Konfliktustérképek

1944. október első napjaiban az előrenyomuló szovjet hadsereg Debrecen közelébe ért. A német és magyar csapatok visszavonultak. A kiürítés káoszában sok zsidó munkaszolgálatos megszökött alakulatától, különösen azok, akiket a városból vagy környékéről soroztak be. Október 9-én a 160/304-es számú század 71 embere az Állami Siketnéma Intézet pincéjében rejtőzött el, remélve, hogy a szovjetek hamar meghozzák számukra a felszabadulást. Azonban egy szomszédos ház valamelyik lakója feljelentette őket a közeli Gestapo-alakulatnál. A németek utasították a magyar hatóságokat, hogy fogják el és végezzék ki a zsidókat. A csendőrök le is csaptak a munkaszolgálatosokra: előbb a Kossuth utcai rendőrségi épületbe hurcolták, majd másnap (október 13-én) az apafai erdőben lévő lőtérre vitték őket. Itt megásatták velük a sírjaikat, majd Binder Gusztáv és Demeter Zoltán főhadnagyok a gödrökbe lőtték a zsidókat. A Szálasi-érában mindkét csendőr szerepet vállalt a nyilas elnyomó apparátusban: Binder a Nemzeti Számonkérés katonai alosztályának parancsnok-helyettese lett, Demeter pedig az ipari és gazdasági alosztályon töltötte be ugyanezt a pozíciót. (Utóbbi később a közéleti és politikai alosztály vezetője lett.) A háború után Demeter külföldre menekült, Bindert 1959-ben életfogytiglani börtönre ítélték.

Források: Csősz 2010, 109-110. o.; Kovács Z. 2009, 116, 137, 304. o.; Gonda 1970, 263. o.; Síró 1996. 169. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz