Újvidék, 1944. október 23-tól december 1-ig


A péterváradi vár, a megjelölt helyeken tartották fogva a magyar foglyokat (Forrás: Matuska Márton)

A Vajdaság központját 1944. október 20-án adta fel a magyar honvédség. Október 22-én délután a szovjet hadsereg nyomában bevonult a városba Tito partizánhadseregének VIII. Vajdasági Brigádja, az újvidéki partizánosztagokkal kiegészülve. A délszláv lakosság a főtéren lelkesen fogadta a bevonulókat. Október 23-án megalakult a városi Népfelszabadító Bizottság, amely a katonai parancsnokság (Djodje Vasić ezredes) követelésére napok alatt összeállított egy lakossági feljelentéseken alapuló listát a városban maradt és kollaborációval vádolható német és magyar lakosokról. A jugoszláv hatóságok megtalálták a nyilaskeresztes párt tagnyilvántartását is, és az ezen szereplő 237 ember után hajtóvadászatot indítottak. A letartóztatások már a megszállás első óráiban megindultak. Helybeliek vezetésével éjjelente számos katonaköteles korú magyar férfit hurcoltak el lakásáról, de utcai razziák során is. Az áldozatot gyakran pusztán azért hurcolták el, mert magyarnak vallotta magát vagy magyar hangzású neve volt. Voltak az elfogottak között 14-15 éves fiúk is. A szerb negyedekben lakó magyarokat szomszédaik olykor megvédték a letartóztatástól.
Később megalakult a népmozgalmi nyilvántartó hivatal, ahol minden elmenekült, távollévő vagy a honvédségben szolgált személynek jelentkeznie kellett. Nyilatkozniuk kellett a megszállás alatti magatartásukról. Ebben az épületben is sok magyart letartóztattak. A magyarországi illetőségűeket a Külföldieket ellenőrző osztály (Odelenya Stranih Drzavljanina kitoloncolta az országból. Az engedély nélkül utazókat razziák során letartóztatták. (Szigethy 1956)
A magyar foglyok nagy részét a honvéd folyamőr laktanyába vitték, de sokan kerültek a péterváradi vár celláiba, az OZNA parancsnokságra, egy sportpályára valamint a dohánybeváltó és a Matica Srpska szerb kultúregyesület épületeibe is. Élelmet és vizet alig kaptak, rendszeresen bántalmazták őket. A foglyok napokig, sőt hetekig raboskodtak itt.
1944. október 29-én a Bácska és Baranya területi hadbíróság 250 háborús bűnöst ítélt halálra, akiket éjjelente nagyobb csoportokban vittek teherautókon kivégezni. A Duna-parti ún. Horgász-szigetnél, a Káty község felé vezető országút és a Duna között húzódó, "Sanghaj"-nak nevezett területen, a Gusek-tanya környékén, a környező erdőkben és más helyszíneken százával lőtték agyon az áldozatokat, köztük prominens értelmiségieket, szerzeteseket (egyikük a ferences rendházfőnök Körösztös Krizosztom), a magyar közigazgatás alkalmazottait, diákokat, kereskedőket és iparosokat. A magyar közigazgatás iratai között megtalálták 237 helyi nyilas tagkönyvét. Őket is igyekeztek felkutatni és megbüntetni.
Az életben hagyott embereket munkatáborokba küldték, ahol szintén sokan odavesztek a kegyetlen bánásmód miatt. November 10 után a tömeges kivégzések megszűntek, de még sokáig történtek éjszakai letartóztatások és gyilkosságok. Hivatalosan december 1-jével állították le az önkényes leszámolásokat. Az 1944-es újvidéki mészárlás magyar áldozatainak a számát a visszaemlékezések alapján Mészáros Sándor helytörténeti kutató legalább 1500 főre becsüli. Közülük 243 ember nevét és adatait ismerjük. 1990-ben tartottak először megemlékezést az akkori városi szeméttelepen, ahol az áldozatok egy részét elföldelték.
Forrás: Golubovic-Kumanov 1981, Matuska 1991, 295-313. o., Mészáros 1994, Mészáros 1995, 130-149.o., Kasaš 1996, 171-172. o., Szigethy 1956.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

szerb-magyar