Zalalövő, 1883. augusztus 25-28.


A környékbeli parasztok a zsidókra támadnak és összecsapnak a katonasággal
Részlet a „A zendülő Zala.” c. cikkből (Budapesti Hírlap, 1883. 08. 29., 3−4. o.)

1883. augusztus 26-a hajnalban kisebb-nagyobb csoportok randalíroztak Zalalövőn. Két nap múlva mintegy 40−50 (egyes sajtóértesülések szerint jóval több), a környékbeli falvakból (Budafa, Csép, Zalapatak, Jakab stb.) érkező paraszt rohanta meg a zsidók házait. Az ablakokat bezúzták, a berendezést darabokra törték. Sok értékesebb vélt tárgyat az utcára dobáltak. Itt kocsikra pakolták a zsákmányt, majd elhajtottak. A zsidó műhelyeket és boltokat is feldúlták és kirabolták. A fosztogatók összevesztek a zsákmányon, ezért tömegverekedés tört ki. A zsidók nagy része elmenekült. 28-án késő este újra rohamra indultak a zavargók. A zsinagóga ablakait betörték, a rabbit, aki fiait keresve a csőcselék karjaiba futott, félholtra verték. A tömeg a pozsonyi hadtestparancsnokságról érkező négyszázadnyi katonát is megtámadta, ám azok sortűzzel válaszoltak. Egy asztaloslegény meghalt, sokan pedig megsebesültek.

Augusztus 31-ig a főszolgabíró közreműködésével 50 zavargót tartóztattak le. A fő hangadók közül hármat (egy munkanélküli nagykanizsai gazdasági hivatalnokot, egy tönkrement zalaszentgróti kereskedőt és az elbocsátott csányi jegyzőt) sikerült elfogni.

Szeptember 15-én elterjedt a hír, hogy a helyi parasztok körében idegen agitátorok uszítanak, és éjszaka újabb támadására lehet számítani. A településen állomásozó három katonai század ezért egész nap készenlétben állt, a parancsnok járőröket küldött ki. Éjjel lövések hallatszottak, de komolyabb atrocitás nem történt.

Az ügy végtárgyalása 1884. augusztus 12-én zajlott a királyi ítélőtáblán. Az illetékes budapesti fenyítő törvényszék két vádlottat lázadás bűntettének elkövetése miatt 2 évi fogházra ítélt. Kilenc elkövető (6 nő, 3 férfi) lopás, négy pedig orgazdaság miatt 6-tól 9 hónapig terjedő börtön- és fogházbüntetést kapott. A királyi tábla részben megváltoztatta ezt az ítéletet: egy 16 évnél fiatalabb fiút és egy lányt lopás vétsége miatt 1 havi fogházra ítélt, amit a vizsgálati fogság miatt letöltöttnek tekintett. Két férfit és egy nőt orgazdaság helyett bűnpártolás vétségében találtak bűnösnek, amiért 3 havi fogházat kaptak. Egy másik, eredetileg szintén orgazdasággal vádolt férfit pedig súlyos testi sértés miatt 6 havi fogházzal büntettek. A lázadás és a lopás miatt elítélt többi bűnös ügyében hozott ítélet nem változott.


Zala megyében a zsidóság számaránya az országosnak mindössze a fele volt (3%), és sok településen egyáltalán nem is éltek zsidók. Ennek ellenére 1848 tavaszához (és majd 1919 nyarához hasonlóan) számos zalai települést 1883-ban is elöntött az antiszemita erőszak. Bár már korábban is voltak előzményei, mégis hirtelen és robbanásszerűen érkezett. A tiszaeszlári vérvád napvilágra kerülése után a vármegyében 1882 júliusában Balatonfüreden került sor egy jelentősebb antiszemita incidensre, melynek során a helyi hitközség emblematikus figuráit, a rabbit és a saktert is megtámadták. A támadók sok ablakot bevertek és több zsidót is összevertek. Balatonfüred példája (ekkor még) nem talált követőkre. Egy évvel később, a tiszaeszlári ügyben meghozott, a zsidókat felmentő bírósági ítéletet azonban Zalában általános nemtetszéssel és dühvel fogadták. Egyes szerzők a dél-dunántúli keresztény lakosság zsidóellenes indulatait a zsidó bérlők és kereskedők elleni averzióval magyarázzák. A későbbi vizsgálat során felmerült az is, hogy egy vagy akár több, a szomszédos Somogyban aktív antiszemita uszító az ottani statárium kihirdetését követően éppen Zalába húzódott vissza. Mindenesetre a tiszaeszlári perben hozott ítélet nyilvánosságra kerülését követően hamarosan több településen is zavargások törtek ki - párhuzamosan és szinte egyszerre. Ez pedig némi szervezettségre utaló tényező is lehet. A zalai pogromok és atrocitások egyik jellemzője, hogy nem a máshol tapasztaltakkal ellentétben nem igazodtak a vasárnap tartott vásárnapokhoz. További jellemzőjük, hogy feltűnően erőszakosak voltak. Több zsidót (öreget, nőt is) megöltek, míg több támadóval a kivezényelt katonaság végzett. Zalaegerszegen és Zalalövőn a tömeg még a zsidók védelmére érkező fegyveres katonákat is megtámadta. A halálos áldozatokkal járó összecsapásokat követően a hatóságok csak hónapok alatt voltak képesek helyreállítani a rendet. Az erőszak hulláma azonban a környékbeli településeket is elborította. A városi példa nyomán több faluban felgyújtották a zsidók házait. A tűz a többi épületre is továbbterjedt, Bezeréd például porig égett. Sok helyen teljesen leállt élet. Az atrocitások miatt a kereskedők nem mertek kinyitni. Az események hatására azonban augusztus 28-án a Belügyminisztérium másnapi hatállyal elrendelte a statáriumot Zala megye egész területére, egyhavi időtartamra. Kormánybiztossá Glavina Lajos főispánt nevezték ki. A megye összes településéhez intézett felhívásban Glavina felszólította az elöljárókat, hogy hirdessék ki a statáriumot, tegyenek meg mindent a zavargások megakadályozása érdekében és szervezzenek őrjáratokat.  A lakóházak kapuit, valamint a vendéglői ivószobákat este 8-kor be kellett zárni, a cselédek gazdájuk tudta és beleegyezése nélkül nem mehettek el otthonról, a lakosok kötelesek voltak beszolgáltatni fegyvereiket, a községekben megjelenő idegeneket szemmel kellett tartani, a rablott tárgyakat birtoklókat pedig fel kellett jelenteni. Az országos és heti vásárok nagy részét betiltották. Ez lényegében befagyasztotta a térség gazdasági életét. Ezért a kormánybiztos szeptember közepétől elkezdte feloldani a korlátozásokat, és engedélyt adott az október 8-i országos vásár megtartására. Október 22-én megszűntették a statáriumot. 


A későbbi nyomozások során  több olyan adat került a felszínre, amely a megmozdulások szervezett jellegére utalt. Egy sárhidai paraszt azt vallotta, hogy augusztusban három zalaegerszegi férfi jelent meg a településen. Az idegenek felszólították a helyieket, hogy menjenek a városba és fosszák ki az ottani zsidókat, cserébe részesülhetnek a zsákmányból. Két elfogott legény azt állította, hogy egy fiatalember biztatta őket a rendbontásra, aki aztán a zavargás élére is állt és a kirabolandó boltokhoz irányította a tömeget. A személyleírás ráillett Báli Kálmán asztaloslegényre. Róla kiderítették, hogy társait a katolikus temetőben gyűjtötte össze, és egyenként megeskette őket, hogy kirabolják és elkergetik a zsidókat.

A Kozma főügyész által kihallgatott zavargók vallomása alapján úgy tűnt, a környékbeli falvakban idegen agitátorok biztattak a zsidók megtámadására. Elhitették a helyiekkel, hogy szabad zsidókat fosztogatni, mert a katonaság nem fog rájuk lőni. A Nemzet tudósítójának értesülései szerint Zalaegerszegen és a környező falvakban már hónapok óta mesterségesen szították a most kirobbant antiszemita indulatokat. A mozgalom résztvevői előkészületeket tettek egy népgyűlés összehívására is. Ezen a zsidók 1867-ben törvénybe iktatott emancipációjának eltörlését szorgalmazó kérvényt terjesztettek volna a parlament elé. A zalai antiszemiták állítólag szoros kapcsolatban álltak a németországi testvérmozgalom vezetőivel is. Német és magyar nyelvű antiszemita lapok, röpiratok tömegesen terjedtek a megyében.

Szeptember 13-án Kozma főügyész értekezletet tartott Glavina kormánybiztos, Svastics alispán, Gömörey törvényszéki elnök, Bessenyei királyi ügyész és Neumann Spallart tábornok részvételével. Ezen elhatározták, hogy a parasztok letartóztatása helyett inkább az értelmi szerzők előkerítésére koncentrálnak. Végül a zavargásokban való részvétel miatt elfogott 117 személy közül 44-et állítottak statáriális bíróság elé. Legtöbbjüknél azonban kevés esély mutatkozott a bűncselekmény elkövetésének bizonyításra az előírt nyolc napon belül, így ők hagyományos bírósági eljárásra számíthattak. 

Az 1884. június 9-én kezdődő végtárgyaláson Schreiner Ferenc és Bali Kálmán fővádlottak tagadták a zavargásokban való részvétel és az uszítás vádját. A per során négy további személlyel bővült a vádlottak köre, amely egyébként főleg fiatal munkásokból és  iparosokból állt. Az ítéletet végül 1884. július 28-án hirdették ki. 43 vádlottat elmarasztaltak, 31-et felmentettek. A lázadásra való felbujtásban valamint testi sértés elkövetésében bűnösnek talált fővádlottak közül Schreiner Ferencet 7 évi fegyházra, Gerencsér Istvánt 5 évi fegyházra, Bali Kálmánt 4 évi fegyházra ítélték. A többi vádlottat több hónapos börtön-, illetve fogházbüntetéssel, egyeseket több évi hivatal- és jogvesztéssel, másokat pedig pénzbüntetéssel sújtottak. A legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum, a Kúria 1885. július 24-én hozott jogerős ítéletet az ügyben. Ennek értelmében Schreiner 5 évi, Bali és Gerencsér pedig 3 évi fegyházbüntetést kaptak az egy évi vizsgálati fogság beszámításával. További 10 vádlottat (9 férfi és 1 nő) 2−9 havi fogházra ítéltek, a többi esetben pedig helyben hagyták a királyi tábla által hozott ítéletet.


Forrás:

„Zendülés Zalaegerszegen és a vidéken.” In: Budapesti Hírlap, 1883. 08. 28., 4−5. o.

„Zsidóellenes zavargások.” In: Magyar Polgár, 1883. 08. 30., 3. o.

Kövér György (2011): A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Budapest: Osiris, 607-611., 644−649. o.

Foki Ibolya (1986): Az 1883-as zsidóellenes zavargások Zala megyében. In: Halász Imre (szerk.) Zalai gyűjtemény 25. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. Zalaegerszeg, 222-229. o.

A zala-egerszegi zsidózavargás…” Pesti Hírlap, 1885. 04. 24., 8. o.; „A zala-egerszegi zsidóellenes zavargások…”  Pesti Hírlap, 1185. 07. 25., 6. o.; Zala megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 25. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Zala megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 24. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; A Zala−Somogy megyei izraeltia községkerületi elnökség jelentése az Izraeliták Országos Irodájának, 1883. 09. 27. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tisza Kálmán felterjesztése Ferenc Józsefhez, 1883. 08. 27. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Igazságügyi miniszter a Zala megye területén életbe léptetendő rögtönbíráskodás tárgyában, 1883. 08. 28., 1883−XIV/D−3377; Zala megyei főispán és kormánybiztos a kivételes állapotnak mielőbbi beszüntetése iránt, 1883. 10. 20. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Foki 1986; Kubinszky 1968, 165-168. o.; Kubinszky 1976, 112-116. o.; Rácskay 1987, 550.


Típus