Jókai utca 1: svéd védett ház, 1945. január 8.


1945. január 8-án hajnalban a nyilasok behatolnak a Jókai utca 1. sz. alatti svéd követségi házba és elhurcolnak 260 zsidót. Mintegy 80 embert a nagy gettóba visznek, 180-at pedig válogatott kínzások után a Duna-parton és a környékbeli utcákban kivégeznek.
Raoul Wallenberg (forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

A Jókai utca 1. számú épület a nyilas korszakban a svéd követség oltalma alatt állt. Több száz védett zsidó és követségi alkalmazott lakott itt családostul. A házban működött Raoul Wallenberg egyik irodája is. A nyilasok már december 29-én el akarták hurcolni Turi Lajos házparancsnokot és Forgács Bélát, a követségi iroda vezetőjét. Szerencséjére Forgács éppen nem volt otthon, de Turit elvitték és agyonlőtték. Január elején Wallenberg elintézte, hogy öt csendőr őrizze az épületet, de ők január 7-én este nem voltak hajlandóak felvenni a szolgálatot: valószínűleg tudták, hogy küszöbön áll a támadás. Éjfél után egy nyilas alakulat jelent meg a házban. A lakókat az udvarra hajtották. A járóképtelen Kallós Gyulát ágyában lőtték agyon. Egy kislányt az udvaron kaszált le egy sorozat, de ő életben maradt. Körülbelül húsz embernek sikerült elrejtőzni. Köztük volt a 23 éves Korányi Márta, aki egy falba épített szekrényben szorongva hallgatta, amint a lakást átkutató nyilasok biztatják egymást: „Ha elbújt zsidót találsz valahol, rögtön lődd agyon”. Mintegy 260 embert a Városház utca 14-ben lévő nyilasházba hajtottak. Itt mindnyájukat összeverték és kifosztották. A „műveletet” a Városház utcai nyilas főkerület nyomozó csoportjának vezetője, Tál Lajos irányította. Másnap délután a gyerekeket, anyákat és az öregeket (körülbelül 80 embert) átvittek a nagy gettóba.

 

A nyilasházban maradt 180 zsidót a következő tíz napban többször összeverték és válogatott eszközökkel kínozták: volt, akin cigarettacsikkeket nyomtak el, másokkal saját vérüket nyalatták fel a padlóról. A 16 éves Sz. Zs.-t többször és csoportosan megerőszakolták, majd a félholt, meztelen lányt az utcán agyonlőtték. (Bár több nemi erőszakról nem maradt fenn információ, a nyilas gyakorlat fényében meglepő lenne, ha csak egyetlen eset történt volna.) Két férfi nem bírta tovább a tortúrát, és kivetette magát a negyedik emeletről. Közben a nyilasok csoportokban vitték a zsidókat kivégezni a Duna-partra, a Károly körútra és a Petőfi Sándor utcába. Előfordult, hogy a holttestek szájából harapófogóval kitépték az aranyfogakat. Az utolsó túlélők közül néhány a folyópartról szökött meg január 17-én. Négy embert Budára hurcoltak az előnyomuló szovjetek elől menekülő nyilasok. Őket február elején, a harcok utolsó napjaiban a Németvölgyi út és a Királyhágó tér sarkán ásott tankcsapdába géppisztolyozták. Hárman meghaltak, Frisch Márton súlyosan megsebesült, de végül ki tudott mászni a gödörből.

A Városház utcai rémtettek elkövetőinek egy részét (Tál Lajos, Csiszár Gábor, Tál György, Hajk József, Polesch László, Andrejkovics László, Háy Lujza) a háború után bíróság elé állították és kivégezték. Tál Lajos neve 2008-ig a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában lévő márványtáblán, „A hazáért haltak vértanúhalált” felirat alatt szerepelt.

 

Források: Frisch Márton tanúvallomása a Nyilas és Náci Rémtettek Kivizsgálásra Alakult Bizottság előtt. 1945. március 7. és a Náci és Nyilas Rémtettek Kivizsgálásra Alakult Bizottság jegyzőkönyve. Dátum nélkül. Magyar Országos Levéltár, I sorozat, 13. tekercs, 34. tétel; Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 3649, 3650; Lévai 1948a, 212-221, 300. o.; Erwin K. Korányi 2006, 92-93. o; A 298-as botránya http://298.nolblog.hu/archives/2010/02/06/Jokai_utca/

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

nyilasterror