Digitális Konfliktus Adatbázis

1941-ben Huszton élt Kárpátalja egyik legnagyobb, több mint hatezres zsidó közössége. A július 13-i rajtaütésszerű razzián a KEOKH által összeállított névlista alapján 150 családot (mintegy 500-600 embert) tartóztattak le. Augusztus 3-án újabb 60 családot hurcoltak el. A huszti zsidókból két transzportot szerveztek. Az elsőt néhány napon belül Ukrajnába szállította a magyar katonaság. Túlnyomó többségüket a hónap végén Kamenyec-Podolszkijnál SS egységek, valamint német és ukrán rendőri alakulatok lemészárolták.

Slachta Margit katolikus politikus, közéleti személyiség augusztus 10-én Husztra látogatott, hogy kérdőre vonja a deportálásban részt vevő magyar hivatalnokokat, megakadályozza a túlkapásokat, ha pedig lehetséges, elérje a deportálások leállítását. „Huszton először a járás szolgabíráját kerestük fel” – áll Slachta augusztus 20-i beszámolójában –„A főszolgabíró kijelentette nekünk, hogy ő bizony nagyon üdvözlendőnek tartja járásának lehetőleg teljes zsidómentesítését, amire nézve a kormányzói biztosság utasításai szerint jár el”. Hasonló választ kaptak a szintén a városban tartózkodó Meskó Arisztid rendőrtanácsostól is, aki az egész akció végrehajtásáért felelt. Meskó nem is titkolta, hogy a belügyminisztériumi rendeletben meghatározottnál jóval több zsidót akar kitelepíteni.

Végül – egyéb tényezők mellett – Slachta beszámolója is szerepet játszott abban, hogy augusztus 8-án Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter felfüggesztette a deportálásokat, amelyek augusztus 15-ével le is álltak. A második huszti transzport elindítására így már nem került sor.

Források: Frojimovics 2007b, 674. o.; Kepecs 1993, 192. o.; Majsai 1986, 223-226. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz