Digitális Konfliktus Adatbázis

A háború előtt Észtországban élő mintegy 4500 zsidót a nácik néhány hónap alatt kiirtották. A legészakibb náci táborrendszert mégis itt, Vaivarában, az észt fővárostól 190 kilométerre keletre, az orosz határtól mindössze 30 kilométerre alapították. Vaivara 1943. szeptember 19-én kezdte meg működését. Hamarosan megindult az altáborhálózat kialakítása. A különböző időszakokban összesen több mint két tucat kisebb lágert hoztak létre, a legtöbbet Észtország keleti részén és az északi partvidéken.

Vaivara nem volt haláltábor. Létrehozásával az északi tengeri olajmezők kitermelésével foglalkozó német vállalat, a Baltische Öl Gesellschaft mbh (röviden: Baltöl) számára akartak olcsó munkaerőt biztosítani. Mégis, az éhező, rongyos, beteg rabok számára a téli hidegben végzett kényszermunka gyakran halálosnak bizonyult. Az első kilenc hónapban több mint 1500 ember, a rabok 16,5 százaléka halt meg. Az elégtelen higiéniai körülmények miatt sokan a tífusz áldozatai lettek. A betegeket benzininjekciókkal ölték meg. A gyengéket szelekciók során szűrték ki. 1944 nyarán, a kiürítés keretében a túlélők 10 százalékával végeztek. Az utolsóként elhagyott altáborokban (Lagedi, Klooga) mintegy 2-3 ezer embert öltek meg. Az őrök parancsára az áldozatoknak meztelenül kellett ráfeküdniük a sorba rakott farönkökre, majd lelőtték őket. A hullákra újabb réteg fa, majd újabb sor holttest került. Végül a távozó nácik benzinnel lelocsolták és meggyújtották a máglyákat.

Vaivarát a korábban már Dachauban, Flossenbürgben szolgáló, 1942-1943 során Auschwitzban profi tömeggyilkossá kiképzett Hans Aumeier SS-százados vezette. Aumeier kevesebb mint 50 SS-t irányított. Ők feleltek az altáborok belső irányításáért, a külső őrséget észt rendőralakulatok adták.

Hans Aumeier, a Vaivara-komplexum parancsnoka

A Vaivara-komplexumba összesen 20 ezer zsidót hurcoltak. A legtöbben a litvániai vilniusi, kaunasi és egyéb gettók utolsó túlélői voltak, de ezer német, ezer cseh és 300 francia zsidó is érkezett. 1944 nyarán, amikor a foglyok száma 7 ezer fő alá csökkent, Rigából 500 magyar zsidót hoztak Vaivarába. Ők az auschwitz-birkenaui szelekció túlélőiként kerültek a Baltikumba. Sokan életüket veszítették a kényszermunka és a rossz körülmények miatt, másokkal az SS végzett. Többségük azonban túlélte az Észtországban töltött pár hónapot. Őket 1944 késő nyarán a közeledő Vörös Hadsereg elől a tengeren keresztül vitték a stutthofi koncentrációs táborba.