Nagysármás – Kissármás  – Pusztakamarás,, 1944. szeptember 15 (?)


A második bécsi döntés után román területen maradt mezőségi községek az 1944. szeptember 5-én indult offenzíva során kerültek magyar kézre. A helyi zsidó és román lakosság értesült a fenyegető veszélyről és egyesek megpróbáltak elmenekülni. Voltak, akik a román illetve magyar hatóságok megnyugtatása nyomán visszatértek. A katonákkal együtt egy csapat csendőr is érkezett a községbe, akiket szeptember 7-én felváltott egy 120 főt számláló zilahi csendőrszázad, Láncz László vezetésével. A csendőrök a sebtében megszervezett magyar nemzetőrséggel együttműködve a zsidó házakat sárga csillaggal jelölték meg, majd kifosztották a román és zsidó házakat. 1944. szeptember 9-én (11-én) összegyűjtötték az összes zsidó lakost, 126 személyt, akiknek többsége nő, idős vagy gyermek volt. Bezárták őket a Pop Ioan határőr házánál egy fabarakkban létrehozott gettóba. A zsidókat bántalmazták, két lányt megerőszakoltak.
1944. szeptember 15-én (16-án) a 2. magyar páncélos hadosztály katonái és a csendőrök helyi lakosok segítségével szekereken elhurcolták valamennyiüket. A falutól 8-10 kilométernyire, Pusztakamarás község Sóskút nevű határrészén a fiatalabb férfiakkal a dombtetőn tömegsírt ásattak, majd az 52 asszonyt, 31 férfit és 43 gyermeket levetkőztették, kirabolták és a gödrökbe lőtték. Az áldozatok elhantolása, kirablása hajnalig tartott. Ekkor indult vissza Kissármás irányába a rablott holmikkal két teherautó és két személyautó. A holttesteket 1945. február 21-én exhumálták. A munkára a környékbeli magyar falvak lakóit rendelték ki, köztük a tömeggyilkosságban közreműködő nemzetőrök családtagjait, akiket kényszerítettek, hogy nézzék végig a halottak azonosítását.
A sóskúti mészárlás után a csendőrök Láncz százados vezetésével a környék falvaiban kutattak további zsidók után. A razziák során mintegy negyven embert gyűjtöttek össze Kissármáson. Őket is ki akarták végezni, ezt azonban Lánczi felettese, Újházi alezredes megakadályozta. A foglyokat később a román és szovjet csapatok szabadították fel.
A zsidó lakosság kivégzésével egy időben a magyar csapatok letartóztatták a község román elitjének tagjait is, köztük papokat, orvost, ügyvédet, rendőrt és községi elöljárókat. Szeptember 15-én néhány román foglyot szabadon engedtek, de 18 túszt Kolozsvárra, majd Zsibón keresztül Budapestre hurcoltak. Állítólag útközben egyeseket kivégeztek.
Forrás: Matatias Carp: Cartea neagră. Suferinţele Evreilor din Romȃnia 1940-1944. Vol IV. Bucuresti, Dacia Traiana. 1947.,  Matatias Carp, Sarmas: One of the Most Horrible of Fascist Crimes (Bucharest, 1945, Erdélyi 2004, Nicholas M. Nagy-Talavera, The Anatomy of a Massacre: Sarmas 1944., Niciu et al. 1997.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-román-zsidó