Máramarossziget, 1941


A mintegy 10 ezer fős máramarosszigeti zsidó közösségből több száz embert Ukrajnába toloncolnak a magyar hatóságok 1941 július-augusztusában. Többségüket augusztus utolsó napjaiban az SS Kamenyec-Podolszkijnál meggyilkolja.
Részlet a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság által felvett jegyzőkönyvekből (Forrás: DEGOB-jegyzőkönyvek: 384, MZSL)

Máramarosszigeten élt Kárpátalja második legnépesebb zsidó közössége. 1941 elején 10.144 izraelita lakta a várost, ez a szám a több ezer magyar településből csak hét esetében (Budapest, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Munkács, Újpest, Miskolc) volt magasabb. A zsidók összlakosságban elfoglalt arányszámát tekintve a máramarosszigeti zsidóság az ötödik helyet foglalta el 39,1 százalékkal Tiszakarácsonyfalva, Munkács, Újbocskó és Dunaszerdahely után. 1941 nyarán a magyar hatóságok több száz embert hontalannak minősítettek és Galíciába deportáltak. Többségük Kamenyec-Podolszkijba került, ahol Friedrich Jeckeln SS-tábornok alakulata kivégezte őket. A deportáltak közül nagyon kevesen tudtak visszaszökni Magyarországra. Máramarosszigetre csak Mose Libermann, az egyik helyi zsinagóga samesza (templomszolgája) tért vissza, aki lőtt sebbel mászott ki a hullahegy aljáról a kivégzés után. A csodával határos módon megmenekült férfi részletesen beszámolt az elhurcoltak sorsáról, de senki nem hitt neki. A máramarosszigeti zsidókat 1944. május 16. és 22. között három transzporttal deportálták Auschwitz-Birkenauba. A háború után a túlélők újjáalakították a közösséget az ismét Romániához csatolt városban, de a következő évtizedekben az elvándorlás miatt a zsidók száma folyamatosan csökkent. 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű, izraelita vallású ember élt itt.

 

Források: Kepecs 1993, 192. o.; Frojimovics 2007b, 693-695. o.;

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita