Konfliktustérképek

1942. január 8-án szegedi helyőrséghez tartozó magyar alakulat érkezett a településre. Ezt követően helyi magyar polgárok, köztük tanítók bevonásával bizottságot alakítottak, amely döntött a letartóztatandó szerbek személyéről. A tömeges letartóztatások másnap kezdődtek, amelyekben a csendőrök és katonák mellett magyar és német nemzetiségű polgárőrök is részt vettek. 39 embert hurcoltak a községházára. A foglyokat a visszaemlékezések szerint változatos módon kínozták a kihallgatások során, például a férfiak heréit csavargatták, vagy az asztalról az áldozatok hasára ugrottak. Közülük 11 embert később szabadon engedtek, a többieket a Tisza-partra kísérték és a folyóba lőtték. Január 10-én újabb 37 szerb lakost öltek meg ugyanitt. Hét áldozatot, köztük három temerini zsidót a határban egy fészerben gyilkoltak le, és a közelben tömegsírban földelték el őket.

Áldozatul esett a falu szinte teljes szerb értelmisége, köztük az ortodox pap, orvos, ügyvéd, a jegyző, tisztviselők, valamint a vagyonos iparosok, kereskedők és parasztok egy része. Sokaknak a családtagjait is meggyilkolták. Az áldozatok alig több mint fele volt fegyverfogható férfi: 19 nőt és 15 gyermeket is megöltek. Golubović kutatásai szerint összesen 85-en voltak, de Aleksandar Veljić szerint, aki helyi szerb papok összeírásaira hivatkozott, legalább 90 áldozat volt, köztük húsz kiskorú. A magyar jelentések 74 áldozatról szóltak, köztük két gyermekről. Többségük szerb volt, de tíz zsidót és két rutént is legyilkoltak. (Lásd még: Temerin.)

Forrás: Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 132-134.o, Golubović, 1992, 78-80.o., Buzási 1963, 80. o. Zločini okupatora, 146-149.o., 284-285.o., M. Đučin, Puteviva Slobode , 250-251.o. és 487-488.o., Aleksandar Veljić, Mikloš Horti - Nekažnjeni zločinac, Beograd, 2009. 62-63. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz