Digitális Konfliktus Adatbázis
Komárom, 1944-1945 tele
A helyi és a környékbeli zsidókat a magyar hatóságok 1944 nyarán deportálták Auschwitz-Birkenauba. A deportálások során gyűjtőtáborként használt komáromi Monostori erőd ősszel ezrek számára funkcionált internáló táborként. Zsidókat, kommunistákat, politikai foglyokat, valamint számtalan településen letartóztatott roma családok százait hurcolták ide. Őket különböző németországi koncentrációs táborokba deportálták. Legalább 1148 magyar romát és 2400 zsidót és politikai foglyot vittek Dachauba. November 21-22-én 106 nőt szállítottak Flosenbürgbe, majd onnan a ravensbrücki női táborba. Utóbbiba Dachaun keresztül november 28-án újabb 1036 magyar állampolgár érkezett: 678 zsidó nő, 66 politikai fogoly és 290 roma lány és asszony. 496 embert Mauthausenbe deportáltak, mások a neuengammei koncentrációs táborba kerültek.
Az év végén a közeledő front ellehetetlenítette a további kiszállításokat. Ekkor a nyilas kamaszok elkezdték a kivégzéseket. Az akkor négyéves túlélő, Szalai Vilma beszámolója szerint édesanyját és 12 sorstársát 1944. december 24-én, Szenteste gyűjtöttek össze Komáromban a suhanckorú nyilasok, majd az Apálihoz (mai Holt-Vág) hajtották őket. Voltak köztük zsidók és keresztények is. Először léket kellett vágniuk a folyó jegén, majd levetkőzették és meztelenül a jeges vízbe lökték őket. A gyilkosok állítólag az ünnepre való tekintettel nem akartak lövöldözni. Sorsukra csak a későbbi háborús perek során derült fény: „A tárgyaláson ugyanis jelen volt a komáromi Földes ügyvéd is, ő számolt be később a történtekről a nyilasok vallomása alapján. Azt mondta, semmi megbánást nem látott rajtuk, szinte mosolyogva idézték fel a történteket az alig 17-18 éves suhancok...Az egyik magyar katonának nem tetszett a dolog, és odavetette a nyilasoknak: menjetek a frontra, ott legyetek legények – erre agyonlőtték. Ő lett a 14. áldozat.“
1945 elején magyar nyilasok több tucat zsidót (helyi lakosokat és valószínűleg munkaszolgálatosokat) kísértek a Duna partjára. Egy jégtáblára terelték, majd kivégezték őket. A gyilkolás később is folytatódott: január 24-én a komáromi hídról újabb civileket lőttek a jeges folyóba. Mivel az akció ellen a helyi német hatóságok tiltakoztak, a nyilasok a továbbiakban az északi parton folytatták a kivégzéseket. Az áldozatok emlékét 2017 nyara óta emléktábla őrzi.
Források: Randolph L Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2007. 1. kötet, 628. o. Vági Zoltán-Kádár Gábor: Táborok könyve. Magyarok a náci koncentrációs táborokban. KuK, Budapest, 2017, 178. és 478. o.