Újvidék, 1941. április 13.


Csendőrségi sortűz után- Újvidék (Forrás: MZSL)

A jugoszláv közigazgatás kivonulása után rövid ideig a német Kulturbund, majd a magyar nemzetőrség ellenőrizte a várost. A magyar honvédség április 13-án délután vonult be. A helyi magyar lakosság örömmel fogadta őket. Éjféltájban szórványos összecsapások kezdődtek a katonák és a szerb ellenállók között. A magyar jelentések felnagyították az ellenállás nagyságát, míg szerb források szerint a lövöldözéseket a magyarok provokálták, hogy indokolhassák a leszámolásokat. A fegyvereseket nem sikerült megtalálni, ehelyett a honvédek és nemzetőrök vaktában lövöldöztek a szerb és zsidó házakra vagy a levegőbe. Ezután a katonák a nemzetőrség közreműködésével, helyiek feljelentései alapján megkezdték a házkutatásokat. A túszul ejtett szerbek és zsidók egy részét az utcán megölték, másokat a kaszárnyába vittek, és mint gyanús és veszélyes elemeket rögtönítélő bíróság elé állítottak. Megint másokat a városházán zártak be, volt, akiket a Sloboda (Szabadság) szállóban, vagy a bíróság börtönében. Itt a magyar tisztek kiválogatták az áldozatok egy részét és csoportokban a Duna-partra terelték, ahol belelőtték őket a folyóba. Szerb történészek szerint ekkor mintegy ötszáz embert végeztek ki.7 Magyar kutatók szerint a tényleges szám ennek csak töredéke lehet.8
Április 13-án a Salajka és Podbara nevű újvidéki szerb kolóniát támadta meg a magyar hadsereg. Átkutatták a házakat, és sokakat megöltek. Jelka Brzak, egy szerb sírásó lánya visszaemlékezéseire alapozott (bizonyára erősen túlzó) becslések szerint 720 szerb lakost mészároltak le, holttesteiket az az Almaško temetőben ásták el.9
Az újvidéki katonai parancsnokság április 25-én önhatalmúlag a felsőbb hatóságokkal nem egyeztetett, törvénytelen rendeletet adott ki, amelynek értelmében az 1918. október 31-e előtt magyar területen községi illetőséggel nem bíró (vagy azt igazolni nem tudó) délszláv, zsidó és cigány lakosoknak három napon belül el kellett hagyniuk az országot. A felettes hatóságok a rendeletet visszavonták, de a kiutasítottak sorsán ez nem változtatott.10
Bajor Ferenc tábornok, városparancsnok öt millió pengős „hadisarcot” tehát fejenként ezer pengőnél nagyobb összeget fizettetett az újvidéki zsidó közösség tagjaival az elmúlt két évtizedben felgyülemlett „adóhátralék” címén. 11

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-szerb-zsidó