Törökkanizsa, 1944 novembere


A törökkainzsai áldozatok jeltelen nyughelye (Forrás: Matuska Márton)

A bánáti település 941 és 1944 között német megszállás alatt állt. A partizánok 1944 novemberében 54 helyi magyar és német férfit szedtek össze a környékről, főként a „hipo” (segédrendőrség) és a DMKSZ10 tagjait, többek között Józseffalváról és Firityegyházáról, akiket kollaborációval vádoltak. Voltak közöttük a németekkel együttműködő szerb vezetők is. A túszokat a községháza pincéjébe vitték, ahol brutális módszerekkel vallatták őket. Az áldozatok tesét például vasalóval égették, talpukat felhasogatták, és a sebbe sót szórtak. A túlélők szerint a partizán nők különösen embertelenül viselkedtek.
Mintegy huszonöt embert kettesével összekötözve a Bornyújárás nevű határrészen sorba állították és tarkón lőtték. Köztük volt egy csókai férfi, akit az ottani jegyző 1941-es meggyilkolásával vádoltak. Egyikük csak megsebesült és sikerült megmenekülnie. A holttesteket Törökkanizsa több pontján tömegsírokban ásatták el helyi magyarokkal. A közeli Perkučin-tanya közelében 36 elfogott magyar határvadász katonát is kivégeztek szerb őreik. A menekülő helyi magyar elit tagjaival zsúfolt kompra a szovjet és szerb katonák sortüzet adtak, megölve Maldeghem Georgina grófnőt. A kastélyokat és a vagyonos polgárság házait feldúlták, kifosztották a helyi szerb lakosok. Ozoroczki Gábor helyi kutató adatai szerint Törökkanizsán legkevesebb 120 helyi és környékbeli (Firityegyháza, Magyarmajdány, Oroszlámos, Szaján, Szerbkeresztúr) embert öltek meg az 1944 őszi tömeggyilkosság során. Közülük 23 ember adatait ismerjük.
Forrás: Gergely József: A halál torkában. In Magyar szó, 2009. október 3.; Gubás Jenő: Törökkanizsa 1944-es ártatlan áldozatai. In Aracs, XI. évf. 2011. 3. sz. 11-19. o., Mészáros 2000, 14-17. o., Matuska 1991.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

szerb-magyar