Digitális Konfliktus Adatbázis

A Vaivara közelében fekvő Ereda altábor 1943 októberétől 1944 júliusáig működött. A településen a Baltöl olajfinomítóval, szénbányával és olajbányával rendelkezett. A rabok építkezéseken dolgoztak. Létszámuk 1944 márciusában 1907 főn tetőzött, de júliusban már csak 1100-an voltak. Többségük litván zsidó volt, de egy kisebb csoport cseh és német zsidó mellett, magyar nők is érkeztek. A lágert az SS irányította külső őrséget néhány tucat orosz rendőr adta. Az egyik parancsnok szerelmes lett egy zsidó fogolynőbe és mindketten megszöktek. A náci rendőrség elfogta és valószínűleg kivégezte őket. Utódja, Helmut Schnabel személyesen korbácsolta, rugdosta, lőtte agyon a foglyokat. vette át. Általánossá váltak a korbácsolások és a gyilkosságok. A terror még az OT német alkalmazottait is elborzasztotta. (Közülük többen élelemmel is segítették a zsidókat.) Amikor egy beteg zsidó nem ért el a latrináig, Schnabel „te átkozott kutya, bepiszkítod a havat” üvöltéssel agyonlőtte. Két foglyot azért ölt meg, mert repetát kértek a levesből. Máskor egy (valószínűleg magyar zsidó) nőt arra kényszerített, hogy járkálás közben pucolja ki a csizmáját. A szerencsétlennek térden kellett utána csúszkálnia, miközben az eredménnyel elégedetlen SS a fejét és az arcát rugdosta. Az állandóan részeg parancsnok kezéhez magyar vér is tapadt. A terhesen érkező magyar zsidó nők újszülötteit vízbe fojtotta, vagy halálra éheztette. 1944. július végén az utolsó szelekció során minden tízedik rabot megöltek. Ereda lett a Vaivara-komplexum egyik leggyilkosabb altábora, a halottak száma 700-1000 főre becsülhető. A magyar áldozatok számát nem ismerjük.