Digitális Konfliktus Adatbázis

A nagyrészt magyarlakta bihari falu a második bécsi döntés után román fennhatóság alatt maradt. A lakosok egyharmada ezt követően Magyarországra menekült. 1944. szeptember 14-én a honvédség aradi offenzívája nyomán Gyanta magyar kézre került. 1944. szeptember 20-23 között a magyar hadsereget kiszorították Arad térségéből. A magyar utóvédek szeptember 24-én délután néhány órás heves utcai harc után feladták a Fekete-Körös völgyében fekvő falut. A bevonuló román hadsereg harmadik hegyivadász hadosztályának katonái nyomában megérkeztek a „voluntárokból”, azaz környékbeli önkéntesekből alakított Someşul zászlóalj (más adatok szerint a szovjet fogolytáborokban toborzott önkéntesekből alakult Tudor Vladimirescu hadosztály) emberei, Teodor Brîndea őrnagy (más források szerint százados) vezetésével. Azzal vádolták a helyieket, hogy fraternizáltak a visszavonuló magyar katonákkal illetve a románokra lőttek. Parancsnokuk utasítására az óvóhelyekről kikergetett embereket részben a helyszínen, részben a temető árkában lőttek agyon. 41 helybéli magyar lakost, egy (vegyes házasságban élő és családját védelmező) románt és két magyar katonát mészároltak le. A vérengzés legfiatalabb áldozata egy kétéves kislány, a legidősebb egy 71 éves férfi volt. Sokakat bántalmaztak, a nőket megerőszakolták. Felégették a százötven éves református parókiát, kegyszerekkel, értékes könyvtárával és iratanyagával együtt. A falut kirabolták és felgyújtották, az állatállományt elhajtották. A helyi románok egy része próbált segíteni az áldozatokon. Az augusztus végén a román hatóságok által internált Boros Ferenc lelkész családját például a falu orvosa bújtatta el.
A történtek évtizedeken keresztül tabutémának számítottak. A történteket Köteles Pál, a falu szülötte Hotel Kárpátia című regényében, a vérengzést gyermekként túlélő Boros Zoltán Fekete vasárnap című dokumentumfilmjében (1993) örökítette meg. Az első helyi megemlékezésre csak 2000-ben került sor. 2004-ben emléktáblát állítottak az áldozatoknak, amelyre 48 nevet róttak.
Forrás: Benkő Levente: Gyanta, félelmek nélkül. In Krónika, 2004. nov. 19., Kosztin: Chronicle of Cruelties, 78. o., Köteles Pál: Hotel Kárpátia. Budapest, Magvető, 1989, Boros Zoltán: Fekete vasárnap (http://www.youtube.com/watch?v=iYO8VMOj8ZU), Presbitériumi jegyzőkönyvek 1944. december, Vincze kronológia

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz