Temesvár, 1848. március 28- április 17.


A lakosság ki akarja űzni a zsidókat Temesvárról, de a kormány közbelépése miatt erre végül nem kerül sor.
Tyroler József: A Batthyány-kormány (színezett metszet Weber Henrik rajza alapján)

Temesváron a legtöbb zsidó a Gyárváros nevű peremkerületben lakott. Március végén a helyi, többnyire horvát polgárok a városkapitány elnöklete mellett magukhoz hívták a zsidó családfőket, szidalmazták és felszólították őket, hogy távozzanak a városból. Preyer János polgármester ugyanaznap jelentette Batthyánynak, hogy a lakosság nagyobb része „a zsidók ellen olyannyira felhevült, hogy azon esetre, ha a zsidók emancipációja törvénnyé válnék, itt helyütt is sajnos eseményektül tartani kellene.” Április 1-jén a Budapesten a kormányt képviselő Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány (MOIB) elrendelte, hogy a tanács igyekezzen lecsillapítani a békétleneket, és a nemzetőrség, szükség esetén pedig a katonaság bevetésével lépjen fel határozottan a zsidók vagyon- és személybiztonságát veszélyeztetőkkel szemben. A rendeletet a temesvári városi tanács április 4-én hirdetményben közzé is tette. Április 1-jén Preyer jelentette, hogy „a zsidók elleni ingerültség még mindig tart, s a nép nemcsak a kóborlóknak, hanem több év óta itt lakott zsidók kiűzetését kívánja. A helyhatóság ily körülményekben szorongattatik.” Április 4-én Preyer utasítást kért a MOIB-tól a lakhatási joggal rendelkező izraeliták „további itthelyütt megmaradhatása” iránt. Jelentése szerint a gyárvárosiak csak annak a 18 izraelita családnak a maradását hajlandóak elnézni, amelyek már Temesvár szabad királyi várossá nyilvánításakor is itt laktak. Ugyanezen a napon jelentette a MOIB-nak azt is, hogy a zsidók elleni ingerültség lecsillapítása érdekében a város elhatározta az izraeliták összeírását és a lakhatási joggal nem rendelkezők „születési helyeikrei elutasítását”.

Április 10-én Preyer felterjesztette a helybeli kereskedelmi társulatok, céhek és más polgárok nyolc pontból álló petícióját. Ez a következőket kérte: a zsidókat utasítsák ki a belvárosból és a külvárosokból, tiltsák el őket „a belső városban házaknak vevésétől, az árucikkek és kézimunkáknak szállítása iránti nyilvános árverésektől, úgyszinte a vendégfogadók s kávéházaknak kibéreltetésétől”, szüntessék meg a házalói és kereskedői ténykedésüket, tiltsák el „a zsidókat és egyéb idegen kereskedőket a helybeli heti vásárokoni árulástól”, a helybeli országos vásárt a jövőben korábbi helyén, a városon kívül tartsák, és a jövőben a Helytartótanács a városi tanács, a céhek és kereskedelmi társulatok beleegyezése nélkül senkinek ne adjon „kereskedelmi és mesterségi jog iránti engedelmet.” Preyer mindezt azzal terjesztette fel, hogy miután „a kebelbeli adózó kereskedők és művészek a zsidók által nagy kárt szenvednek”, a MOIB méltányolja és a minisztériumhoz pártolólag továbbítsa a kérelmet.

Április 13-án a polgármester azt jelentette István nádornak, hogy a MOIB utasítására a város felfüggesztette a lakhatási joggal nem rendelkező zsidók kiűzését. Április 13. körül Nasicz Adolf, a temesvári zsidók küldötte is beadványt intézett Szemere Bertalan belügyminiszterhez. Ebben közölte, hogy Temesvárott az ellenszenv nem szűnik: minden órában várható egy petíció, amely a zsidók kitiltását célozza. Kérte Szemerét, hogy hagyja meg őket eddig élvezett javadalmaikban, hiszen többségük lakhatási joggal rendelkezik, újoncokat állított stb. A MOIB április 13-án utasította Temesvár polgármesterét a zsidók lakhatási jogának tiszteletben tartására. Április 17-én hasonló értelmű rendeletet küldött a tanácsnak azzal, hogy várja be a további kormányrendeleteket és „erélyes intézkedési által meggátolni iparkodjék” az antiszemita uszítást és atrocitásokat.

 

Forrás: MOL MOIB 236, 92, 337, 530, 432, 202; Meszlényi 1923-1924, 730-731. o.; Simon 1984b, 119.o.; Urbán 1999. I. 225. 276. 321. 341. o ; Urbán 2001, 21. o.; Pascu – Cheresteşiu 1977, 25., 158-159., 239., 285-286. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita