Digitális Konfliktus Adatbázis

1941 elején 440 zsidó élt Izán. A nyár folyamán a közösség több tucat tagját hontalannak nyilvánították és Galíciába hurcolták a magyar hatóságok. Többségüket az SS lemészárolta Kamenyec-Podolszkijnál augusztus utolsó napjaiban. 1944 tavaszán a Központi Zsidó Tanács a következőt írta az izai fiókhitközség regisztrációs lapjára: „1941 óta a hitközség nem működik, ezért nincs semmilyen szervezet”. Ez arra enged következtetni, hogy bár a helyi zsidók nagy része 1941-ben még Magyarországon maradt (még 1944 is 400 felett volt a lélekszám), a deportáltak között lehettek a közösség vezetői és prominensei.

Jutkovics Mendel izai cipész munkaszolgálatosként tanúja volt a Magyarországról kitoloncolt zsidók tragédiájának. A férfi hazatért. A keleti fronton tapasztaltak arra ösztönözték, hogy amikor 1944 tavaszán a csendőrök megkezdték az izai gettóba tömörített zsidók deportálását, megszökjön: „1944 májusában, amikor a többieket elszállították már a gettóból, visszagondolva arra, amikor 1941-ben az orosz fronton voltam mint katona, láttam, mint vitték ki a lengyel származásúakat az országból és mit csináltak ezekkel a szerencsétlenekkel - elhatároztam, hogy ezt én nem fogom végigcsinálni.” Négy társával együtt hetekig bujkáltak az erdőben, de később Huszton felismerte és feljelentette őket valaki. A csendőrök összeverték a szökevényeket, akiknek útja előbb Nyíregyházára, majd Debrecenbe és innen Auschwitz-Birkenauba vezetett. Az izai zsidókat ezalatt a huszti gettóba vitték és innen hurcolták a megsemmisítő táborba.

Források: Kepecs 1993, 192. o.; Frojimovics 2007b, 677-678. o.; Frojimovics-Schweitzer 1994, 288. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz