Zsablya, 1942. január 4-9.


"Délvidéki leventék" (Forrás: Magyar Világhíradó, 1942. június; filmhiradokonline.hu)

1941-ben a magyar honvédség bevonulása során nem történtek halálos áldozatokkal járó atrocitások. 1942-ben azonban ez a város lett az egyik legvéresebb etnikai illetve faji alapú leszámolás helyszíne. A zsablyai határban történt az egyik legkomolyabb összecsapás a szerb partizánok és a magyar rendvédelem között, amelynek során hét csendőr megsebesült, a megtorlás ezért itt különösen kemény volt.
1942. január 4-én Deák László ezredes csapatai körülzárták a falut, kijárási tilalmat vezettek be és kezdetét vette a razzia. Az áldozatok összeszedésében és a fosztogatásokban helyi és környékbeli (elsősorban temerini) magyar és német lakosok is részt vettek. A „megbízhatatlan” helyi lakosok névsorát a Kelemen Ferenc polgármester vezette bizottság állította össze, amelyben a helyi értelmiség több tagja (pap, tanár, gyógyszerész) is szerepet vállalt. A listák alapján első körben a szerb értelmiségieket, köztük papokat, ügyvédeket, orvosokat és tisztviselőket, majd a zsablyai és környékbeli szerb közösség más tagjait is letartóztatták. Az elfogottak egy részét már a községháza felé vezető úton ütlegelték és kifosztották. A községházán egy részüket kihallgatták és bántalmazták, másokat istállókba zártak. Volt, aki belehalt a verésekbe. Gyermekeket és nőket is összevertek. Egyes tanúk szerint a nők egy részét megerőszakolták. Az elfogottak legnagyobb részét a Tiszához vagy a Jegrička csatornánál az ún. “Fekete Hídhoz” (Crna Ćuprija) vitték, ahol puskákkal és gépfegyverekkel megölték őket. Voltak akiket élve löktek a jeges folyóba.
Január 4-9. között több mint hatszáz szerbet (közel felerészben nőket, gyermekeket és időseket) valamint 23 cigányt öltek meg a magyar erők, szerb történészek szerint összesen 666 (egykorú magyar jelentések szerint 653) embert. Az áldozatok közel fele nő, gyermek vagy idős ember volt. A több mint ötezer fős szerb közösségnek tehát több mint egytizede odaveszett. Visszaemlékezések alapján más szerb történészek 763 azonosított áldozatról tudnak. Aleksandar Veljić könyvében a 3500-as (nyilvánvalóan túlzó) szám is szerepel. Akárcsak egyebütt, az áldozatok jelentős része a helyi elithez tartozott, beleértve a volt jugoszláv közigazgatás és rendvédelem képviselőit, egyházi személyeket, értelmiségieket, kereskedőket, kocsmárosokat és a vagyonos gazda és iparos réteget. Megöltek három ortodox papot, köztük Miloš Katić esperest is.
Az utolsó jugoszláv népszámlálás szerint még százfőnyi zsidó közösségéből 1944-re senki sem maradt. Többségük a magyar megszállás után elmenekült, vagy a magyar hatóságok internálták, kiutasították. A megmaradt 28 ember 1942-ben áldozatul esett a magyar hadsereg és rendvédelem önkényének. Temerinből is hoztak 36 zsidót Zsablyára és itt a Tiszába lőtték őket.
Forrás: Golubovic 1992, 71-76. o., Sajti 2004., Matuska 1994, 45-59., Mészáros 1995, 110-111., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 124-126. o., Zločini okupatora, 287-286, 309-310 o., Aleksandar Veljić, Mikloš Horti - Nekažnjeni zločinac, Beograd, 2009., 65-66. o. és 103. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-szerb-zsidó