Digitális Konfliktus Adatbázis

Ondód (ma: Torony) falucskában 1700-as évek végén telepedtek meg a romák. Az érkezők többsége szegkovács volt. Szaktudásukra valószínűleg Ondód és a szomszédos Torony művelt határának terjeszkedése miatt volt szükség: a cigányok állították elő és javították az erdőirtásnál használt szerszámokat. A 20. században a falu Sűrűnek nevezett cigánytelepén élő romák zenészként és napszámosként keresték kenyerüket. Az 1923-tól önálló ondódi községi iskolát 1936-tól kettéosztották cigány és nem cigány intézményre. A diszkriminatív, szegregált oktatást Vas vármegye alispánja személyesen járta ki a kultuszminisztériumban. Kérését azzal indokolta, hogy „...a nagyrészt csirkefogó, rossz magaviseletű és fertelmesen piszkos gyermekhaddal a magyar polgárgyerekek erkölcsi fejlődését, higiéniáját és egészségét is állandóan veszélyezteti”.

1944 augusztusának egyik kora hajnalán a hatóságok összegyűjtöttek mintegy 70 férfit és munkaszolgálatra hurcolták őket. A következő hetekben a megye különböző pontjain (Szombathely, Sárvár, nyugati határszél) dolgoztatták a romákat. November 4-én a helyi csendőrök elfogtak 24 helyi cigányt, férfiakat, asszonyokat, fiatalokat (köztük egy 14 éves kamaszlányt is). Letartóztatták a nem roma Szemes Istvánt is, akinek a felesége cigány volt. A foglyokat először gyalogmenetben Szombathelyre hajtották, majd onnan vonaton a komáromi Csillagerődbe szállították. Itt embertelen körülmények tartották a deportáltakat, majd sokukat német koncentrációs táborokba vitték.

Az ondódi nők először Dachauba, majd Ravensbrückbe kerültek. Horváth Zsuzsanna 16 éves volt: „Fiacskám, az maga volt a pokol. Dachauig egyszer sem nyitották ki az ajtót, vagy ötven ember kapott egy kanna vizet. Méternyire állt az ajtóban a szar, le kellett pucolnunk. Négy nap utaztunk, négy éjjel utaztunk, ötödik nap megérkeztünk. [..]Innen mentünk tovább Ravesbrückbe, csupa nő közé. Munka látástól vakulásig, egy pohár kávéval, fél tenyér kenyérrel, bírd, ameddig tudod .[…] Pokoli volt a szenvedés, nem is lehet róla beszélni.” Ravensbrückben a náci orvosok áltudományos kísérleteket végeztek a magyar roma nőkön. „Jöttek a fehérköpenyesek. Orvosok. Beinjekcióztak bennünket, hogy megálljon a vérzésünk. Mindennap megvizsgáltak bennünket, kotoráztak, fájdalmat csináltak. Szörnyű volt.”Egy másik túlélő, Nyári Ernőné évtizedek elteltével is hordozta a brutális beavatkozások nyomát: „Nézze meg a lábamat, még most is kijönnek rajta a fekete foltok. Attól a hosszú, tüzes tűtől van az egész.” Egy tucatnyi sárvári, pankaszi és ondódi cigány nők a háború végéig kitartott egymás mellett. Ravensbrückből egy szövőgyárba kerültek, majd egy bombatámadás során együtt szöktek meg és bujkáltak, míg végül az amerikai hadsereg felszabadította őket. Az ondódiak 1945 nyarán értek haza szülőfalujukba. Az elhurcoltak mintegy fele élte túl a kálváriát.

Források: Bársony – Daróczi 2004, 99-102. o; Prieger 2009; Schermann 1985; Szuhay Péter kutatása a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításához

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz