Konfliktustérképek

A szerbiai Borban lévő réz-, nikkel-, ón- és ólombányák a náci Németország hadigazdaságában felhasznált ércmennyiség mintegy felét adták. 1942-44-ben több tízezer ember robotolt itt, köztük mintegy 6000 magyar munkaszolgálatos is, akiket 1943 júliusa és 1944 májusa között a magyar kormány adott át Németországnak. 93 százalékuk zsidó volt, a többiek a katonai szolgálatot megtagadó antimilitarista kisegyházak (Jehova Tanúi, adventista, nazarénus) híveiből kerültek ki. A munkaszolgálatosok kettős, magyar-német őrizet alatt dolgoztak.

A szovjet csapatok előrenyomulása miatt 1944 kora őszén a németek visszavonultak a Balkánról, és a bori bányákat is kiürítették. A munkaszolgálatosokat két csoportban indították észak felé. Az első hullám 3600 emberrel szeptember 17-én hagyta el a központi tábort. A Borban maradt második lépcsőt hamarosan felszabadították a partizánok. Az első csoport sorsa ezzel szemben tragikusan alakult. A szerbek által lakott területeken a lakosság általában segítette a menetelőket, míg a Bánát német falvaiban számos atrocitás érte őket. Az oszlop Titelnél lépte át a magyar határt, majd Újvidék és – október 6-án – Cservenka következett. Létszámuk ekkor 3350 körül mozgott. Az eredeti kontingensből mintegy 150 főt az úton a magyar-német őrség és a helyi lakosság meggyilkolt, száz ember (köztük az összes adventista) pedig megszökött.

Cservenkán a magyar keret kiemelte a „jehovásokat”, a zsidókat előbb kifosztotta, majd átadta az SS-nek. A németek három csoportra osztották foglyaikat: két ötszáz fős kontingenst Zombor felé irányítottak. A többieket (több mint kétezer embert) a helyi téglagyárba hajtották. „Ott jött egy SS főhadnagy és bemutatkozásképpen géppisztollyal közénk lőtt.” – idézte fel az eseményeket Stern Ferenc - „Leültünk pihenni a téglagyárban, a németek megengedték, hogy vizet hozzunk. Az SS ifjak - bánáti svábok voltak - azzal szórakoztak, hogy vagy gránátot dobtak közénk, hogy géppisztollyal lövöldöztek bennünket. Akit ért, meghalt.” A szisztematikus tömeggyilkosság csak ezután, október 8-án hajnali fél egy tájban kezdődött. A zsidókat húsz-harmincasával egy kb. 40x10x1,5 méteres gödörbe géppuskázták. A mészárlás reggelig tartott, a még életben lévőket ekkor észak felé indították. Mielőtt a tettesek elvonultak, még kézigránátokat vágtak a hullák közé. Ennek ellenére néhányan ki tudtak mászni a gödörből és elrejtőztek a környéken. A helyiek hajtóvadászatot indítottak ellenük, de végül szerb partizánok mentették meg a bujkálókat.  A cservenkai áldozatok számával kapcsolatos becslések 530-tól 1500-ig terjednek, a 700 körüli tűnik a legvalószínűbbnek.

A mintegy 3600 fős első bori hullámból alig 1500 ember érte el a nyugati határt. A többiek döntő többségét a Bor és Szentkirályszabadja közti több hetes úton megölték, száz-kétszáz embernek pedig sikerült megszöknie. A másfél ezer túlélőt német koncentrációs táborokba hajtották, ahol alig egyharmaduk érte meg az 1945. április-májusi felszabadulást.

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 305, 355, 554, 1299, 1902, 3415; Csapody 2011, 13-20., 193-194., 317. o.; Szele 2004; Braham 1997, 342-343. o.; Karsai 1962, 2:632-638. o.; Lévai 1946a, 274. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz