Vesztenic, 1882. május


Vérvád

1882 májusában Nyitra megyei Vesztenicen (Vesztény) eltűnt egy parasztasszony öt éves lánya, akivel együtt mentek imádkozni az ottani templomba. Amikor az asszony a mise végén nem találta lányát (aki közben kiosont a templomból), pánikban tört ki. A jajgatásra összesereglő tömegből néhányan azt állították, hogy látták a helyi zsidó kocsma felé menni a kislányt. Erre mindenki odavonult, átkutatták a házat, majd beverték az ablakokat, törtek-zúztak, és meg akarták lincselni a kocsmárost, akinek időközben sikerült elmenekülnie és segítségül hívnia a helyi szolgabírót. A bíró egy pandúrt bízott meg a zsidó védelmével, egy erdőkerülőt pedig a kislány felkutatásával. Ez utóbbi nyolc nap múlva találta meg a gyermeket az erdőben, és mivel a holttesten nem volt semmiféle külsérelmi nyom, a lány valószínűleg egyszerűen eltévedt és szomjan halt.

A Nyitra vármegyében lévő Vesztenicen (Vesztény) már 1882 májusában komoly zavargásokat okozott egy vérvádhisztéria. A jelentősebb erőszakhullám azonban augusztus végén kezdődött. A szakolcai járás több településén sorozatos zsidóellenes atrocitásokra került sor. Több településen (pl. Saffin, Ószombat) rá is lőttek zsidó lakosokra, de a lövedékek célt tévesztettek. A zsidók folyamatos félelemben éltek, éjszaka ki sem mertek menni az utcára. Az ószombati szolgabírói hivatal egy csapat pandúrt rendelt a városba, akik azonban képtelenek voltak erélyesen fellépni a rendbontók ellen, és az antiszemita parasztok végül el is kergették őket a városból. Az ezt követően szintén a szolgabírói hivatal által a városba hívott gyalogos regiment szigorú vizsgálatot kezdeményezett az ügyben, mely folyamán húsz helyi parasztot letartóztattak, a renitens pandúrokat pedig lefokozták. Az antiszemita indulatok azonban nem csillapodtak, például amikor a katonák a környező falvakban járőröztek, folytatódtak az ablakbeverések.

A Pesti Hírlap értesülései szerint Nyitra megyében 1882. október elején szervezett zsidóellenes mozgalom nyomára bukkantak, melynek tagjai már előkészítették a zavargásokat. Az atrocitások megelőzése érdekében Tisza Kálmán miniszterelnök sürgős táviratban kereste meg a Pozsony megyei főispánt, hogy az ott nem állandóan tartózkodó katonaságot Nyitrára lehet-e küldeni, amibe Esterházy főispán bele is egyezett.



A vágújhelyi zsinagóga (MZSML) 


1882. október elején a vágújhelyi izraelita hitközség elnöke táviratilag fordult a Belügyminisztériumhoz, miszerint a helyi zsidók antiszemita zavargás kitörésétől tartanak az október 9-én megrendezésre kerülő országos vásár alkalmából. A belügyminiszter intézkedéseket tett annak érdekében, hogy az Kostyál Pál alispán esetleges kérésére katonaság vonuljon Vágújhelyre és Szakolcára, valamint felszólította az alispánt a helyzet kivizsgálására. A vásár betiltásának szükségessége is felmerült, és hasonló okokból a Nyitra megyei főjegyző szolgabírói előterjesztésre október 4-én a szenici országos vásárt is betiltotta. 



A vágújhelyi izraelita templom belseje


Az alispán azonban úgy nyilatkozott, hogy a lefolytatott vizsgálat alapján a környékbeli településeken nyugalom honol, valamint már nem is maradt elég ideje a betiltás kihirdetésére, és a már a településre utazott árusok körében könnyen zavargás törhetne ki egy ilyen hír hallatán. Ezen kívül a pandúrőrség megerősítésével és katonák jelenlétével biztosíthatónak vélte a nyugalmat. A vásárokat így végül engedélyezték, és azok nyugodt légkörben, atrocitások nélkül le is zajlottak. Az alispán jelentésében arról is beszámolt, hogy a zsidók még mindig nem érzik biztonságban a vagyonukat, tartózkodnak a nagyobb vásárlásoktól, készpénzüket pedig Bécsbe küldik. Így a termelők nem tudták értékesíteni árujukat, a földművesek pedig – bevétel híján – az adókat sem tudják megfizetni.

1882. október elején Pöstyénben már több ház falára az alábbi „közleményt” írták szlovák nyelven: „Tudatjuk minden zsidóval, hogy október 12-én házaik összes ablakát be fogjuk verni. Ha ellenállást tanúsítanak, akkor nemcsak megverjük őket, hanem a tulajdonukat is elpusztítjuk. Éljen Istóczy!” Néhány további településen is kisebb atrocitásokra került sor. A zsidóellenes erőszak 1883 nyarának végén lobbant fel újra néhány napra.



Pöstnyén, a Monarchia korában


Források: 

„Antiszemitikus mozgalmak.” In: Pesti Hírlap, 1882. 06. 05., 5. o.

 „Antisemitisches aus Skalitz und dessen Umgebung.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 09. 01., 3. o.

„Zsidóellenes zavargások.” In: Pesti Hírlap, 1882. 10. 07., 3−4. o.

Nyitra megyei főispán felterjesztése a vágújhelyi vásár betiltása tárgyában, 1884. 10. 09. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3443

Nyitra megyei alispán jelentése a vágújhelyi vásárról, 1882. 10. 14. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3443

Nyitra megyei főjegyző távirata a Belügyminisztériumnak, 1884. 10. 04. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3443

A belügyminiszter levele Nyitra megye alispánjának, 1882. 10. 04. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3443

Nyitra megyei alispán levele a belügyminiszternek, 1882. 10. 05. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3443

Nyitra megyei alispán levele a belügyminiszternek, 1882. 10. 12. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3443

„Zu den Judenkrawallen.” In: Preßburger Zeitung, 1882. 10. 10., 4. o.

„Zsidóellenes zavargások.” In: Pesti Hírlap, 1882. 10. 07., 3−4. o.


Típus