Pusztavám, 1944. október 16.


Egy SS alakulat 216 zsidó munkaszolgálatost mészárol le
A Volksbund jelvénye

A Heves megyei Pusztavám németajkú lakosságának körében a negyvenes évek elejétőlnépszerű volt a nácibarát nemzetiségi szervezet, a Volksbund. 1942 februárjában a II. csendőrkerület 42 településéről 1414 „népi német” jelentkezett önkéntesen a fegyveres SS-be. Pusztavámról 81-en vonultak be, csak Rajkán, Dorogon, Móron és Felsőgallán volt több jelentkező.

Az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel idején két munkaszolgálatos század állomásozott a településen. Az egyik alakulat legénységének nagy részét miskolci és egri orvosok, gyógyszerészek, mérnökök alkották. A honvédekből álló parancsnokság és keret emberségesen bánt a zsidókkal. A munkaszolgálatosok kitörő örömmel fogadták Horthy hadparancsának hírét, mivel meg voltak győződve róla, hogy a háború véget ért. „A fiúk letépték karszalagjaikat, boldogságukban egymást ölelték és sokan sírtak a meghatottságtól. A major udvarán rögtönzött ünnepi beszédek, hazafias dalok hangzottak el és Ady, József Attila verseit szavalták” – emlékezett később egyikük.

Néhány pusztaváminak azonban nem tetszett a zsidók eufóriája: kapcsolatba léptek egy Székesfehérváron állomásozó SS-alakulattal, és jelentették, hogy a munkaszolgálatosok „fellázadtak”. Közben kiderült, hogy Horthy kiugrási kísérlete elbukott és Szálasi jutott hatalomra. A hangulat a faluban pattanásig feszült. Neményi Gyula miskolci fakereskedő és még jó néhány társa bölcsebbnek látta elmenekülni. (A szökevények többsége nem az értelmiségiek közé tartozott.) Mindez valószínűleg a keret parancsnoka, Thermann László főhadnagy jóváhagyásával történt. A maradók a honvédeket kérlelték: védjék őket meg. A katonák megnyugtatták a zsidókat, hogy semmi bajuk nem eshet.

Másnap, október 16-án kora reggel az SS körülvette a zsidók szállásait. Rögtönzött „hadbírósági tárgyalás” után mindnyájukat halálra ítélték. A keret tehetetlen volt. A németek a közeli bányához vitték a zsidókat, levetkőztették és agyonlőtték őket. A Volksbund négy helyi prominense, Stammler Ferenc, Skobrák Márton, Bábli István és Wagner Pál jelen volt a kivégzésnél, de nem tisztázott, hogy részt vettek-e a gyilkolásban. Délután fél háromra minden elcsendesedett: több mint 210 zsidót gyilkoltak meg. Ruháikat (valószínűleg a helyiek segítségével) összegyűjtötték és a Volksbund helyiségébe vitték, majd később szétosztották a lakosság között.

A háború után a négy volskbundistát távollétükben elítélték. Thermann főhadnagyot is bíróság elé állították, de őt végül felmentették.


Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 3006; Kovács Z. – Számvéber 2001, 52. o.; Lebovits 2007, 132-133. o.; Polgár 2008; Csíki 2007, 344. o., Szita 2007, 449-450. o.; Orbánné 2007, 546. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita