Konfliktustérképek

1944. október 21-én a német és magyar csapatok feladták Temerin térségét. Október 23-tól kezdődően kisebb partizáncsapatok vonultak át a községen. Az átmenet kezdetben békés volt. 1944. október 27-én délután azonban megérkezett egy századnyi partizán osztag Ribar zentai ügyvéd parancsnoksága alatt. Az ünnepélyes fogadtatás után azonnal kijárási tilalmat rendeltek el és megkezdődött a razzia. A partizánok mellett a szomszédos cseneji tanyákról érkezett szerb civil fegyveresek és egy temerini származású zsidó is részt vettek a leszámolásban. A partizánok azzal vádolták a temerini magyarokat, hogy az 1941-es szőregi szerb telepesek szenvedéseiért elsősorban ők a felelősök.
Az összefogdosott magyar lakosokat a községházára és annak melléképületeibe hurcolták, ahol sokakat agyonvertek illetve agyonlőttek. A visszaemlékezések szerint a kivégzések közben az ittas partizánok zeneszóval, az áldozatok megalázásával szórakoztatták magukat és kiszolgáltatott embereket szadista módon meg is kínozták. Volt, akinek orrát, nemi szervét vágták le. A holttesteket más helyi magyarokkal szállíttatták el, kezdetben a temetőbe, majd a sintértelepre. A gyepmester állítólag sokkot kapott a megcsonkított hullák látványától és öngyilkosságot kísérelt meg. Egy csoportot október 29-ére virradóra Újvidékre hajtottak, ahol osztoztak a kényszermunkára hajtott helyi férfiak sorsában.
Október 30-án a partizánparancsnokság rendeletére minden felnőtt magyar férfinek, 16-tól 60 éves korig a templomudvarban kellett gyülekezni. A többség engedelmeskedett a parancsnak. Az áldozatok összeszedésében részt vettek a népfelszabadító bizottság magyar tagjai is. Egy részüket előre elkészített lista alapján a zárdába különítették el. Többnyire azt hitték, munkára mennek, de a partizánok elszedték tőlük a szerszámokat mondván „nektek erre már úgysem lesz szükségetek”. Köztük voltak a magyar hadseregben, rendvédelemben és a nemzetőrségben szolgált férfiak, jobboldali pártok tagjai, de a helyi elit tagjai, módos gazdák, kereskedők és iparosok is. A zárdában lévőket, 220 embert október 31-én este négyesével egymáshoz drótozva a temetőbe terelték. Itt kifosztották, levetkőztetették és egy előre megásatott nagy gödörbe géppuskázták őket. A többiek Újvidékre kerültek a folyamőr laktanyába, ahol sokan áldozatul estek az ottani kivégzéseknek.
A partizánalakulat tagjai végigjárták a falut és minden magyar házból összeszedték az értékeket: rádiókat, kerékpárokat, ékszereket és más használati tárgyakat.
Az OZNA kivégzésekről készült jelentése 140 likvidált emberről szól. Helytörténeti kutatók eddig 239 temerini áldozat nevét és sorsát tárták fel. Az első nyilvános megemlékezést a Délvidéken 1990. október 28-án tartották a temerini temetőben lévő tömegsíroknál.
Forrás: Ádám et al. 2011. 53-79. o., Csorba 2011, Illés 1977, Mészáros 1995, 149-159. o., Cseres 1991, Matuska 1991, 169-272. o., Kasaš 1996, 171. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz