Szombathely, 1882. július 10. és július 19.


A szombathelyi zsinagóga (MZSML)

Szombathelyen 1882. július 10-én este 10 órakor egy főleg fiatal munkásokból, iparossegédekből álló csoport előzetes megbeszélés alapján beverte a helyi zsinagóga ablakait és összetörték az imaház lámpáit, egyikük, Koczmann Gyula pedig megfenyegette a zsidókat. Egy másik zavargó megbízott három inast azzal, hogy őrködjenek, és jelezzék a dobálóknak, ha valaki közeledik. Az ügyben összesen 20 személy ellen emeltek vádat idegen vagyon szándékos megrongálása, ill. vallási szertartásra rendelt épület megrongálása miatt, valamint Koczmann Gyula ellen közcsend ellen elkövetett kihágás miatt.

A végtárgyalás 1882. július 25-én zajlott a szombathelyi királyi törvényszék előtt. A vádlottak 18 és 24 év közötti férfiak voltak, főleg gyári munkások, valamint iparossegédek, akik beismerték tettüket és megbánást tanúsítottak. A szombathelyi izraelita hitközség tárgyaláson megjelent képviselői közölték, hogy elállnak a kb. 20 forintra rúgó kár megtérítésétől és a tettesek megbüntetését sem kívánják. Az enyhítő körülmények figyelembevételével 16 vádlottat vallási szertartásra rendelt épület megrongálása által elkövetett vétség miatt egy naptól két hétig terjedő fogságra és egytől tizenöt forintig terjedő pénzbüntetésre ítéltek, négy vádlottat pedig felmentettek. Mivel a négy nap vizsgálati fogság beleszámított a szabadságvesztés időtartamába, ezért az ítéletbe belenyugodott tettesek közül csak négyen kezdték meg büntetésüket. A hatóságok óvintézkedéseket tettek a jövőben előforduló hasonló esetek megakadályozása érdekében, kilátásba helyezve a katonaság bevetését is.

Grimm Károly szombathelyi polgármester felhívást tett közzé, melyben a nyugalom és a közrend fenntartására szólította fel a polgárságot. Az esetlegesen személy vagy vagyon elleni erőszakot, ill. hitfelekezet elleni izgatást elkövetőket pedig figyelmeztette tetteik büntetőjogi következményére. A zavargások kapcsán a városi képviselő-testület 1882. július 17-én rendkívüli ülést tartott, melynek eredményét a polgármester másnap közölte az alispánnak, aki azonban nem volt elégedett a közgyűlés által hozott határozattal. Szerinte ugyanis a közrend olyan fokú biztosítása volna a cél, hogy el lehessen távolítani a városban elszállásolt katonákat. Ezt az alispán egyrészt a városi vezetőség által hozott biztonsági intézkedések, másrészt az önkéntes tűzoltóegyletnek a rendőrség munkájába történő bevonása révén látta megvalósíthatónak.

A polgármester ezért július 19-ére újabb közgyűlést hívott össze, mely előtt egy incidens történt. Dr. Goldschmidt Vilmos orvos, a képviselő-testület tagja aznap reggel beteglátogatásra ment Szentmártonba. Ott azonban két suhanc megtámadta, először szidalmazták, majd ütlegelni kezdték, az orvosnak úgy kellett elmenekülnie. Goldschmidt ezután részt vett az értekezleten, de a történteket nem hozta a többiek tudomására. A közgyűlésen végül a polgármester elnökletével egy 70 tagú bizottságot alakítottak, mely a rendőrség és a tűzoltóság bevonásával őrjáratok szervezéséről gondoskodott. Az őrjáratok koordinálását egy 12 főből álló végrehajtó bizottság végezte. A polgármester ezen kívül az alispánt is felkereste, hogy tartson készenlétben néhány embert a megyei rendőrségből az óperinti laktanyán, akiket szükség esetén be lehet vetni. Az alispán, értesülve a közgyűlés által hozott intézkedésekről, kezdeményezte a katonaság elvonulását, mely másnap meg is történt. Július 20-án este már a védbizottság tagjai felügyelték a rendet a városban.

Számos magyar város és megye 1882-1883-as viselkedését érthetjük meg jobban, ha egy pillantást vetünk a múltra. Az 1848-as forradalom előtti és utáni antiszemita erőszak legfontosabb zászlóvivője éppúgy Pozsony volt (és Pest!), mint 34-35 évvel később, a tiszaeszlári vérvád időszakában. Az antiszemita tradíció persze más városok (Pest-Budapest, Székesfehérvár stb.) esetében is könnyen tetten érhető. 1848-ban Vas vármegye két fontosabb települése, Szombathely és Kőszeg egyaránt a zsidó lakosság elűzésére akarta felhasználni a szabadságot. Ezt követelte Kőszegen a több száz parasztból és napszámosból álló tömeg, Szombathelyen pedig április egyenesen a népgyűlés döntése alapján a városi tanács szólította fel valamennyi zsidót az azonnali távozásra. Az exodust mindkét településen antiszemita erőszak, rongálás és fosztogatás kísérte. 

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy Szombathelyen már 1882 júniusában megszerveződött a zsidóellenes mozgalom. Erről értesülve a budapesti ortodox zsidó közvetítő bizottság az alispánhoz fordult segítségért. Schott József még aznap (június 21-én) a helyszínre utazott, ahol váratlan megjelenésével és erélyes fellépésével sikerült megakadályoznia a helyzet elfajulását. Az antiszemita mozgalmak hamarosan az egész megyére kiterjedtek: Kiscellen és Körmenden zsidóellenes falragaszokat plakátoltak ki, és tettlegességre is sor került, ami miatt a honvédségnek kellett őrjáratokat tartania. Egy évvel később legalább tucatnyi vasi településen általános normává lett a fizikai erőszak. és ahogy 1848-ban, az izraelita lakosságot most is a kormánynak kellett megvédenie a több tucatnyi, helyenként több száz fős vandál hodáktól.

Bár az egyes erőszakos cselekmények, támadások, fosztogatások esetei egymástól nehezen elválaszthatók, úgy tűnik Vas megyében 1882-1884 között a helyi zsidókat mintegy kéttucatnyi atrocitás érte.


Forrás:

 „A szombathelyi zsidóellenes mozgalmakat illetőleg…” In: Budapesti Hírlap, 1882. 06. 23., 6. o.

„Zsidó-hírek. Zsidóellenes mozgalmak Vasmegyében.” In: Budapest Hírlap, 1882. 07. 03., 6. o.

„Ueber die Unruhen in Steinamanger.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 07. 19., 3. o.

„Zsidó dolgok Vasmegyéből. A szombathelyi zsidózavargás.” In: Budapest Hírlap, 1882. 07. 28., 3. o.

„A zavargások utójátéka. A szombathelyi antiszemita kihágás a bíróság előtt.” In: Pesti Hírlap, 1882. 07. 29., 13−14. o.

„Felhívás Szombathely város lakosságához.” In: Dunántúl, 1882. 7. 20., 1. o.

„A zavargások ügye.” In: Dunántúl, 1882. 07. 20., 2. o.

Vas megyei főispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 09. 06. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3536

 „Zsidóellenes zavargások.” In: Pesti Hírlap, 1883. 09. 02., 5. o.

„Vasmegye…” In: Dunántúl, 1883. 09. 02., 3. o.

Rácskay Jenő (1987): Politikai antiszemitizmus és a tiszaeszlári per hatása Vas megyében. Vasi Szemle 4, 551. o.

Országos Izraelita Iroda felterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1883. 08. 30. MOL BM K148, 87. csomó, 1883−XIV/D−3536


Típus