Ördögkút, 1940. szeptember 9.


Magyar katonák a kőröskisjenői román jegyzői hivatal előtt (Forrás: Fortepan)

A Szilágy megyei községnek (Treznea) 1940-ben mintegy kétezer lakosa volt, románok és református magyarok vegyesen. Zsidó közössége ötven-hatvan főt számlált.1 1940. szeptember 9-én ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak az 1. magyar határvadász dandár Ákosi alezredes vezette 22. zászlóaljának katonáira, akik közül többen elestek. A magyar katonák válaszul a község lakói közül 86 embert meggyilkoltak, köztük hét zsidót, a román ortodox pópát és a tanítót.2 Az áldozatok mintegy felerészben nők, gyermekek vagy idősek voltak. Sok házat felgyújtottak, valamint megrongálták a román templomot. A gyilkosság pontos körülményei és motivációi máig vitatottak.
Román szemtanúk szerint a bevonulók között zilahi magyar fiatalok is voltak, akik nem tartoztak a hadsereg kötelékébe. A katonák egy része ittas volt. Nem tisztázott, hogy az egység miért tért le a Kolozsvár-Zilah főútról, hogy az onnan négy kilométerre fekvő községet megszállja. Magyar katonák beszámolói szerint Costea román pópa biztatta a helyieket ellenállásra, akik a templom tornyából géppuskából valamint több házból kézifegyverekből tüzeltek az érkező honvédekre. A magyar katonák visszaemlékezései szerint a lövéseket a pópa lánya adta le (mások szerint társai is voltak), aki a kivonuló román katonaság biztatására cselekedett. Zászlóaljparancsnokuk utasítására a debreceni honvédek megrohanták a paplakot és legyilkolták a pópa egész családját. Ezután a megzavarodott katonák válogatás nélkül tüzelni kezdtek a házak között szaladgáló civilekre. Egyes román források vitatják, hogy fegyveres provokáció történt volna. Az 1946-os kolozsvári népbírósági eljárás vádirata szerint Bay Ferenc helyi földbirtokos hívására jöttek a katonák a faluba, aki a birtokából részesített román parasztokat akarta megbüntetni.3 A katonákat állítólag helybeliek kísérték egyes románok (haragosaik) házaihoz.
A helyi magyarok közül mások megpróbálták megállítani a gyilkolást, de a katonák őket is bántalmazták. Ezután, mintegy kétszáz embert a közeli sziklákhoz hajtottak, hogy kivégezzék, de végül elengedték őket (állítólag azért, mert a visszavonuló román alakulatok közbeavatkozásától tartottak).
Az áldozatok között hét zsidó volt, köztük egy Berkovits nevű idős asszony, akit két unokájával az ágy alatt találtak meg holtan. Megöltek egy bánffyhunyadi fiatal zsidó párt, akik a környéken kirándultak. A román templomba menekültek, de a magyar katonák rájuk törtek és megölték őket. A zsidó halottakat a Chevra Kadisa csak napokkal később temethette el. Az áldozatokat helyiekkel jeltelen tömegsírba hantolttaták el az ortodox temetőben.
Forrás: Maria Bucur, Treznea. Trauma, nationalism and the memory of World War II in Romania, Rethinking History, Volume 6, Number 1, April 1, 2002, pp. 35-55., Giladi David, szerk.: Salaj–Szilágy megye zsidóságának emlékkönyve. Tel Aviv, A Szilágysági Zsidóság Emlékkönyvének szerkesztőbizottsága, 1989, 80-81., Illésfalvi 2004, 67-68.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-román-zsidó