Zsablya, 1944. október 23-tól novemberig


Csipak Teréz, a zsablyai vérengzések egyik túlélője (Forrás: Matuska Márton)

A megtorlás Zsablyán 1944. október 23-án, a bevonulás napján megkezdődött. Egy magyart nyilvánosan felakasztottak, állítólag azért, mert ellenállt a letartóztatásnak. Ezután megkezdődtek a tömeges letartóztatások. Az embereket a községháza fogdájába, utóbb a Járásbíróság börtönébe és a csendőrlaktanya pincéjébe hurcolták. November 1-jén 21 embert nyilvánosan kivégeztek a községháza udvarán. Egy hétre rá újabb, tizenhat tagú csoportot végeztek ki. Az utolsó tömeges kivégzésre november 17-én került sor. Sokan haltak meg a szemtanúk szerint bestiális módszerekkel folytatott kínzások során is. A tettesek többek között tűzben felforrósított szerszámokat használtak, az áldozatok szemét kiverték, nemi szervét levágták. A bántalmazásokban a falu szerb lakói közül is sokan részt vettek, visszaemlékezők szerint az „egész faluban lincshangulat uralkodott”.
Az 1942. januári kivégzések megtorlásaként a partizánok 1944 őszén a közel kétezer fős helyi magyarságból 190 embert végeztek ki. A háborús bűnösökről 1944-45-ben készült összesítés szerint Zsablyán ilyen vádakkal 107 embert likvidáltak 1944. november 16. és 28. között. A község életben maradt magyar lakóit 1945. január 29-én egy vendéglő és a mozi épületébe terelték. A férfiakat Újvidékre vitték kényszermunkára, családjaikat a járeki gyűjtőtáborba deportálták. Itt további 45 zsablyai veszett oda. A helyi áldozatok teljes számát a helytörténeti kutatók közel négyszáz főre becsülik, közülük 332-ről van pontos adat. Holttesteiket hat tömegsírban hantolták el a katolikus temetőben, de földeltek el áldozatokat a község más részein, többek között a dögtemetőben is.
Forrás: Matuska 2004, 60-98. o., Teleki 1999, 129-145. o., Mészáros 1995, 107-115. o., Cseres 1991, 200-207. o., Kasaš 1996, 168. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

szerb-magyar