Digitális Konfliktus Adatbázis

Az északkeleti kisvárosban (ma Kiviõli) működött a Baltöl vállalat központja. 1943 őszén két, közös parancsnokság alá tartozó altábort hoztak létre. 1944 májusában 1700 rabot 71 őr, és néhány női felügyelő irányította. A az I-es altáborban a kezdetben mostoha körülményeket a foglyok munkateljesítményének fokozásában érdekelt Baltöl folyamatosan javította. Bevezették a folyóvizet, nőttek a fejadagok, egy ideig még kóser étkezés is elérhető volt és a zsidóknak engedélyezték vallási ünnepeik megtartását. A Kiviöli II-es táborban a körülmények és a bánásmód is rosszabb volt. Ide kerültek a Magyarországról elhurcolt zsidó nők. Egy, esetleg két csoportban érkeztek Kiviölibe 1944 júniusában, Rigán keresztül. Legalább 250-en lehettek, zömmel erdélyiek és kárpátaljaiak voltak. Egy részüket pár nap után a goldfieldsi altáborba vittek dolgozni. Mások két hónapig maradtak. Gyárban dolgoztak, majd építkezéseken lapátolták a homokot. Az észt őrök nem verték őket, a német SS-ek viszont igen. A gyakori szelekciók során a terhes nőket kiválogatták és megölték. Az altábor kiürítése előtt a Vaivara-komplexum főorvosa szelektált. A betegeket, gyerekeket és öregeket elvitték, és valószínűleg Ereda környékén kivégezték. A túlélőket, köztük a magyar nőket, Tallinnon és Danzigon (Gdansk) keresztül hajóval hurcolták a stutthofi koncentrációs táborba. A két Kiviöliben felállított altábornak több száz áldozata volt. A magyar áldozatok valószínűleg néhány tucatnyian lehettek.