Digitális Konfliktus Adatbázis

Harkára 1944. november második felében érkeztek az első zsidó rabszolgamunkások. A foglyokat gazdasági épületekben, ólakban, pajtákban, magtárakban helyezték el. Decemberben már mintegy 1500-2000 férfi és nő robotolt a falu határában Wehrmacht- és SS-egységek, nyilasok, valamint a német félkatonai munkaszervezet, az Organisation Todt embereinek felügyelete alatt. A nők nagy részét december közepén a lichtenwörhi lágerbe szállították. Helyükre a hónap végén 300 munkaszolgálatos férfit hoztak, rettenetes állapotban: az úton magyar honvédek elvették tőlük a lábbelit és a nadrágot, így a decemberi fagyban mezítláb, alsóneműben érkeztek.

A harkai állapotok nem különböztek a nyugati határszél munkatáborainak szokásos viszonyaitól. „Elhelyeztek bennünket 20-50-esével egy-egy csűrben, melynek se oldala, se teteje nem volt, tömegesen fagytak meg az emberek.” – emlékezett 1945 augusztusában négy egykori munkaszolgálatos -  „Vizet egyáltalán nem kaptunk, tisztálkodni nem lehetett, de még egy korty ivóvízhez se juthattunk, mert a lakosság minden kutat elzárt előlünk. Éjjelenként a csűrt nem hagyhattuk el, WC-re se mehettünk, mert az őrség azonnal lelőtte azt, akit a csűrön kívül talált. Reggelre minden udvarban feküdt egy-egy szétloccsant fejű hulla, cipő nélkül, teljesen levetkőztetve. Ha a nyilasok meglátták, hogy valakinek még jó cipője van, bevitték az erdőbe és agyonlőtték, azután kirabolták.” A túlélők egybehangzó véleménye szerint a helyiek (nagyrészt „svábok”) rendkívül ellenségesen viselkedtek a zsidókkal. Nem engedték őket a kutakhoz, így a vizet uzsoraáron adhatták a munkásoknak. Aki mégis használta a kutakat, azt összeverték. Gyakran kicsalták jegygyűrűiket vagy utolsó pengőiket, majd nem adták nekik oda a megígért szelet kenyeret vagy szalonnát. Előfordult, hogy husángokkal félholtra verték a munkaszolgálatosokat, akik – megszegve a táborvezetés parancsát – a járdán közlekedtek.

A németek néhány foglyot kiemeltek és megtették őket felügyelőnek. Volt, aki igyekezett segíteni a társain, mások kíméletlenül visszaéltek hatalmukkal. Egy szegedi kereskedő például rendszeresen ellopta a többiek élelmét, több lányt pedig megzsarolt: ha nem közösülnek vele, nehéz munkára vezényli és megvereti őket.

Harkát 1945. március 29-31-én ürítették ki: nem csak az életben maradt munkásokat szállították el, hanem a polgári lakosságot is kitelepülésre kötelezték. Néhány zsidó elrejtőzött, őket április 1-jén a szovjet csapatok szabadították fel.

A harkai rabszolgamunka összesen mintegy 650 áldozatot követelt.

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 357, 550, 834, 1211, 1338, 2063, 2121, 2247, 2444, 2639, 2649, 2662, 2876, 2896, 3017, 3249, 3339, 3666; Szita 1989, 149-152. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz