Digitális Konfliktus Adatbázis

Az altábort 1944 februárjában hozták létre. A foglyok a Baltöl építkezésein dolgoztak. A márciusban 1500 fős létszám júliusra 405-re csökkent. A legtöbb fogoly litván, cseh, illetve német zsidó volt. A parancsnok, Franz Stiewitz, kezdetben tisztességesen bánt velük, később brutálissá vált. A többi kiürített altáborból érkező foglyok behurcolták a tífuszt. Egyesek a betegségbe haltak bele, másokat munkaképtelenként az SS ölt meg. Goldfieldsben 1944 júniusa és augusztusa között magyar nők is raboskodtak. Legalább 250-en lehettek, életkoruk jellemzően 17-26 év volt. Auschiwtz-Birkenauból először a lettországi Riga-Kaiserwaldba, majd onnan a Vaivara-komplexumba kerültek. Rongyos ruhában, gyenge élelmezés (napi kétszer korpaleves, egy darab kenyér) mellett naphosszat fát vágtak és fűrészeltek a mocsaras erdőben. Sokszor térdig a vízben álltak. Bár sokat szenvedtek, halálesetről nincs tudomásunk. Valamikor augusztusban evakuálták őket a Vörös Hadsereg elől. A közeli Lagedi altáborba vitték, majd néhány hetes várakozás után a stutthofi koncentrációs táborba szállították őket.