Pozsonyligetfalu, 1944. december 3. és 1945. március 29. között


A német-osztrák őrség és a mostoha körülmények mintegy 500 magyar zsidóval végeznek.
A Józsefvárosi Pályaudvar (Osvata)

1944. november 29-én a Józsefvárosi pályaudvarról több munkaszolgálatos századot is nyugat felé indítottak. A tábori csendőrök egy-egy vagonba hetvenöt-nyolcvan embert zsúfoltak és útközben igyekeztek minél alaposabban kifosztani a kiszolgáltatott zsidókat. Egy fővárosi kereskedő visszaemlékezései szerint „nagy összegeket vettek fel a csendőrök tőlünk azért, hogy szükségletünket elvégezhessük útközben, a pénzt felvették, de kiszállni nem engedtek senkit”. Sok más túlélőnek hasonló tapasztalatai voltak. Egy nagykanizsai ügyvédjelölt például elmondta, hogy „a kísérő csendőrök kihasználták rendkívüli éhségünket és szomjúságunkat és pl. egy pohár vízért órákat és gyűrűket vettek el.”

Az igazi megpróbáltatások azonban csak azután kezdődtek, hogy a deportáltak december 3-án megérkeztek Pozsony elővárosába, Pozsonyligetfaluba (németül Engreau). A munkaszolgálatosokat itt „elbocsátották” a magyar honvédség kötelékéből, a felügyeletet az SS vette át. A zsidókat fűtetlen pajtákban, padlásokon, istállókban, pincékben helyezték el. Hamarosan megkezdődött a rabszolgamunka is: árokásás, kőtörés, fakitermelés. A munkafelügyeletet főleg az SA emberei és az ún. politikai vezetők (Politische Leiter) látták el. Ritkán, de előfordult, hogy rendesen bántak a munkaszolgálatosokkal. „A hozzánk beosztott német SA emberek meglepően viselkedtek, verést, botozást, pofozást csak ritkán alkalmaztak” – emlékezett egy 46 éves tisztviselő. Hasonló tapasztalatai voltak egy debreceni szabónak is: „Az első parancsnok egy öreg SA-ember volt, aki nagyon rendesen viselkedett”. Ez azonban nyilván nem tarthatott sokáig. „Rövidesen leváltották és kaptunk egy másikat, aki nagyon komisz volt, sokat ütötte-verte az embereket, különösen a betegeket és ezáltal a betegek nagy része meghalt. A gyengélkedőket agyonütötték.”

A betegség lényegében egyenlő volt a halállal. A munkaképtelenek többségét Starzinski SS-parancsnok jóváhagyásával folyamatosan verték, gyakran agyonlőtték. Weisz Ferenc tanúvallomása szerint különösen hírhedt volt egy Kucsera nevű SA: „ez egy vad gyilkos volt, állandóan vert bennünket furkósbottal. Főleg a betegeket bántalmazta, akik nem tudtak kijárni dolgozni”. Egy alkalommal egy legyengült munkaszolgálatostól azt kérdezte, hogy meg akar-e gyógyulni. „A válasz természetesen az volt, hogy igen. Erre a gyilkos azt válaszolta, hogy egy pár perc múlva meggyógyítja. Ez a szegény ember azt hitte, hogy valószínűleg kórházba utalja majd. Alig telt el egy pár pillanat ez a gyilkos előrántotta a revolverét és agyonlőtte szegény bajtársunkat.” Blau Ignác, aki két évvel később tanúskodott is az engeraui táborőrök perében, elmondta: „A berúgott német tisztek rendszeresen bejártak ide [a kórházrészlegbe] esténként és minden különösebb ok nélkül homlokon lőttek négy-öt embert”. A gyilkosságok mellett a fagy, az éhezés és betegségek is tizedelték az embereket. „Még ma is csodálkozom, hogy volt, aki ezt az állati életmódot kibírta” – jegyezte meg egy budapesti szabó a háború után. A pozsonyligeti lakosság igyekezett ugyan némi élelemmel segíteni a rabszolgamunkásokon, de miután az SA belőtt néhány ablakon, az utcák elnéptelenedtek, amikor megjelentek a munkaszolgálatos menetoszlopok.

1945. március 29-én kiürítették az engeraui tábort. Indulás előtt osztrák SA őrök több mint száz munkaképtelen férfit és nőt végeztek ki. A túlélőket előbb Bad Deutsch-Altenburgba hajtották, majd onnan Mauthausenbe szállították. Az úton tucatjával lőtték agyon a menetképtelen, lemaradó, összeeső foglyokat. A háború után öt tömegsírban összesen 460 rabszolgamunkás tetemét exhumálták Pozsonyligetfaluban. A tábor SA őrségét 1946-ban bíróság elé állították Ausztriában, közülük többet halálra ítéltek és kivégeztek.

 

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 328, 702, 1820, 2001, 2102, 2466, 2628, 2994, 3151, 3294; Szita 1989, 124-128. o.; Karsai 1962, 2: 664. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita