Mozsor, 1942. január 6-9.


Magyar katonák civileket lőnek bele egy tömegsírba (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum/75.27)

Szerb történészek feltételezése szerint a magyar közigazgatás és a rendvédelem helyi képviselői már 1941 utolsó napjaiban megkezdték a mozsori razzia szervezését. Konkoly József jegyző, Keves István római katolikus pap, Szilák József rendőr őrmester és mások 1941. december 27. és 31. között állítólag összeállítottak egy névsort a kivégzendő és vagyonelkobzásra ítélendő szerbekről. 1942. január 6-án, ortodox Karácsony napján letartóztatták az ortodox egyház helyi vezetőjét, Svetozar Miletić-et és magyar szolgálóját. A papot, aki jól tudott németül és magyarul is, később a sajkásszentiváni határban gyilkolták meg.
A tömeges letartóztatások január 8-án este kezdődtek. Ezt a határvadász katonaság (Szerb kutatók szerint a 16/II.-es számú alakulat, Szalai István parancsnoksága alatt) és a csendőrség hajtotta végre helyi polgárőrök segítségével. A foglyokat először a rendőrségre vitték, ahol kihallgatták őket. Innen a községházára kerültek, ahol arra kényszerítették az áldozatokat, hogy térdeljenek le és nézzék a falat. Az áldozatok egy részét, köztük három kiskorú gyereket szemtanúk szerint az iskola udvarán, másokat a községházán lőtték agyon. Az áldozatok többségét azonban fejszével és botokkal verték agyon. Január 9-én, reggel Sajkásszentivánról 32 elfogott civilt hoztak Mozsorra, akiket a Tisza-parton kivégeztek. Ugyanekkor dunagárdonyi és mozsori foglyokat is megöltek. Az áldozatok szállítására használt kocsikat helyi gazdáktól foglalták le. A tulajdonosok másnap reggel, véresen és emberi maradványokkal szennyezve kapták vissza a járműveket. Voltak, akiket az utcákon illetve a környező tanyákon öltek meg. A holttestek egy részét a zajló Tiszába vetették, 90 áldozatot pedig négy (9, 18, 27 illetve 36 tetemet rejtő) tömegsírban ástak el a pravoszláv temetőben. A sírokat a jugoszláv hatóságok 1945 február 8-án exhumálták. A szemtanúk szerint a holttestek egy része ruhátlan volt, sok a felismerhetetlenségig el volt torzítva, meg volt csonkítva (volt akinek a feje, másoknak végtagjai hiányoztak). Más településekhez hasonlóan Mozsoron is kifosztotta az áldozatok házait a katonaság és a magyar lakosság. A vagyontárgyakból állítólag Keves István plébános is részesült. A magyar hatóságok adatai szerint 195 embert, Golubović adatai szerint 205 személyt, köztük a szerb közösség 170 tagját, valamint 34 cigányt és egy magyart gyilkoltak meg. Az áldozatok többsége asszony, gyermek vagy idős ember volt. Veljić 236 áldozatról ír, köztük volt a szerbség szinte teljes értelmiségi és gazdasági elitje.  (Lásd még Sajkásszentiván.)
Forrás: Golubović 1992, 85-90. és 147. o., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 147-150. o., Aleksandar Veljić, Mikloš Horti - Nekažnjeni zločinac, Beograd, 2009., 66-67. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-szerb-zsidó