Digitális Konfliktus Adatbázis

1882. október végén négy kapuvár-gartai kőműves antiszemita dalokat énekelt a Sopron megyei Kisfaludon átutazva. Néhány helyi zsidó az útjukat állta, és követelték a kőművesektől, hogy hagyják abba a dalolást. A kőművesek azt felelték, hogy még nincsen este 9 óra, mire az egyik zsidó fejszével úgy fejbe vágta egyiküket, hogy az összerogyott, a többi zsidó pedig botokkal kezdte ütlegelni a három másik kőművest. A lármára összecsődültek a falusiak, de addigra a zsidók eltűntek. Másnap a helyi lakosok közül főleg a fiatalabbak, asszonyok segítségével, összeszedték az épp javítás alatt lévő templomtetőről eltávolított régi cserepeket, és ezekkel beverték a kőműveseket bántalmazó zsidók ablakait, miközben antiszemita dalokat énekeltek. A helyi elöljáróság nem tudta lecsillapítani a felbőszült lakosokat.

A tiszaeszlári vérvádat követő első antiszemita erőszakhullám nyáron (elsősorban júliusban) került sor. Ezt követően két és fél hónapnyi látszólagos nyugalom után ismét kirobbantak az indulatok. 1882. november 6. és 13. között a Sopron megyei Babat, Kapuvár, Kecöl, Tótkeresztúr, Szárföld, Petőház, Himod és Hövej községekben fordultak elő zsidóellenes atrocitások, melyek során több izraelita lakos ablakát beverték. A községi és törvényhatósági közbiztonsági közegek közreműködésével és a megfelelő óvintézkedések meghozatalával egyelőre sikerült kordában tartani a mozgalmat.

Amint az a Sopron megyei alispán által a megye közigazgatási bizottságának 1882. december 14-i ülésén felolvasott jelentéséből kiderül, 1882 novemberében a megye folyamatos, elsősorban a zsidók ellen irányuló erőszakhullám színhelye volt. Összesen 36, főleg a kapuvári járásban található községben fordultak elő zavargások. Az alispán szerint ezek a megmozdulások nem annyira zsidóellenes uszítás, hanem inkább a helyi fiatalok túlzott indulatának eredményei voltak, mely alkoholfogyasztás és antiszemita népdalok éneklése következtében tovább növekedett. Az erőszak megállításának lehetséges módjairól megoszlottak a vélemények. Az alispán biztonsági intézkedések és fegyveres erő bevetése helyett inkább az igazságszolgáltatás gyors és hatékony működésétől remélte a mozgalmak elfojtását. Mások a katonai felügyelettől, a települési őrségek megerősítésétől, a városvezetőség és a szolgabíró erélyes fellépésétől, vagy éppen a vendéglők és italmérések bezárásától remélték a helyzet javulását. Elhangzottak olyan vélemények is, melyek szerint csupán néhány részeges naplopó által elkövetett, a médiában eltúlozva megjelenő kihágásokról van szó, melynek szankcionálására felesleges közköltségen katonai csapatokat állomásoztatni a településeken, hiszen ennek költségét jórészt azoknak kell viselniük, akik nem vettek részt zavargásokban. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az erőszakhullám, csak a karácsonyt követő újabb fellángolás után szűnt meg.

Az antiszemita zavargások 1883 augusztusában Sopronban újultak ki. Miután a rendőrség képtelen volt a törő-zúzó tömeg megfékezésére, a városba rendelt egy századnyi katonaság feltűzött szuronnyal indított rohamot és verte szét a tömeget. Majdnem száz embert tartóztattak le. Érezhető volt, hogy a szervezők újabb erőszakos támadásokra készülnek. 1883. augusztus 20-án reggel a Kismarton melletti Alsó-Kismartonhegyen zsidóellenes fenyegető leveleket találtak. A lakosság, ill. a szolgabírói hivatal jelentése alapján az alispán egy szakasz lovasságot küldött a helyszínre. Ennek köszönhetően az aznap esedékes vásár, melyen sok falusi is részt vett, rendben lezajlott, másnap reggel pedig a katonaság visszavonult soproni állomására. Az erőszakhullám megszűnt és csak majdnem egy évvel később, 1884 júniusában lángolt fel újra. A helyszín ezúttal is Sopron volt, ahol mintegy másfélszáz iparoslegény részegen dúlta fel a belvárost. Keresztények és zsidók házait egyaránt megtámadták. A hatóságok azonban hamar helyreállították a rendet.

Forrás: 

Sopron megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1882. 11. 16. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D−4025

Kövér György (2011): A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Budapest: Osiris, 605. o.

 „Zu den Judenkrawallen.” In: Preßburger Zeitung, 1882. 10. 10., 4. o.

 „Die antisemitischen Ausschreitungen im Oedenburger Komitate.” In: Preßburger Zeitung, 1882. 12. 22., 2. o.

„Zsidóheccek Sopronmegyében.” In: Budapesti Hírlap, 1882. 12. 03., 6. o.

Forrás: „Privat-Telegramme der Preßburger Zeitung. Judenkrawalle.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 08. 31., 4. o.

Forrás: Sopron megyei főjegyző jelentése  a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 23. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356

„Zsidóheccek Sopronmegyében.” Budapesti Hírlap, 1882. 12. 03., 6. o.; „Zsidóhecc Szent-Miklóson.” In Budapesti Hírlap, 1882. 12. 18., 5. o.

Kövér 2011, 605−606. o.

Zu den antisemitischen Exzessen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 23., 2. o

; A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara kérelme a földművelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztériumhoz, 1883. 09. 20. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; Az Izraeliták Országos Irodája titkárának jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356; Sopron megyei főispán jelentése a miniszterelnöknek, 1883. 09. 13. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3356