Kretinga (Krottingen) altábor


A litván határon, a Balti tenger közelében fekvő altábort 1944 májusában hozták létre. A 700 fogoly közül akár hatszázan is lehettek a magyar zsidó nők. Nem az SS-nek, hanem a német hadseregnek dolgoztak, egyenruhákat, cipőket javítottak. Az ellátás gyenge volt, de mindenki saját ágyat és takarót kapott, a német katonák emberségesen bántak velük. Az altábort augusztus elején ürítették ki. A foglyok többségét vonattal a stutthofi koncentrációs táborba szállították.

A lett fővárosban, Rigában a háború előtt 40 ezer zsidó lakott. A német megszállás után a nácik gettóba zsúfolták őket, majd megkezdődtek a kivégzések. 1941 végére kevesebb mint 3 ezren maradtak életben. A kiürült gettóba 20 ezer cseh, német és osztrák zsidót deportáltak a Birodalomból. Az SS vezetője, Heinrich Himmler parancsára 1943 tavaszán Riga Mežaparks nevű elővárosában megkezdődött egy új koncentrációs tábor felépítése. A lágert a gettólakók építették fel. 1943 őszén a gettót feloszlatták, a gyerekeket, betegeket és az öregeket az auschwitz-birkenaui gázkamrákba küldték, a többiek Kaiserwaldba kerültek. 

Az erdős területen fekvő Riga-Kaiserwald tranzitlágerként funkcionált: a legtöbb foglyot érkezés után átszállították valamelyik altáborba. Kaiserwaldban az átlagos létszám 2-3 ezer fő volt, de a környéken működő 12-14 altáborban 1944 tavaszán már 10 ezren robotoltak. Riga-Kaiserwadl parancsnoka Albert Sauer SS-őrnagy volt. A táborok külső őrzéséért lett SS-ek és rendőrök, a Waffen-SS zömmel külföldi önkéntesei és ukránok feleltek. A női rabokat SS- felügyelőnők irányították. 

A lágerkomplexumba fennállása alatt összesen mintegy 20 ezer zsidót szállítottak. A rabok többsége lett, litván és lengyel gettókból érkezett, de 1944 júniusában 5 ezer magyar zsidót hoztak Auscwitz-Birkenauból. Fiatal lányok voltak, zömüket kárpátaljai és erdélyi gettókból (pl. Nagyszőlős, Nagyvárad) hurcoltak Auschwitzba május végén. Családtagjaik, rokonaik többségét elgázosították, őket néhány nap után a Baltikumba vitték. Mintegy 3-500 fő maradhatott huzamosabb ideig Kaiserwaldban és Rigában. További ötszázan az észtországi Vaivara-komplexumba szállítottak. A többieket hamarosan átirányították az altáborokba. A legtöbben Dondangenbe (kb. 400), Krottingenbe (talán 600 fő) és Spilwébe (kb. 900) kerültek. Akárhol is voltak (általában három-négy altábort is megjártak), többségüket 1944 késő nyarán-kora őszén a közeledő Vörös Hadsereg elől a stutthofi koncentrációs táborba szállították. Az indulás előtt 3-400 nőt, férfit és gyereket lőttek tarkón a kaiserwaldi erdőben. Többségük magyar nő és kislány volt. Mivel az SS a dokumentációt elégette, pontos veszteségadataink nincsenek. Annyi bizonyos, hogy a kaiserwaldi rabok közül több ezren belehaltak a kényszermunkába, a betegségekbe és az éhségbe, vagy munkaképtelenként kivégezték őket az erdőkben. Másokkal méreginjekciókkal végeztek. A hullákat máglyákon égették el. A magyar áldozatok száma 900-3400 között lehetett. Az októberben megérkező Vörös Hadsereg 150-200 túlélőt szabadított fel.

Az egész komplexum talán legvisszataszítóbb figurája Gustav Sorge SS-főtörzsőrmester volt. A brutalitása miatt Vas Gusztávként emlegetett Sorge már 1934 óta szolgált táborokban. Megjárta Esterwegent és Sachsenhausent, 1942-től a hollandiai Herzogenbuschban irányította a foglyok kényszermunkáját. Ezt követően egy partizánvadász egységnél szolgált, majd egy másik kaiserwaldi altábort, Spilwét vezette. A szovjetek által szervezett 1947-es berlini Sachsenhausen-perben Sorge számtalan bűncselekményt vallott be. A foglyokat különböző ürügyekkel verte: ha köhögtek, ha barátságtalan képet vágtak, ha vidámak voltak, egyaránt ütötte őket. A Jehova tanúkat nyakig egy gödörbe ásatta, rabtársaikat pedig arra kényszerítette, hogy vizeljenek a fejükre. Egy 16 éves gyereket a hóba ásatott. A fiú megfagyott. Sorge részt vett szovjet hadifoglyok és lengyelek kivégzésében, Hollandiában helyieket lövetett agyon, máskor a beteg rabokat saját kezűleg dobta le a teherautóról. A magyar zsidó nőket különösen gyűlölte.

Típus