Digitális Konfliktus Adatbázis

A magyar erők 1944. október 21-én ürítették ki Bezdánt. Másnap Draža Mihajlović csetnik fegyveresei vonultak be és november 2-ig ők ellenőrizték a települést. Meg is alakult az ideiglenes új községi bizottság, tagjainak többsége magyar nemzetiségű volt. Ekkor megérkeztek az 51. Vajdasági Hadosztály 12. rohambrigádjának katonái, akik szovjet segítséggel kiverték a csetnikeket Bezdánról. 1944. november 3-án a 12. brigád tagjai a túlnyomórészt magyarlakta község egész magyar lakosságát a futballpályán terelték össze. Állítólag jelentős részüket ki akarták végezni, de ezt egy szovjet tiszt megakadályozta.3 A 18 és 40 közötti férfiakat kiválogatták és elhajtották Zombor felé. A partizánok kiválasztottak egy csoportot, akiket az isterbáci tanyákhoz kísértek. Itt egy ház pincéjébe zárták őket majd a legelőn két partizán férfi és egy nő 38 helyi német és magyar lakost kivégzett. Az áldozatok között volt egy 13 éves fiú is. A hevenyészve elhantolt holttesteket a járványveszély miatt a hatóságok az Alsó-temetőbe szállították át 1945 tavaszán.
1944. november 11 és 29 között újabb tömegkivégzésekre került sor. Találtak megcsonkított hullákat a községháza pincéjében és a Ferenc-csatorna vizébe dobva is.

A katolikus plébánia halotti anyakönyvei szerint 101 magyar helyi lakost, többségében fiatal férfiakat öltek meg. Zömük paraszt vagy kétkezi munkás volt, de a középosztályhoz tartozók is voltak közöttük, többek között egy tanár és kereskedők. A közeli erdőben elfogott 25 honvédet valamint Törökkanizsáról a szovjetek által ide küldött fuvarosokat is likvidáltak a partizánok. A megmaradt lakosságot elűzték otthonaikból, a gyűjtőtáborból csak december elején térhettek vissza. Ezalatt házaikat teljesen kifosztották, állataikat elhajtották. 1945 tavaszán a partizán megszállókat bolgár egység váltotta fel, amelynek parancsnoka engedélyezte, hogy az áldozatokat exhumálják, és megadják nekik a végtisztességet.
Az áldozatok teljes száma mintegy 150-180 főre becsülhető, közülük 118-at sikerült azonosítani.
Forrás: Cseres 1973, Cseres 1991, 104-137. o., Matuska: Számvetés, Matuska 1991, 27-38. o., Mészáros 1995, 177-182. o., Kasaš 1996, 176. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz