1921
A kommunista diktatúra 1919 augusztusára a társadalom ellenállása és a környező országoktól elszenvedett katonai vereség hatására összeomlott. Ezután három hatalmi központ jött létre Magyarországon: a Budapesten megalakult kormány, a fél országot felprédáló majd a fővárost is megszálló román haderő, és a Szegeden megalakított magyar ellenforradalmi kabinet.[1] Ennek hadügyminisztere a Monarchia flottájának utolsó parancsnoka, Horthy Miklós volt. Magát a kormánytól fokozatosan függetlenítve, Nemzeti Hadseregének élén késő őszre Horthy a legfontosabb hatalmi tényező lett. Az állomány majdnem fele a Monarchia fegyveres erejének egykori tisztjeiből állt.[2] Belőlük alakultak meg a 100-150 fős úgynevezett tiszti századok. »
A vörösterror vidéken
Kommunisták és zsidók Az őszirózsás forradalom 1919 márciusában az első magyarországi kommunista diktatúrába, a Tanácsköztársaságba torkollott. Már a polgári forradalom elitjében is jelentős szerepet játszottak zsidó származású politikusok, de a bolsevik rendszer vezérkarában egyenesen meghatározó (60 százalék körüli) többségben voltak.[1] A Tanácsköztársaság de facto vezetője, Kun Béla külügyi népbiztos éppúgy zsidónak született, mint például Böhm Vilmos hadügyi, Landler Jenő belügyi, Lukács György közoktatásügyi, Hamburger Jenő földművelésügyi, Rákosi Mátyás szociális termelési, Pogány József hadügyi népbiztosok. Zsidó volt a vörös terror három vezetője közül kettő (Korvin Ottó és Szamuely Tibor). A legvéresebb kezű különítményesek soraiban is voltak, így például Kohn Kerekes Árpád, aki Kalocsán egymaga nyolc embert akasztott fel, vagy Stern Mózes, aki Szamuely rettegett páncélvonatán járta az országot és több embert is meggyilkolt Szolnokon.[2] Ez sokak szemében igazolni látszott a kommunizmus és a zsidóság közé egyenlőségjelet tevő antiszemita állításokat. »
1956: sortüzek és lincselések Budapesten
A sortűz fogalma Ötvenhat vonatkozásában a „sortűz” fogalma az általánosan bevettől (és a katonai terminológiától is) eltérően használatos. Az ötvenhatos irodalomban sortűzön nem a tömeggel szemben kivezényelt fegyveres alakulat parancsra megkezdett tüzelését értik, a kifejezés ennél sokkal tágabb értelemben használatos. »
1956: sortüzek és lincselések vidéken
A sortűz fogalma Ötvenhat vonatkozásában a „sortűz” fogalma az általánosan bevettől (és a katonai terminológiától is) eltérően használatos. Az ötvenhatos irodalomban sortűzön nem a tömeggel szemben kivezényelt fegyveres alakulat parancsra megkezdett tüzelését értik, a kifejezés ennél sokkal tágabb értelemben használatos. »
Erdély, 1944 ősze: román atrocitások a magyarok ellen
1944. október 25-re a szovjet és a román hadsereg Erdély egész területét megszállta. A front átvonulása után, 1944. szeptember végétől a román katonaság, csendőrség és az irreguláris fegyveres alakulatok, sok helyütt a helyi románság támogatásával sorozatos megtorló akciókat hajtottak végre a magyar polgári lakosok ellen. »
Erdély, 1944 ősze: magyar atrocitások románok és zsidók ellen
A Vörös Hadsereg nagy nyári offenzívája, majd az 1944. augusztus 23-án történt román átállás következtében Erdély területe hadszíntérré vált. A még aznap éjjel kiadott királyi hadparancs értelmében a román hadsereg támadást indított az Észak-Erdélyben állomásozó magyar és német erők ellen.[1] Mindkét államban újrakezdődtek illetve felerősödtek a magyar illetve román kisebbség elleni akciók. Tömeges letartóztatásokra került sor, különösen Dél-Erdélyben, ahol az átállást követő napokban százszámra internálták a magyar kisebbség egyházi és világi vezetőit a nagyhalmágyi és más táborokba.[2] A front mögött mindkét oldalon súlyos incidensek történtek a polgári lakosság ellen. »