Gánya, 1941


A 700 fős gányai közösség felét Galíciába deportálja a KEOKH és a magyar hadsereg. Nagy részüket augusztus végén az SS Kamenyec-Podolszkijban kivégzi. Az elhurcoltak alig 10 százalékának sikerül visszatérnie Magyarországra.
Részlet a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság által felvett jegyzőkönyvekből (Forrás: DEGOB-jegyzőkönyvek: 2825, MZSL)

1941 júliusában a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság nyomozói Gányán is megjelentek. Lezárták a faluból kivezető utakat és hozzákezdtek a több mint 700 gányai zsidó dokumentumainak ellenőrzéséhez. Azokat, akik nem tudták igazolni magyar állampolgárságukat, „hontalannak” nyilvánították és letartóztatták. Közülük csak a munkaszolgálatot teljesítő, távollévő férfiak feleségei és gyermekei maradhattak a faluban, amennyiben az asszony rendelkezett érvényes házassági papírokkal. (Mivel a máramarosi zsidók házasságaikat gyakran nem vezetették be a polgári anyakönyvekbe, ez a feltétel sokszor problémát jelentett.) A többieket (a teljes zsidó lakosság mintegy felét) Ukrajnába szállították. Többségüket augusztus végén Kamenyec-Podolszkijnál lemészárolta az SS. A deportáltak mintegy 10 százalékának sikerült visszaszöknie Magyarországra. A gányai zsidókat 1944 áprilisában a mátészalkai gettóba hurcolták, majd innen május 22-én Auschwitz-Birkenauba deportálták. Bár néhányan túlélték a holokausztot, a háború után a közösséget már nem alakították újjá.

 

Források: Kepecs 1993, 194. o.; Frojimovics 2007b, 668. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita