Digitális Konfliktus Adatbázis

A városkát 1944. október 8-án szállta meg a Vörös Hadsereg. Az itt maradt 11 magyar katonát és egy rendőrt azonnal agyonlőtték, de más atrocitásokra egyelőre nem került sor. Azonnal megalakult a kizárólag szerb nemzetiségiekből álló első helyi Népfelszabadító Bizottság. Az embereket egy szintén helyi szerbekből alakult tízes bizottság listái alapján október végén és november elején kezdték összegyűjteni Kanizsáról és a környező tanyákról. Voltak közöttük a helyi nyilas párt hívei, leventeoktatók, vitézek és magyar hadifoglyok, de prominens helybeliek, köztük a plébános is. A visszaemlékezések szerint az áldozatokat november folyamán három időpontban (az utolsó 1944. november 22. volt, a gyilkosok ötlete alapján éppen 22 áldozattal) végezték ki. A gyilkosságokban részt vettek a helyi szerbekből és ti önkéntesekből álló népőrség (Narodna straža) tagjai, de állítólag Petar Relić-Čedo vajdasági OZNA főnök kivégző különítménye is. A letartóztatottak egyik részét a városháza pincéjébe vitték, ahol bestiális módszerekkel kínozták és verték őket, sokan belehaltak a bántalmazásokba. A visszaemlékezők (más források alapján nem ellenőrizhető) beszámolói szerint az áldozatok körme alá szöget vertek, nemi szervüket levágták. Volt, akinek ún. „Sztálin-kesztyűt" vágtak a gyilkosok, azaz oldalukat felvágták, majd kezüket sóba, paprikába mártva bedugták a nyílt sebbe. Különösen kegyetlenek voltak a partizánokhoz csatlakozott nők.
A tetemeket éjjelente szekéren vitették a Szigetre, ahol mésszel leöntve napokig temetetlenül hevertek. Később helyiekkel tömegsírokat ásattak, amelyekbe állítólag végül őket is belelőtték, hogy a helyszín titokban maradjon. Az áldozatok másik csoportjával a Tisza-parton végeztek, egy részüket a folyóba lőtték, a többieket az ártéren két tömegsírban hantolták el.
A túlkapásokat megtiltó 1944. december 1-jei rendelet nyomán a helyi katonai parancsnoka lefegyvereztette a vérengzésért nagyrészt felelős népőrség tagjait és egy partizán egység foglalta el a helyüket.  A hevenyészve elásott, állatok által kikapart holttesteket a közfelháborodás miatt a hatóságok tavasszal exhumáltatták. Hatvan megcsonkított holttest került elő. A kanizsai atrocitások felelőseivel szemben (más helyszínekkel ellentétben) 1945-ben eljárás indult. Egy helyi szerbet halálra, kettőt kényszermunkára ítéltek. Más kérdés, hogy a fő vád nem a civilek lemészárlása, hanem a németekkel való 1942-es kollaboráció volt.
A kanizsai áldozatok számát a magyar helytörténeti kutatók visszaemlékezések alapján 300 főre becsülik. A háborús bűnöket vizsgáló tartományi bizottság adatai szerint 103 embert végeztek ki. Forró Lajos kutatásai során eddig 77 áldozat nevét és adatait tárta fel.
Forrás: Mészáros 1995, 65-68. o., Forró 2004, 129-139., Forró 2007, Forró Lajos: Magyarkanizsai áldozatok. In Rubicon, 2009. 5. sz. 45. o., Kasaš 1996, 166. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz