Óbecse, 1942 januárja


Az óbecsei zsinagóga képeslapon (Forrás: MZSL)

1942. január 26-29. között Deák László honvéd ezredes csapatai a községben (a Bácskában utolsóként) razziát rendeztek, amely véres leszámolásba torkollott. Már ezt megelőzően, január 10-től megkezdték a „partizángyanús” vagy megbízhatatlannak tekintett prominens szerb és zsidó lakosok igazoltatását a községházán. Közülük tíz férfit január 16 és 18 között a községházán kegyetlen módon kivégeztek. Az áldozatokat ütlegelték, majd fejszékkel végeztek velük. Holttesteiket a Tiszába dobták.
Szerb történészek álláspontja szerint a helyi magyarok jelentős része (akik között sokan voltak baloldali mozgalmak tagjai) nem támogatta a leszámolást, mert jó viszonyt ápoltak a szerb lakosokkal. Voltak, akik figyelmeztették szomszédjaikat a készülő razziára, de a fenyegető veszélyt kevesen vették komolyan. Egyes helyi lakosok az első letartóztatásokat követően elhagyták a falut, de január 25 után már a magyar szervek visszafordították a vasútállomásról a menekülő családokat. Ugyanezen a napon a községházán a katonai vezetés, élén Deák Lászlóval, összeült, hogy megbeszéljék a razzia menetét. Az igazoló bizottságot is ekkor alakították meg. A bizottságban részt vett Berez Gyula községi jegyző, Karácsonyi Imre polgármester, Hodik Dávid alpolgármester, Hódi István, a kerületi bíróság elnöke, és más helybeliek.
Másnap Óbecse utcáin kétnyelvű hirdetmények jelentek meg, amelyek az újvidéki plakátokhoz hasonlóan kijárási tilalmat és más korlátozásokat tartalmaztak. Megkezdődött a razzia. 1942. január 26-án, a kora reggeli órákban a járőrök mindenkit, aki munkába vagy bevásárolni indult, visszaküldtek a házába. A járőrök csendőrökből és helyi magyar polgárőrökből álltak. Megkezdték a gyanúsnak mondott szerbek és zsidók házainak átkutatását, és a tömeges letartóztatásokat, nemre és korra való tekintet nélkül. A letartóztatott személyeket az igazoló bizottság elé vezették a községházára, ahol dokumentumokkal kellett igazolniuk kilétüket. A foglyokat innen a Central szállóba vitték. Itt a razzia bizottsága sokakat halálra ítélt, akiket a legtöbb esetben meg is kínoztak. Január 26-án a késő esti órákban 26 embert, köztük nőket és gyerekeket a Tiszához vezényeltek és ott a csatorna torkolatánál a folyóba lőtték őket. Január 27-én éjjel egy katonai egység behatolt Óbecse szerbek által lakott részére, ahol tüzet nyitott a lakosságra. A tömeges letartóztatások és kivégzések is folytatódtak. Ezek során január 28-án hajnali 4 óráig 200 nőt, férfit és gyermeket öltek meg. A razzia hivatalosan január 28-án este véget ért. A fogva tartottak egy részét hazaengedték, másokat Szabadkára vittek internáló táborba, ahonnan bizonyos idő elteltével hazaengedték őket. Ennek ellenére január 29-én még történtek kivégzések. Két helyi ügyvédet és egy kereskedőt például, akiket 1941-ben a bácstopolyai táborba internáltak és felülvizsgálatra jelentkeztek a hatóságoknál, ezen a napon behívtak kihallgatásra, ahol agyonverték őket, majd holttesteiket a Tiszába dobták.
Magyar adatok szerint 168 embert, köztük 89 szerbet, 78 zsidót és egy magyart öltek meg. Szerb források szerint a szerb áldozatok száma 102, a zsidóké 110, egyéb nemzetiségűeké (horvát, cseh, szlovén) három fő (összesen 215) volt. Számos nő és gyermek is áldozatul esett a kegyetlenkedéseknek. A túlélők közül sokakat a bácstopolyai internáló táborba hurcoltak. Veljić adatai szerint a visszaemlékezések alapján eddig 400 áldozatot azonosítottak, közülük 24 kiskorú volt. Köztük volt a szerb közösség vezető rétegének többsége, beleértve az orvosokat, ügyvédeket, hivatalnokokat és más értelmiségieket, valamint a vagyonos iparosok, kereskedők és gazdák jelentős részét. Mindössze négy férfinak volt kapcsolata a magyarellenes ellenállókkal.
Forrás: Mészáros 1995, 86-88. o., Radivoj Stakić, Becej u revoluciji i u ratu 1941-1945, 346-347. o., Golubović 1992, 141-147. o., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 202-217. o., Zločini okupatora 218-224. Aleksandar Veljić, Mikloš Horti - Nekažnjeni zločinac, Beograd, 2009., 75-77. o. Mila Cobanski - Zvonimir Golubović – Živan Kumanov: Novi Sad u ratu i revoluciji 1941-45. I. köt. Novi Sad, Institut za Izučavanje Istorije Voivodine, 1976. 732-734. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-szerb-zsidó