Kőszeg, 1944 november – 1945 március


A kőszegi táborokban mintegy 2500 zsidó hal meg az éhezés, a betegségek, a kényszermunka és a német-magyar őrség brutalitása következtében.
Munkaszolgálatos (forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)

A nyugat-magyarországi kényszermunka egyik logisztikai központja Kőszeg volt. 1944 decemberében mintegy 8000 zsidót dolgoztattak a városban és környékén, ahol már 1940-től számos munkaszolgálatos század állomásozott. A zsidókkal szembeni kegyetlenség már ekkor sem volt ritka. A 103/4. század parancsnoka, Agyagási főhadnagy például azzal szórakoztatta magát, hogy megparancsolta embereinek: látogatóba érkező rokonaikat bukfencezve közelítsék meg. A kőszegi munkaszolgálatos alakulatok egy része a keleti frontra került. Beszédes, hogy volt olyan század, amelynek parancsnoka és kerete épségben visszatért, a 225 főnyi zsidó legénységből viszont csak négy ember maradt életben.

A nyilas hatalomátvétel után ezrével vitték a zsidókat Kőszegre. A fővárosból vasúttal deportált, egyébként diplomáciai védettséget élvező munkaszolgálatos századok éppúgy kerültek ide, mint a Budapestről gyalogmenetben a nyugati határszélre hajtott nők. A városban több helyen (téglagyár, sörgyár, malom, üzemek) helyezték el őket. A zsidókat vegyes magyar-német őrség felügyelte. Frenkel Lajos így emlékezett a téglagyári szálláson uralkodó viszonyokra: „Főleg a szerencsétlen nőket ütötték. Korbácsokkal, husángokkal, puskatussal verték őket, ahol csak érték. Sírás, hörgés, jajveszékelés hangzott mindenfelől. … Fojtó dögbűz áradt mindenünnen. Borzalmasan eltorzult arcokat, kidűlt szemeket láttam.” A helyzet a munkaterületeken sem volt kedvezőbb. Egy miskolci túlélő szerint „sáncmunkát végeztünk és a legnagyobb hidegben és hóviharban is dolgoznunk kellett. A tetűk nyüzsögtek, hamarosan kitört a flekktífusz járvány, és minthogy igen le voltunk már gyengülve a minimális koszt mellett végzett nehéz munkától és gyógyszert egyáltalán nem kaptunk, flekk, fagyás, éhség következtében egymás után dőltek ki az emberek.”

A német és magyar hatóságok által teremtett pokoli körülményeknek hamarosan meglett az eredménye: ahogy a nyugati határszél más régióiban, Kőszegen is felütötte fejét a tífusz. 1945 februárjában ezért egy fertőtlenítő állomást hoztak létre, amelyben a rabok ruháit tisztították. Gyakran ez további megpróbáltatást jelentett a zsidóknak: rongyaikat vagy hordhatatlan állapotban kapták vissza, mert a forró gőz szétroncsolta az ócska anyagot, vagy egyáltalán nem jutottak hozzájuk, mert a ruhák kézen-közön eltűntek.

A kőszegi táborokat 1945. március végén kezdték kiüríteni a német hatóságok. A még életben lévő és járóképes foglyokat nyugat felé hajtották, a magatehetetlen betegek nagy részét legyilkolták. Túlélők visszaemlékezései szerint néhány tucat embert rögtönzött gázkamrákban (légmentesen leszigetelt sörgyári barakkokban) végeztek ki.

A kőszegi munkatáborokban mintegy 2500 zsidó halt meg 1944 novembere és 1945 márciusa között.


Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 621, 672, 745, 1214, 1323, 1465, 1620, 1641, 2115, 2488; Szita 1989, 170-184. o.; Pór – Zsadányi, 112. o.

 


Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita