Csurog, 1942. január 4-9.


"B.U.É.K. 1942." (Forrás: Magyar Világhíradó, 1942. január; filmhiradokonline.hu)

A község volt Újvidék után az 1942-es délvidéki razzia legtöbb áldozattal járó kivégzéseinek helyszíne. A szerb és zsidó lakosokat január 4-től Stépán László csendőr százados irányításával igazoltatásra szedték össze A megbízhatatlanok kiválogatását Varga Gyula jegyző vezetésével egy helyiekből alakult 25-30 fős bizottság végezte. Ennek szerb források szerint a katolikus pap és egy tanár is tagja volt. Mintegy ötven felfegyverzett polgárőr is részt vett a razziában. A helyiek támogatására Temerinből, Szenttamásról, Bácsföldvárról és más környező falvakból is érkeztek magyar önkéntesek. Szerb adatok szerint a végrehajtók háromnegyede civil volt.1 Az első napon elfogott szerbek közül 25 embert még aznap este a Tisza partján kivégeztek.
A következő napokban folytatódott a tömeges letartóztatás. A foglyokat három raktárépületbe, a községháza tanácstermébe és egy iskolaépületbe zárták. A kihallgatások során megkínozták az elfogottakat, állítólag például arra kényszerítették az elfogottakat, hogy a saját vizeletüket igyák meg. Az akció akkor fajult vérfürdővé, amikor január 7-én este az egyik raktárban tűz ütött ki és az áldozatok ki akartak törni. A csendőrök és polgárőrök automata fegyverekkel halomra lőtték a menekülőket. Ezzel egy időben a másik két raktárnál is lőni kezdték a foglyokat. Éjjel egy óra körül a tanácsteremben fogva tartottakat is megölték. A további gyilkolásnak állítólag az volt az oka, hogy a magyar parancsnok (Deák László?) a következményektől tartva el akarta tüntetni a vérengzés nyomait, ezért parancsot adott a sebesültek és a többi fogoly likvidálására, annak ellenére, hogy a civil végrehajtók közül többen már abbahagyták volna az öldöklést. Január 8-án és 9-én tehát folytatódtak a kivégzések. A sebesülteket szerb források szerint agyonverték illetve bajonettel szúrták le. Holttesteiket szekereken vitték a Tiszához és a jég alá dobták. A meggyilkoltak lakásait a magyar lakosok, csendőrök és katonák kifosztották.
A több mint tízezer lelkes településen magyar jelentések szerint 887, újabb szerb kutatások szerint 893, túlnyomórészt szerb lakost öltek meg. Közülük több mint kétszázan nők és gyermekek voltak. A gyilkosok helyenként az egészen kis gyermekeknek sem kegyelmeztek. Német jelentések szerint megöltek szinte minden szerb és zsidó értelmiségit, köztük papokat, orvosokat, gyógyszerészeket és tanítókat. A másik fő áldozati csoport a vagyonos gazdák, iparosok és kereskedők voltak.2 A meggyilkoltak otthonait a helyi lakosok egy része kifosztotta. A helyi 55 főnyi zsidó közösségből néhány embert 1941 tavaszán internáltak, a többieket, összesen 44 főt a razzia során ölték meg. Az áldozatok között volt hét roma is.
Aleksandar Veljić szerint mintegy 3500 embert, a csurogi lakosok 30%-át lemészárolták a razzia során. A Szabad Vajdaság című lap 1944-ben helyiek visszaemlékezései alapján 1364 áldozatról írt. Ezek minden bizonnyal túlzó adatok.
Forrás: Sajti 2004, 276. o., Golubovic 1992, 65-71. o., Sajti-Markó 1985., Zločini okupatora, 132-137. és 310-318. o., Aleksandar Veljić, Mikloš Horti - Nekažnjeni zločinac, Beograd, 2009., 68-69. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-szerb-zsidó