Illmic, 1882. november első fele


1882. novemberében a Moson megyei Alsó- és Felsőillmicen több esetben is történtek zsidóellenes atrocitások. Ismeretlen tettesek betörtek Deutsch izraelita házaló otthonába, ahonnan 1400 forint értékű árut elraboltak. Ezzel egy időben névtelen levelek keringtek, melyekben a zsidókat halállal fenyegetik, ha nem költöznek el a faluból. A főispán Nezsiderből fél század lovasságot rendelt a községekbe, amely november 16-án meg is érkezett. A települések elöljárói rögtön a főispánhoz fordultak a katonák eltávolítása érdekében, ő azonban ehelyett a tettesek kinyomozására és megbüntetésére utasította őket. Végül december elejére már annyira lecsillapodtak a kedélyek, hogy a főispán támogatta az elöljáróság kérelmét, és a katonaság kivonása ügyében fordult a Belügyminisztériumhoz.


Moson vármegyében az indulatok először 1882 szeptember végén szabadultak el oroszváron. Ezt követően október és november folyamán több helyen is zsidóellenes zavargások törtek ki, melyek során rablások történtek, sőt, emberélet is áldozatul esett. A rend helyreállítása érdekében a belügyminiszter november 7-én a megye területére kormánybiztossá nevezte ki báró Miske Imre főispánt. A kormánybiztos november 9-én kiadott felhívásában felszólította a megye lakosságát, hogy tartózkodjanak a rendzavarástól, segítsenek a nyugalom helyreállításában és a kihágások megakadályozásában. Ellenkező esetben fegyveres erő bevetését, sőt akár statárium kihirdetését is elrendelheti a főispán. A különböző vallásfelekezetek lelkészeitől is támogatást kért a feszültség csillapításához, a községek elöljáróságait pedig erélyes fellépésre utasította, szigorú büntetést helyezve kilátásba kötelességük elmulasztása esetén.


1882. november 2-án a Moson megyei zsidók négytagú küldöttsége érkezett Budapestre, hogy a Belügyminisztériumtól kérjen segítséget a megyében tomboló zsidóellenes erőszak megfékezéséhez. A delegációt Jekelfalussy Lajos, az állami rendőrség vezetője fogadta, aki beszámolójukat hallva kifogásolta, hogy csak most értesítették hivatalosan a kormányt a már több hete zajló zavargásokról. A minisztertanácsos közölte, hogy az alispántól távirati jelentést kér a helyzetről, és minden tőle telhetőt megtesz a nyugalom helyreállítása érdekében. Végül a Moson megyei eseményeket részletesen ismertető memorandumot kért a küldöttségtől. A gyilkosságokkal és a kirendelt katonaság elleni összecsapásokkal tarkított erőszakhullám végül decemberre hagyott alább.


Forrás:

„Die antisemitischen Unruhen.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 05, 1−2. o.

„A zsidóüldözés.” In: Magyar Polgár, 1882. 10. 07., 4. o.

Moson megyei főispán jelentése a belügyminiszternek, 1882. 10. 09-27. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3483

Moson megyei főispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1882. 11. 17. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3842

Moson megyei főispán felterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1882. 12. 09. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−4024

„Judenkrawalle im Wieselburger Komitat.” In: Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 30., 1−2. o.

„Zu den Judenkrawallen im Wieselburger Komitate.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 02., 3. o.

Moson megyei főispán és kormánybiztos felhívása Moson megye lakosságához, 1882. 11. 09. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIVD−3483

Típus