Digitális Konfliktus Adatbázis

1941 nyaráig Dombón közel 1000 zsidó élt. Július-augusztusban mintegy 120-200 főt a magyar belügyi és katonai hatóságok átdobtak a keleti határon. A kitoloncoltak nagy részét Kamenyec-Podolszkijban gyilkolták meg német és ukrán rendőri egységek 1941 augusztusának végén. A Dombón maradtakat erről egy helyi honvéd értesítette, aki tanúja volt a mészárlásoknak, és falujába hazatérve beszámolt tapasztalatairól. A közösség maradékát 1944 tavaszán deportálták. Mikor április közepén megkezdődött a kárpátaljai gettósítás, a zsidóknak pénzzel sikerült rávenni a jegyzőt, hogy nyilvánítsa járvány sújtotta településnek és ezzel zárja karanténba a falut: így a zsidókat nem tudták elhurcolni. Később azonban orvosok érkeztek a fővárosból, akik megállapították, hogy indokolatlan volt az intézkedés. Ezután hamarosan a helyi zsinagógába zsúfolták a zsidókat. Az ekkor húszéves Smajovits Feigl 1945-ben így emlékezett a dombó hitközség felszámolására: „Az itteni lakosság a végén a nagyon komiszak voltak [sic]. Amikor elvittek bennünket a csendőrök, köztük dombóiak is ütöttek, bántottak bennünket.” Néhány zsidónak sikerült elrejtőzni a környékbeli hegyekben, de a csendőrök a helyi parasztok segítségével kézre kerítették őket. A dombóiakat előbb a técsői gettóba szállították, majd innen május végén Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.

Források: Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 1277; Kepecs 1993, 194. o.; Frojimovics 2007b, 657-658. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz